Tizennegyedik hét képe

A beküldött képekről azt látom, erőt kezd rajtatok venni az őszi spleen, még egy utolsó nyári weekend… Ezen a héten lorant07: Cím nélkül című munkája lett a hét képe. Az előző hétről kanyarodott ide ez a téma, ahogy látom, a móló, a nyárvég, a merengő idő, de a múlt heti képekről hiányzott valami, ami egyedivé, emblematikussá varázsolhatta volna a munkákat. Most a szerző – titkon remélem, olvasva az elemzést – mintha megérezte volna, módosított az akkori beküldésén, és egy új képpel, szebb tónusokkal és értelmezhető történettel állt elő, és azt kell mondjam, megérte! Talán a Balatonnál lehetünk, a víz, a stég, a nád idézi a nyarat, viszont az élmény a főszereplő egyértelműsíti, hiszen nem fürdőruhában, nem labdával, vagy gumimatraccal a hóna alatt, hanem kabátban, vagy kiskosztümben áll a parton és szemléli a végtelent. Haját fújja a szél, a stég vizes, tehát valószínű az eső is esik – mindebből a búcsúra következtethetünk. Mindannyiunknak ismerős lehet az érzés, amikor egy vidám táborozás, egy jó kis nyaralás utolsó napján, már összecsomagolva erőt vesz rajtunk a hiányérzet, a veszteség, és keresünk valamit, egy utolsó pillanatot, amit a lehető legtovább nyújtva mintegy beégetve a retinánkba, befőttként hazavihetünk, hogy kitartson jövő nyárig. Hát, ilyen ez a kép is, ezt az élményt adja át, amihez a kompozíció is segít, hiszen attól, hogy balra nagy tömegben kihelyeződött a lány, mellette elláthatunk a távolba, de mindig vissza-visszatérünk hozzá, a hajához, aztán megint tovább a mólón, végig a vízig, szóval nem hagy nyugodni a kép, ez a tömegelhelyezés tartja dinamikában a formát. Köszönöm, gratulálok. (latszoter.hu – Hegyi Zsolt)

Ezeket már olvastad?