Említés erejéig (a bloggeres 101 élmény cikkben), hogy bizonyos info folyamhoz Pocket-et használok – aztán rájöttem, hogy még nem is írtam bővebben erről sehol!
Most tehát beszéljünk a Pocket-ről, amit régen Read It Later-nek neveztek.
Ahogy a fent említett cikkben is írtam, rengeteg tartalmat fogyasztok. Villamoson, kaja közben, reggel, este, éjszaka. Ha minden blogot külön töltögetnék be, hát megőszülnék, mire a sok cuccot mind át tudnám futni. Megoldás erre az RSS, ami letisztult, egyszerű megoldás, és az olvasnivalóim 90%-ához elég is. (Persze olyan blogokon, ahol nincs a teljes tartalom RSS-be küldve, nem megoldás; ezek az oldalak tanulhatnának egy kis usability-t.)
Van viszont egy kis csoport, ami kiesik még az RSS hatásköréből is: ezek azok a cuccok, amik nem kellenek a mindennapok munkájához, hosszabb lélegzetvételű elemzések, cikkek, esetleg akkor kéne foglalkoznom vele, amikor nem az átfutós üzemben vagyok, hanem agyi kapacitást tudok biztosítani az anyag átolvasására, megértésére. Végül az olyan érdekességek, amiket a vasárnapi ebéd után, szabadidőben akarok kiélvezni, mint nagyapáink a sportrovatot.
Ezekre az esetekre az RSS részben vagy teljesen alkalmatlan: az ottani csillagozást másra használom, van hogy a tartalom offline kell (és RSS esetében overkill lenne ezek miatt mindent lerántani), általában “újságosítva”, vagyis átalakított, egyszerűsített formában. (Egyik kedvenc blogom, az Implementáció-függő írt erről egyszer, hogy gáz az, hogy külső appokat használunk weboldalak egyszerűsítésére, olvashatóvá tételére. Egyrészt nem maradéktalanul, de egyetértek, másrészt viszont ez a realitás – úgyhogy amíg átalakítandó weboldalak, tartalmak vannak, addig lesz létjogosultsága a Pocket-nek.)
Nos: a fenti két bekezdésre nyújt megoldást a Pocket, amit régen Read It Later-nek neveztek. A régi név jobban fedte az alap use case-t: jön a felhasználó, tetszik neki valamit, elteszi későbbi olvasásra; kitépi az RSS olvasóból azt az egy oldalt, összehajtogatja négybe’, és beteszi a farzsebébe.
Mit csinál a pocket?
Lássuk az end-to-end folyamatot:
- futom át a tartalmakat az interneteken, vagy RSS olvasóban
- megtetszik valami, nincs időm most elolvasni
- átküldöm Pocket-be (Android appból a Share funkción keresztül, vagy asztali böngésző pluginből)
- a Pocket a felhőben átalakítja a tartalmat (ha tudja) könnyen olvasható formára, és (konfigtól függően) leküldi minden csatolt eszközre
- amikor később meg akarom nézni a tartalmat, csak rátappantok a library-ban, és választhatok, hogy a webes, vagy a Pocket-esített formát akarom-e látni
- amikor kész vagyok, egyszerűen kipipálom a tartalmat, ami ezzel kikerül a library-ból, be az archívumba
- profit!
Mit ad a pocket
- szép, egyszerű, álátható, használható felület – telefonon és tableten is
- offline is olvashatók az elmentett cikkek
- sötét vagy világos grafikai téma, hogy AMOLED-en még akkut is spórolhassunk
- kedvenceés (csillagozás)
- szövegméret állítható (és persze áll át vele az egyszerűsített tartalom layout is)
- megpróbál feldolgozni kép és video tartalmakat is
- a tartalmak tagelhetők, a tartalomlista filterezhető, kereshető
Amivel időnként gondja van: tapasztalatom szerint magyar weboldalakat időnként nem ismer fel “pocketesíthetőnek”, ilyenkor csak a web nézetet ajánlja fel. Viszont a beépített browser is elég lightweight, így ez nem okoz különösebb performancia problémát – annyi csak, hogy nekünk, olvasónak kell szemmel feldolgozni a céloldal designját. Ez nem mindig egyszerű feladat!
Összefoglalva
A Pocket remek eszköz tartalmak későbbi olvaslsára elmentésére. Ráadásul kijött Androidra is a műfaj teremtője, az Instapaper (igaz, fizetős a Pocket ingyenességével szemben), így remélhetőeg izgalmas, a kegyeinkért folytatott meccsnek nézünk elébe – az ilyeneknek pedig általában több-jobb feature az eredménye, a felhasználó a győztese! Nem állítom, hogy mindenkinek musthave; én a Pocket-et hardcore tartalomfogyasztóknak ajánlom, akiknek az internet nem áll meg a Twitternél meg a Facebookon. Nekik viszont jelentős terljesítmény-növekedést ad!
