Elöljáróban: sajnos rajtam kívül álló okok miatt (az Idő, ugyebár, meg az élet) addig-addig tököltem jelen cikk megírásával, hogy míg a nálam járt Xperia go még Gingerbread-et használt, a Sony időközben (és nagyon dícséretes módon) elkezdte kitolni az Ice Cream Sandwich frissítést a telefonokra. Így aztán a cikk oprendszerre vonatkozó része rövid ideig lesz releváns, viszont megpróbálom menteni a dolgot azzal, hogy vissza fogom kérni egy gyors Ice Cream Sandwich tesztjáratra a készüléket, és megírom nektek, milyen.
Azoknak a felhasználóknak, akiknek életmódból fakadóan a szokásosnál tartósabb telefonra van szükségük, mert pl. bringásfutárok, melósok, vagy mondjuk légpuskával lőnek rájuk időnként, szerencsére széles Android felhozatalból választhatnak. Ezen felhozatalon belül is több készülékkel képviselteti magát a Sony, akiknek Xperia Active telefonját anno mi is, hogy is mondjam, stresszteszteltük. Most viszont itt az újabb “ruggedized” modell, a Sony Xperia go, amit a Sony Magyarország jóvoltából 2 hétig tartósteszteltem. Tovább után a szaftos (vizes, poros) részletek!
A hardver
Először is szaladjunk végig a száraz tények közül a fontosabbakon:
- CPU: kétmagos, magonként 1 GHz-es ST-Ericsson NovaThor U8500, ARM Mali-400 GPU-val
- 512 MB RAM, 8 GB ROM (ebből 3800 MB érhető el felhasználói appok számára)
- 3,5″-os, 320×480 pixeles felbontású Sony Reality Display (164 ppi)
- 5 Megapixeles hátlapi kamera LED vakuval képstabilizátorral, Bravia Engine-nel, 720p videófelvétellel
- NFC
- FM rádió
- IP67 védettség
A teljes speckó erre érhető el.
Egyből láthatjuk, hogy a telefonnak két igazi érdekessége van: a Sony saját kétmagos procija, és hogy a Sony (nyilván a SmartTags technológiát előtérbe helyezendő ebbe a maximum középkategóriás készülékbe NFC-t pakolt.
Ja, és az IP67 védettség.
De mi az az IP67?
Az IP kód nem más, mint az “Ingress Protection”, vagyis “bemenetel védelem”, vagy “behatolás védelem” értéke. A Wikipedia remek fogódzót ad az értékek dekódolására, ez alapján az IP67: “Dust tight” és “Immersion up to 1 m” értékekkel rendelkezik, vagyis annyira porálló, amennyire csak valami porálló lehet, és 1 méter mélységig vízbe is tehetjük. Ez hasznos tudás: a teszt első napján a munka utáni játszóterezést azzal kezdtem, hogy beledobtam a telefont a kavicsos-homokos földbe. És bár az én torkom nem bírta az ottani port (kb. 5 perc alatt telítődött minden nyálkahártyám), a telefonnak kutya baja sem lett. Egy pont az Xperia go-nak.
Xperia go a kézben
A telefon egyébként, ahogy az a 3,5″-os kijelzőből is sejthető, kifejezetten kicsi, kb. 6×11 cm-es téglalap. A test anyaga elöl képernyő, a képernyő alatt és hátul pedig egy jó fogást biztosító, és ránézésre elég kemény fából faragott műanyag. Az előlapi gombok mind kapacitívak, az oldalsó nyílásokon vízállóságot biztosító dugaszok alatt rejtőzik a microUSB port, a füles csatlakozója – a hátlapot leszedve pedig a másodlagos, az igazi vízállóságot adó (ipari zöld színezésű) burkolatban a SIM kártya és a microSD helye, szintén gumikupakkal. A telefon előzékenyen figyelmezteti a felhasználót, ha az egyik kupak nyitva van, mert pl. be van dugva a headset, hogy a telefon ebben az állapotában nem vízálló.
A technikalitásokon felül a telefon szép: a teste homogén mattfekete, szolidan elegáns, ami egy ilyen tartósságú telefonnál kifejezett erény – kevesen szokták tudni megvalósítani azt, hogy a tartós telefonon ne látszódjon, hogy dagonyában érzi otthon magát.
Bekapcsolva
Az Xperia go-nak két komoly hibája van, és az egyik bekapcsolás után egyből szembetűnik: ez a kijelző kicsi, pontosabban: ez a felbontás kicsi. A 3,5″ nem lenne baj, és értem, hogy ez alsó-középkategóriás telefon, de nagyon hiányzik a nagyobb felbontás: a karakterek szőrösek, látszik, hogy a rendszer ma már ennél több pixelt szeretne áldozni a szép megjelenítés oltárán. (A másik hibáról majd később.)
Nagy rajongója vagyok a Sony újhullámos rendszereinek: igaz, hogy ez még Gingerbread-es tapasztalat, de a launcher szép, egyszerű, és gyors, az egész rendszer pattanósnak tűnik a kétmagos Sony proci és a Sony által optimalizált rendszer kombónak köszönhetően. Külön figyelmesség a “Cosmic Flow” névre hallgató Sony live wallpaper, ami annyira tetszett, hogy a teszt majdnem teljes időtartama alatt fent hagytam (nem lassította látható mértékben a rendszert): kis tekeredő naprendszerről van szó, ami képernyőérintésre, asztalváltásra tekeredik egyet, random irányokba. Tetszik, ráadásul több színvilágot is be lehet neki állítani.
