Hétről hétre adjuk a fanfárokkal kísért híreket az Amazon “iPad-verő” tabletjéről, a Kindle Fire-ről: legutóbb épp azt, hogy 2011 negyedik negyedévében a tablet piac 14%-át nyúlta le, ezáltal máris a legsikeresebb Androidos tabletté válva. Ám a kép ennél valamivel árnyaltabb. Az artwork.hu jóvoltából pár napig nálam vendégeskedett egy Kindle Fire, ez alapján soha ennyire releváns még nem volt készüléktesztes rovatunk címe: miért vesznek az emberek ilyen eszközt?
Mi is az a Kindle Fire?
Egyrészt egy 7″-es IPS TFT kijelzővel és kétmagos TI OMAP4430 procival szerelt tablet. Nem különösebben szép, nem különösebben vékony, nem különösebben könnyű. Leginkább az első generációs Samsung Galaxy Tab-ra hasonlít, de annál valamivel érdekesebb OS szempotból.
Merthogy a Fire nem egy hagyományos értelemben vett Android tablet. Ami azt illeti, bár technikailag az, sokak szemében mégsem.
A Kindle Fire esetében ugyanis az Amazon meglépte azt, amit eddig a nagyok közül senki, de amire az Android, mint nyílt forráskódú rendszer természetesen lehetőséget ad – jogilag és technikailag is: forkolta az AOSP-t. Ez azt jelenti, hogy fogták az Android Open Source Project (esetünkben egyébként a Gingerbread kódbázis) egy pillanatnyi állapotát, és azt mondták, hogy “ez innentől a Fire kódja”, hozzácsaptak néhány módosítást, és azóta ez a Kindle Fire platform. Ennek van néhány előnye, és jópár hátránya. Vegyük is sorra, cáfolatokkal.
Gingerbread alap
Az Amazon azt állítja, hogy a Kindle Fire kódját szénné optimalizálták, és hogy emiatt a tablet szupergyors. A helyzet nem ilyen rózsás: igen, a Fire nem lassú, de ugyanúgy akadozik időnként, nincs meg benne tehát az a “wow” érzés, hogy pl. akár egy Huawei MediaPad-hoz képest számottevően gyors lenne. A sebesség tehát nem kiemelkedő.
Cserébe az Amazon sikeresen forkolta az Android Gingerbread-et, ami egy telefon oprendszer, és ez mindenhol látszik. Emlékeztek még a Samsung Galaxy Tab Android 2.2 rendszerére? Na érzetre ez is olyan. Hab a tortán, hogy lévén nem “stock” Android, semmit nem lehet tudni arról, hogy az Amazon tabletje mikor kap “hivatalos” tablet OS-t, mondjuk Ice Cream Sandwichet. Az Amazon tehát lábon lőtte magát ezzel a forkolással, még akkor is, ha egyébként a Kindle Fire többnyire csak egy Android alap és rajta egy rakás zárt forráskódú (Amazon) app.
A Silk Browser
A Silk Browser, az Amazon új csodaböngészője elvileg azért nagyon gyors és jó, mert nem közvetlenül éri el a netet, hanem az Amazon Cloudon keresztül. Az Amazon szerint forradalmi technológiában gyakorlatilag azt valósította meg, mint az Opera Mobile a Turboval, kb. 3 (vagy inkább 6?) évvel ezelőtt. Az Amazon szerint ez a technológia rendkívüli módon felgyorsítja a böngészés élményét, és ez a felhasználónak jó.
Nos, én nem éreztem, hogy lobog a hajam a böngésző sebességétől. Megintcsak: lehet, hogy kicsit gyorsabb, de nincs “wow” érzésed, nem látványos a különbség (ha van egyáltalán).
Cserébe viszont az Amazon beépített egy “single point of failure”-t az összes felhasználója tabletjébe, már amennyiben egy Amazon Cloudot lehet single point of failure-nek tekinteni (tavalyi tapasztalatok alapján lehet).
Illetve a talán-kicsit-gyorsabb böngészés érdekében a felhasználó (persze tipikusan tudtán kívül) átküldi az összes adatát az Amazon rendszerein (hiszen azokon keresztül lép ki a netre), ez érdekes privacy problémákat vet fel. Emiatt kapott egyébként hideget-meleget az Amazon, hogy csak egy példát említsek.
Az Android Market hiánya
Ugye nem csodálkozunk azon, hogy a Kindle Fire-ön csak az Amazon Android Appstore-ja működik, és a “stock” Android Market nem? Ez még akkor is így lenne, hogy ha Android fork-ként egyébként futhatna Android Market az eszközön. Ezzel nincs fundamentálisan baj (már azon kívül, amit egyébként az Amazon Appstore, mint fragmentáló tényező jelent), még az sem olyan égbekiáltó probléma, hogy az Amazon Android Appstore-ban az elérhető appok száma töredéke az Android Marketben elérhető appokénak. Azzal felhaszálóként már inkább volt problémám, hogy még ingyenes appok letöltéséhez is bankkártyaadatot kell megadni – nem is adtam, nem is tudtam letölteni semmit.
