Ezen a héten bár talán nehezebb volt a választás, több izgalmas megfejtés is érkezett, de megszületett a döntés, tehát a harmadik hét képe gerq: Blocks című munkája lett. A keretezést itt is megemlítem, kikapcsolható, nincs rá szükség, felesleges imitáció. A hét összes képén ott vannak ezek a randaságok. Nem kéne… Tehát visszatérve a nyertes képhez, azért tetszik ez a fotó, mert ehhez a hangulathoz is hozzáad a technika, úgy érzem, hogy nem felesleges szépelgés, hanem a témát erősíti a roncsolódás.
Sokunk életében meghatározó hangulati elem a lakótelep, a Bizottság zenekar meg is énekelte ezt a nyolcvanas években, és hiába a tömbfelújítás, szigetelés és átfestések, azért a lakótelep az lakótelep marad, még akkor is, ha mostanság lakóparknak szokás hívni. Könnyű terep a városfotósoknak, hiszen pusztul, romlik, omlik, gyorsan lehet témát találni. Ami ennél a képnél tovább viszi a nézőt, az az a távolságtartás, ami által a fotós nem akar a nyomorúságon csámcsogni, nem akar állást foglalni, egyszerűen egy hangulatot mutat, egy érzést képez le, és ettől válik időtlenné a fotó. Fontos az a távolság, ami a képen megmutatkozik, mert ez, és a roncsolás együtt a konkrét napi szintről képes elemelni a munkát, a néző nem azzal foglalkozik, amit nap mint nap a bulvársajtó megír, vagy amit a saját otthonának lépcsőházából kilépve maga is megtapasztal, viszont mégsem idealizált a kép, hiszen a táj a szó szoros értelmében embertelen, nincs mozgás, nincs sztori, nincs se múlt, se jövőkép. Hangulatkép, jó értelemben. És jók a kompozíciós riutmusok is, az út íve, a házak, a garázssor, és ebből a ritmikai és tónusbeli nyugalomból egyetlen tábla zökkent csak ki, ha jól látom, tapéta van ráírva, egy reklám, de ez is szegény olyan esendően van odatéve a garázs sarkára, ember nincs, aki ott akarna bármit is venni… Köszönöm, jó meglátás, arra kérem az alkotót (és a többieket is), keresse meg a keretezés kikapcsolóját. (latszoter.hu – Hegyi Zsolt)