Szerintem relatíve jól vette a Sony a közösségi funkciók beépítésének feladatát is. A “relatíve” ebben a kontextusban annyit jelent, hogy nem nekem való, de átérzem, hogy a felhasználók egy tekintélyes szelete használni és szeretni fogja. A Sony viszonylag mély Facebook-integrációval szállítja az Xperia család új tagjait, és Facebookra és minden más közösségi hálóra is használható a beépített Timescape alkalmazáscsalád. Erre (és egyébkétn a panoráma apptól a zenefelismerő appig mindenre) a Sony annyira büszke, hogy a Play Store-on nem Sony eszközökre is elérhető – nem utolsósorban pedig nem kell OTA frissítés, ha frissítenék az Xperia lineupon az appokat.
Ezen appok közül egyébként külön említést érdemel a Smart Connect (LiveWare™ Manager): segítségével beállíthatjuk, hogy bizonyos kiegészítők csatlakozásakor hogy viselkedjen a telefon. Pl. fülhallgató csatolásakor álljon át rezgő üzemmódba és indítsa el a zenelejátszót… és így tovább. Zseniális ötlet!
Lényeg a lényeg: a Sony appok jók. Jó a power widget átértelmezése, tetszetős az időjárás widget, és mondom: jó a szociális integráció. A gyártói ui végre nem az a szükséges rossz, ami régen volt. A cikk végén egyébként meglehetősen részletes képernyősétát tehet az, akit érdekelnek a Sony saját megoldásai.
Aki még Gingerbread-del használja a készüléket, annak kiemelem, hogy beépített képernyőkép funkció érhető el a bekapcs gomb hosszú megnyomásával. Tartósteszt cikkek írása esetén, alkalmazástesztelés során nagyon hasznos dolog!
Kamera
Általában minden Sony telefonnak ékköve a kamera, és ezalól, szubjektív véleményem alapján, az Xperia go sem kivétel. Igaz, hogy csak 5 Megapixeles, a képminőség azonban kárpótol. Amint a cikk alatti képgalériából is látszik, a képek élesek, a színek szépek, bár talán helyenként kicsit túlszaturáltak. A makró közelpont a szokásos 4-5 centi körüli, a sweep panoráma pedig külön szólt, hogy Budapest fele beszürkült a megvilágításbeli különbözőségek miatt, és hogy biztosan el akarom-e így is tárolni. “Persze hogy el akarom”, mondtam, hiszen tesztfotó.
Sajnos a kis felbontás némileg rányomja a bélyegét a fotózásra is: nagyjából a számítógép az első hely, ahol az elkészült, és tényleg jó minőségű fotókat rendesen meg tudjuk nézni – 320×480-on egyszerűen nem jönnek át a részletek. El kell hinnünk a kamerának, hogy jó fotót készített – ez az esetek túlnyomó részében igaz is lesz.
És ezzel elértünk az Xperia go másik nagy hiányosságához, ez pedig nálam az előlapi kamera hiánya. Őszintén nem értem, miért nem került a telefonba – koszos-vizes helyről nem fogunk akarni videochatelni, vagy #gpoy fotókat instázni? Nem értem…
Békésebb vizekre evezve a fentebb már említett Bravia Engine és képstabilizátor mellett a készülék rendelkezik arcfelismerő és mosolydetektor funkciókat is kapott, hogy biztosan a legjobb pillanatot kapjuk el (stabilan).
Teljesítmény, akku
Nem első alkalommal találkoztam a Sony saját CPU-jával, de az első alkalom érdekes módon egy Samsung eszközzel volt, és abban csak 800 MHz-re volt tekerve a NovaThor U8500. Nos, az Xperia go-ban 1000 MHz-re van, és ez meg is látszik a teljesítményen. Persze a Tegra3-as, Snapdragon S4-es erőművekkel kár lenne hasonlítani, de azért egy HTC Sensation-t, vagy egy LG Optimus 2X-et lenyom a go, és ez nem rossz. A benchmarkokon felül (amik ugye semmit nem jelentenek önmagukban) konzisztens, akadásmentes élményt adott a telefon a teljes 2 hét alatt, nem tudnék kilőni egy pontot sem, amitől belassult volna.
Az akkuról sajnos nem tudom elmondani ugyanezt, a szokásos használattal (állandó 3G, időnként WiFi, viszont szinte egyáltalán nem játszottam) kicsivel több, mint 1 teljes napot bírt, ami azért ilyen kis kijelző esetében felveti a kérdést, hogy hova ment a szufla. Az is igaz persze, hogy ebbe a méretbe, ebbe a tömegbe 1350 mAh-nyi akku fért el, több nem. A mulatni járó olvasók megnyugtatására azért jegyezzük meg, hogy “ottalvós” partik esetében is lesz elég szufla a reggeli taxi kihívására , még akkor is, ha GPS-szel kell megkeresni az aktuális pozíciót – igaz, a cikis Facebook fotók feltöltése már otthonra marad.
Összefoglalva
Kellemes volt az Xperia go-val töltött két hét. Remek telefonnak találom, ahol szolid (a szó “megbízható” értelmében) hardveren remek szoftver fut (pedig még Ice Cream Sandwich-csel ki se tudtam próbálni). Két zavaró hiányossága az előlapi kamera hiánya és a kis felbontás, ezen kívül méretre, tudásra, szolgáltatásra is remek eszközt állítottak össze Japánban, amely a játszótérre járó rétegnek kitűnő “ütöm vágom, akarom mondani a gyerekem” telefon lehet. Előfizetés és hűség nélkül 70-80 ezer forint közötti árával pedig nagyon erős versenyző.