Általánosságban: a Google Appok hiánya
Mert nem csak Market nincs; nincs Gmail, nincs Calendar. A beépített levelezőkliens képtelen volt csatlakozni a Gmailemhez. (Tudom egyébként pontosan, hogy miért, és azt is, hogy az adatbiztonságom bizonyos szintű kompromittálásával megoldhatnám ezt a helyzetet.) Az eszköz “natív” emailezésre tehát egy jó sor embernek használhatatlan. Megoldás a Gmail tabletekre remekül optimalizált webes felülete… lenne, ha nem egy 7″-os telefonról beszélünk (Gingerbread, emlékszel?), a tabletre optimalizált felületet tehát felejtsd el. Vagy asztali, vagy az egyoszlopos mobil nézet van.
Könyvolvasás
Nem vesztegetek rá sok szót: természetesen a Kindle Fire egy teljesértékű Amazon eszköz, amin egyszerűen és gyorsan vásárolhatsz könyvet. Az pedig már felhasználói preferencia kérdése, hogy szeretsz-e aktív kijelzőn, háttérvilágítással olvasni könyvet. Én nem. Az ebook olvasó nálan per definitionem passzív kijelzőt, eink-et jelent.
Foglaljuk össze
A Kindle Fire tehát egy mai szemmel nézve alsó-középkategóriás tablet, ami nem gyorsabb, mint a többiek, nem jobb rajta netezni, nincsenek rá jobb appok, kifejezetten rossz rajta emailezni, és könyvolvasónak csak annyira jó, mint bármilyen más háttérvilágításos tablet. Nem kifejezetten könnyű (413 gramm), egyáltalán nem szép vagy stílusos.
De akkor mire jó? És főleg: hogy nyúlta le a tablet piac 14%-át egy negyedév alatt?
Nos, erre két választ szoktak adni:
- olcsó
- jó alap rootolt eszköznek, főzőtt ROM-nak
Ja és még egyet: hogy “nem arra való”. (Hogy ti. pl. nem emailezésre való.)
1. válasz: kognitív disszonancia
Ezért sokan nem fognak szeretni, de én azt mondom, hogy aki az olcsósága miatt Kindle Fire-t vett, az azóta kognitív disszonancia áldozata.
Az elmélet alapgondolata, hogy mikor valamilyen új információ vagy tapasztalat ellentmond a korábbi elképzeléseknek vagy ismereteknek, akkor disszonanciát, belső feszültséget élünk át. Ez a disszonancia szorongáskeltő állapot, melyet csökkenteni igyekszünk.
Ez a tablet ugyanis pont annyira jó a tablet dolgok nagy részére, hogy éppenhogy: ha normálisan akarsz böngészni, veszel inkább egy rendes tabletet. Ha Google Appokat akarsz futtatni, veszel inkább egy normális tabletet. Ha rendes app lefedettséget akarsz, veszel egy normális tabletet. Ha könnyű tabletet akarsz, veszel egy normális tabletet. A Kindle fire második eszköz – akkor meg minek? Mert olcsó?
2. válasz: a jövő zenéje
Abban azért van igazság, hogy ennyi pénzért egy kétmagos tablet nem rossz vétel. Át tudom érezni a gondolatmenetet: megveszem most ennyiért, aztán majd rátolom a jó kis Ice Cream Sandwich-et. És bár lutri, hogy mikor lesz a Fire-re egy jó főzőtt Ice Cream Sandwich ROM, nagyon nem kell félnünk: egyrészt ekkora piaci részesedéssel nagyon hamar, másrészt alpha változatúak már most is léteznek.
Az egyetlen dolog, ami engem visszatartana, az megintcsak az, hogy oké, hogy olcsó, de ez egy csúnya gép, ami mai szemmel már nem is könnyű. Inkább beletolok még egy kis tőkét és veszek egy szebb kétmagosat.
Ezzel együtt azonban el kell ismernem, hogy mint főzött ROM alap, a Fire nem rossz buli – és ez az egyetlen kifogás, amit elfogadok a Kindle Fire vásárlására!
Végszó helyett
Talán legközelebb sort kerítünk a Kindle Fire rootolására, megnézzük, hogy úgy hogy muzsikál. Alapkiszerelésben azonban nálam egyértelmű nogo. A hírek szerint viszont májusban érkezhet a Kindle Fire 2 – talán az Amazon is érzi, hogy ez jó nyitány, de amikor eloszlik az árcédula okozta lila köd, felmerül az igény egy ennél használhatóbb utódra. A kérdés csak az, hogy az első generációs Fire-t hátrahagyják, vagy kap-e azért majd frissítéseket?
Egyetértesz? Nem értesz egyet? Kindle Fire tulaj vagy? Amazon tulaj vagy? Kommentelj!
