Ezen a héten a hét képének kriszand1: Fishing című fotóját választottam.
Azért kedvelem ezt a képet és azért gondolom fontosnak, hogy bővebben beszéljünk róla, mert ennél a képnél érzem a leginkább, hogy azt a kompozíciós rendet és az a tónusvilágot, ami megjelenik a képen, erősíti maga az eszköz, azaz a sztorihoz hozzáad, és nem elvesz az, hogy a kép mobiltelefonnal készült. Gondolom ez valami bányató lehet, ahol ha nem is teljesen hivatalosan, de szabadidejüket pecázással töltik a nyugdíjasok. A hangulat mai szóval retró, a kép akár készülhetett volna a hetvenes években valami víkendtelki helyzetben is, csak akkor a Volkswagen helyett Trabant állt volna a parton.
Érdekes, hogy ezt az archaizáló hatást nem csak a színvilág, hanem a szereplők ruházata és azok a használati tárgyak is erősítik, melyekkel jóllehet a mai bevásárlóközpontokban nem nagyon találkozunk. A két kis öreg sorsa és kapcsolata jól érződik abban, hogy egyik középen, másik a szélre szorulva ül, és figyelik a másik partrészen ülő sporttársakat. Formailag ebbe a nyugalmas várakozásba feszültséget visz az, hogy a pad az egyik, a stég a másik irányba mozdul el a vízszintestől, és bár a tömegelhelyezés abszolút helyre tudja húzni az egyensúlyt, de ez a kompozíciós feszültség jót tesz a kép mondanivalójának is, mert a nézőt ezáltal foglalkoztatja az, hogy vajon a két idős férfi miért nézi a másik csoportot, miért rájuk figyelnek, miért nem a pecázással, a napozással vagy egymás társaságával vannak elfoglalva? Még valami, amit fontosnak gondolok, aminek kifejezetten örülök, hogy nincs semmi beépített keretezés, roncsolás vagy más előre kitalált hiba a képre applikálva, ezek az effektek ugyanis ritkán tudnak úgy a kép részévé válni, hogy ne vonják el a tartalomtól a figyelmet. (latszoter.hu – Hegyi Zsolt)
