Vegyes a heti anyag, tartalmában, gondolatiságában és minőségében is, az is látszik, hogy olykor az akarat túlmutat a lehetőségen, a technika a korlát, és sajnos azt kell mondjam, hogy mobilfotónál fontos, hogy tudjuk, mi mire alkalmas, és mire nem. A héten bjozsi: Budapest című munkája lett a hét képe (végre van cím is), mégpedig azért, mert ennél a képnél érződik leginkább, hogy a technikai hátrányt erénnyé kovácsolja a szerző. Ráadásul az utazási magazinok közhely épületeit, tereit nagyon nem könnyű újrafogalmazni, hiszen ezek az objektumok nagyon sokszor égtek már bele a retinánkba többé vagy kevésbé jó fényképeken, ezzel nehéz szakítani. Az egyik irány, amit itt is láthatunk, hogy nem a szokványos helyzetből, nézőpontról készül a kép, mint itt, amikor a híd kevéssé izgalmas oldalán gyalogolt a fotós, és ezzel a megszokással is sikerült szakítania. Ezen felül a kép erénye az is, hogy időtlen, kortalan pillanatot mutat, nem zavar be olyan szereplő vagy tereptárgy, ami a mai korhoz kapcsolná a képet, ez a fotó készülhetett volna akár 1976-ban is, mindegy lenne, mert a hangulat jól jelenik meg. Köszönet a képért, mert mint mondtam, nem könnyű szakítani a városfotósok attitűdjével, vagy a szociografikus megközelítéssel, magyarán a giccs-nyomor-közhely háromszögben ez egy üdítően nyugalmas, egyszerű kép, és ez jelen esetben abszolút erény. (latszoter.hu – Hegyi Zsolt)
(x) hirdetés
(x) hirdetés
Töltsd le alkalmazásunk!
