MojAndroid

Rendhagyó hét képe elemzések jönnek több szempontból is, egyrészt azért, mert a héten két kép is nyert, másrészt mert a kimaradt múlt heti elemzés okán a héten minden beválogatott képről mondanék néhány szót. Haladjunk időrendben.
evaalma: Váró című munkája érdekes meglátás és szépek a fények is, gondolom ez volt az oka a kép elkészítésének, de egyrészt ha ennyire struktúrával dolgozó fotót készítünk, akkor a vízszintes legyen vízszintes, nem indokolja semmi sem azt, hogy dőljön a horizont, másrészt a fotós egyben rendező is, tehát akár egy ottfelejtett kis maci, akár egy válltáska, vagy bármi tárgy, akár a széken, akár az ablak kilincsére akasztva egyedivé és emlékezetessé tenné a képet. lipilee: fakock fotója ha jól sejtem a gyerekkor élményét hozná vissza azzal, hogy a fakockáinkra emlékeztető párhuzamot állít az épülettel, igen ám, de minek az a nagy ég felület, mi célból maradt a képen? Valamennyivel ha lejjebb döntjük a telefont, kevesebb ég marad, nagyobb lesz a hangsúly az épületen és máris élni kezd a kép. Közelebb is lehet picit menni, vagy ha a technika engedi és tereptárgyak miatt nem megy közelíteni, akkor zoomolni valamennyit, szóval megannyi lehetőség adott lehet, hogy a kép kompozícióban beinduljon. lorant07: Cím nélkül képe jó hangulat lenne, szépek a tónusjátékok, kifejezetten jó az, ahogy a földön mintha ködfoltok lennének, érzékelhető a tér, de a villanyvezetékek, vagy távíródrótok az egész lírát összetörik, ráadásul a technika okán sráfolódik is a zsinór, ami formailag se illik a kép többi részéhez. sova21: Dartmoor classic in terrible weather című munkája szép, de nem lett eldöntve, mire megy ki a fuvar, ha mondjuk közelebb megy a pocsolyához, akkor az ég és a víztükör már kiadhat egy olyan játékot, ami egymásra felelve kontextusba tudja helyezni a tájat is, így most ez egy díszlet marad, a főszereplő úgymond nem lépett színre. gjanosh: Bükkszentkereszt fotója bevallom zavarba hoz, nem nagyon értem, hogy a spottr-es kollégák mit láttak benne ami napiképpé emelte, mert nekem a tónusban kifutó táj, a csonkolt szereplő nem áll össze képpé, maximum egy kirándulás fotódokumentálásaként, de hiába a szép dombok, ha beleállítunk egy szereplőt, akkor őt helyzetbe kell hozni.
És akkor elérkeztünk az egyik helyezetthez, csercseba: Cím nélkül című képe erős képi üzenetet hordoz, akár lehetne a családon belüli erőszak egyik illusztrációja is. A drámát az hordozza, hogy nem a szokásos “ne fotózz” jelzést kapjuk, tehát nem a fejet takarja ki kezével a szereplő, hanem védelmet keresően tartja fel a két karját, benne van a bizonytalanság, hogy attól kérne védelmet, aki elől védekezne is, és még ha a történet ennél sokkal viccesebb, mert mondjuk elcsúszott mosogatás közben a mosószeres habon, akkor is a végeredmény mindenképpen drámai és erős lett. Itt jegyzem meg, hogy a képek java nem kap címet, holott a cím az, ami az értelmezést segítheti, és ha ennek oka technikai, akkor akár tag-ként is bejegyezhető a cím, nem kötelező sorra gyártani az untitled munkákat, mert ha csak azt vesszük, hogy hány olyan kép van csak itt, aminek nincs címe, ez azt is jelenti, hogy hivatkozhatatlan lesz a munka, hiába mesélek róla, nincs mire emlékezni verbálisan.
A másik első helyezett zillike: tükröződés című munkája lett, könnyed kép, jó ötlet és nem csak egy helyzet megfigyelését és dokumentálását, hanem a technikai lehetőségekhez mérten pontos megfogalmazását is kapjuk. Jók a ritmusok, kedves és humoros az, ahogy a házak, mint valami gyerekrajznál, dőlnek ide-oda, míg a tükröző felület üvegtáblái mint valami kockás füzet segédvonalai vannak jelen. Egyszerre szigorú tehát a forma és játékos, a két világ találkozása adja a kép dinamikáját, köszönet a megfigyelésért, izgalmas, ahogy az amúgy rendet mutató üvegtáblákról kiderül, hogy az egyik erre, a másik arra csámpás.
Végezetül hadd tegyek hozzá annyit összefoglalásként és tanácsként, hogy keressünk képcímet, mert az segít a hivatkozásban és az értelmezésben is mankó lehet, figyeljünk a horizontra, a telefonunk technikai képességeire és igyekezzünk a szép tájakon kívül valami egyedit, valami sztorit elindítani, ami a nézőt képünk előtt tartja. (latszoter.hu – Hegyi Zsolt)

2012.10.08.
  • Csercsevics Balázs

    csercseba: Cím nélkül:

    Remekül van értelmezve a kép, valóban lehet negatívumként, erőszakként jellemezni. E kép barátom és egyben osztálytársamat ábrázolja, mikor épp röhögő görcsött kapott. Képeimnek azért nem adok címet, h legyen min elgondolkodnia a nézőnek. További instagrammos képeimet a AashionStreet weblodalon lehet böngészni, illetve analóg és digitális képeimet a Lamera Photography , és a Flickr oldalakon lehet megtalálni.

+