A Prada Phone by LG 3.0 reklámarca, mint tudjuk, Edward Norton, és ez rengeteg jobbnál jobb címbeli fricskára ad lehetőséget, ha megnézzük az úriember filmográfiáját: Mennyei királyság, Olasz meló, Az illuzionista, de akár Legbelső félelem, vagy A szajré, Harcosok klubja… Szóval válassza ki mindenki magának saját szájíze szerint, amelyik legjobban tetszik, én maradtam a korlátolt nyelvi humornál.
Az LG Magyarország jóvoltából majd’ egy hétig nálunk járt a Prada Phone by LG 3.0. Mivel a “prádafon” felhasználói felületének nagy fanja vagyok (és odáig merészkedtem, hogy a Desire-emen is valami hasonlót valósítottam meg), rám esett a telefon megtiszteltetés, hogy a SIM kártya áthelyezés jeképes mozzanatával elmondjam nektek, milyen a Pradaéletérzés – még ha csak telefonon is.
A hardver
A miheztartás végett lássuk, mi mindent pakoltak a telefonba a lelkes mérnökök:
- Texas Instruments OMAP4430 kétmagos, magonként 1 GHz-es CPU
- 4,3″-es, 480×800 pixeles felbontású NOVA IPS TFT
- 1 GB RAM, 512 MB ROM, 8 GB másodlagos ROM
- 8 Megapixeles hátlapi kamera LED vakuval és 1080p videófelvétel lehetőséggel, képstabilizátorral; 1,3 Megapixeles előlapi kamera
- Android 2.3 Gingerbread oprendszer LG Prada ui-val
- NFC
A teljes speckó pl. itt érhető el.
Röviden tehát: a prádafonban ugyanaz a proci ketyeg, mint a Galaxy Nexusban, és ugyanaz a képernyőtechnológia (persze kisebb felbontáson), mint az iPhone 4-ben.
Külsőségek
A névválasztásból egyértelmű, hogy a Prada Phone egyik legfontosabb selling point-ja a kinézete. A telefon eleve egy fekete, szolid Prada feliratú bőrkötéses dobozban érkezik, a doboz tartalma fekete, szőrös tárolórekeszekbe van rendezve.
Maga készülék tulajdonképpen szolid. Nem olyan (se árra, se kinézetre), mint a mostanában reneszánszát élő “ukrán vállalkozó” telefonok az Aston Martintól, vagy a Mobiado-tól, a stílus itt nem megy a használhatóság rovására és nem hivalkodó. Maga készülék teljesen fekete, kivéve az ezüstszínű Prada feliratot a hátulján. A hátlap bőr pattern hatású műanyag. Sajnos kicsit a kopogósabb fajtából, itt elviseltem volna egy kis többletsúlyt valami jó fém, vagy a stílusból adódóan bőrborítás kedvéért. A bekapcsológomb és az USB-t fedő ajtócska szálcsiszolt alu hatású, de amennyire meg tudtam mondani, igazából szintén műanyagból vannak. Az ajtócska (egy kis csúszófedő) egyébként “nice touch”, egyrészt elfedi az USB-t, másrészt olyan, mintha valami sokkal fontosabb dolog kapcsolója lenne. (Mondjuk ki: hatásra olyan, mint az iPhone képernyőelforgatójának a kapcsolója.)
A műanyag test hátránya az is, hogy az én kézméretemmel viszonylag csúszós érzetet kelt a 8,5 mm vastag és nagyon könnyű készülék. Valami tapadósabb borítás jobb lett volna.
A telefon mellé pedig stílusos kiegészítők járnak: szép töltő, Prada feliratú füles (sajnos a katéteres fajtából, de ezzel az ellenvéleményemmel egyedül vagyok).
A Prada Phone tehát szép, de rétegkészülék: leginkább üzletember-, vagy ha a méret nem akadály, méginkább üzletasszonyzsebbe tudom elképzelni. (Üzletasszonyok retilkülbe lehetőleg ne pakolják, mert egy karcos Prada már nem az igazi.)
Alaprendszer, és a Prada ui
Kezdem a Prada ui-val: továbbra is nagyon tetszik.
Nagyon nagy ötlet ez a sallangmentes, egyszerű vonalvezetésű fekete-fehér felület, a szimpla ikonok. Jó a stílus. Ráadásul nem csak az ikonokra terjed ki, viszonylag teljes munkát végeztek a fekete-fehérítő manók: van konzisztens Prada ui calendar widget, kontakt widget, stb. – igazából minden fontos dolgot lecseréltek színben (illetve hiányában) harmonizálóra. Érdekes kivétel a Google keresőwidget, ami első bekapcsolás után a megszokott Gingerbread default szürke-kék színekben éktelenkedik a második képernyőn. Szerencsére azonban a Google azóta frissítette a keresőwidget kinézetét, és az új már jobban illeszkedik a Prada ui-ba. Az egyetlen felhasználói panaszom magával az ui-val kapcsolatban a lock screen-es hangos/rezgő/néma üzemmód állító funkcionalitás hiánya – de ez legyen a legnagyobb baj.
Technikai szempontból viszont még mindig van mit tanulni az LG mérnökeinek: a telefon bekapcsolása utáni (vagyis default) állapotban a Prada launchere akadozik, vajúdik a képernyőváltásokon a kétmagos OMAP proci… Nem annyira súlyos a probléma, mint az Optimus 2X alap launcherével volt, de azért érezhetően ott van. A jelenséget tapasztalva egy hirtelen ötlettől vezérelve leszedtem a számomra hszontalan widgeteket: saját készülékemen se használok Calendar widgetet, se People, Social, stb. Ezek pedig a Prada Phone ui-jában mind-mind egészképernyős (tegyük hozzá: szép) widgetek. És láss csodát: amikor nincs 7 db., jórészt egészképernyős widget beállítva, csak mondjuk 2 vagy 3, a Prada Phone felületet egyből gond nélkül pattan. Hogy az LG szakemberei ezt miért nem vették észre, az rejtély. A tanulság mindenesetre: sok widget több erőforrást zabál.
Összességében a Prada ui jó, de nem szabad ész nélkül telepakolni widgetekkel.
Teljesítmény, akku
Az ui-n túlhaladva természetesen a telefonnak nincs probélmája a teljesítményével. Az OMAP4 nem akad, alkalmazásváltás azonnali. Quadranton mindez 2700-2800 pont közé hozta a készüléket, magasabbra, mint a Samsung Galaxy Nexus átlag – persze ebből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, hogy csak egy okot mondjak: a Prada 480p kijelzőt, a Galaxy Nexus 720p kijelzőt hajt. Ez a benchmark annyit jelent, hogy a Prada-ban valóban OMAP4 van, a mai idők egyik legjobb processzora.
A készülék akkuideje nem kirívóan jó. Állandó 3G-, gyakori wifihasználat mellett 18 óra alatt 10% alá csökkent a töltés, ami átlag alatti teljesítmény. Reméljük, az LG egy rendszerfrissítés során javít ezen.
És ha már teljesítmény, még egy érdekes adat: a 4. Android Meetupon volt szerencsém kipróbálni “élesben” a telefonba épített NFC-t. Az eredmény egy Nexus S-sel összevetve érdekes: a Prada kb. harmad-, negyedsebességgel olvassa be az NFC tageket a Nexus készülékhez képest. Nem tudom, ez mitől van, és persze ez nem változtat azon a tényen, hogy a Prada azon kevés telefonok egyike, amiben legalább van NFC.
Kamera
A kamerával nem volt különösebb gondom. A makró közelpontja 5 cm körül van, vagyis nem kirívó, viszont 8 Megapixelnél ez nem is zavar: legfeljebb csinálok egy 5 centis makrót és croppolom 5 Megapixelre a képet – és máris kész az ultramakró…
Érdekesség a beépített panoráma funkció. Használatakor a képenkénti maximum felbontás 640×480-ra változik, amitől a panoráma még viszonylag nagy marad (a tesztfotó esetében 1728×616 pixel lett a végeredmény), viszont baromi gyors maga a funkció. Örültem volna opcióknak: nagyon nagy, ám lassú pano, vagy kicsi de gyors. Ezzel együtt ha valahol gyors panorámát akarunk készíteni webes felhasználásra, a nálam járt eszközök között a Prada a leggyorsabb.
És emlékezzünk meg a Prada Phone egy nagyon hasznos funkciójáról, az előlapi kamera tükrözött kép funkciójáról. Jól értelmezed: ez itt a digitális borotválkozótükör!
A cikk alatti galériában természetesen megtaláljátok a tesztfotókat – kivéve a panorámaképeket: azok sajnos valamiért mentek a levesbe a teszt végi factory resettel.
Összességében
A Prada hardverben erős, külsőleg stílusos cucc, pont a stílusa miatt viszont nagyon rétegkészülék, következésképpen jobban megosztja majd a vásárlókat. A Prada ui élőben is zseniális, nem csak képen, az a fajta differenciátor, amire még az iPhone fanok is elismerően vonják fel a szemöldöküket. Sok widgettel sajnos belassul, ezen a szoftveres korláton javítani kell, addig is felhaszálói oldalon lehet megoldani a problémát. A telefon a gyártó ígérete szerint 2012 második-harmadik negyedévében kapja meg az Ice Cream Sandwich frissítést, ha módunkban áll, azt is megnézzük, hogy mire képes a Prada ui Holo alapokon.
A tesztkészüléket köszönjük az LG Magyarországnak!
