Az Android hatása alól pontosan addig tudtam kivonni magam, amíg ki nem tudtam próbálni egy androidos telefont úgy, hogy valóban bele is költöztem. Akkor viszont fél óra alatt kiderült, hogy ha muszáj lesz, vissza tudok majd lépni, de nem fogom sokáig kibírni Android nélkül…
Ezt az első élményemet egy Samsung Galaxy Ace-szel szereztem, de abból másfél nap után ki kellett költöznöm, mert már várta új gazdája, a lányom. Elővettem hát a jó öreg Nokia 5800XM-et, amiről pár nappal korábban még fennhangon hirdettem, hogy számomra a „leggömbölyűbb” telefon a piacon, és jelenleg nem kapni olyan másik készüléket, amire épeszű pénzért (értsd: 25-30e Ft ráfizetéssel) elcserélném. Nos, az Ace meggyőzött, hogy de igen, van…
A jó sorsom úgy hozta, hogy az első androidos kalandom után pár nappal újból rám mosolygott a szerencse, és ezúttal nem egy középkategóriás üdvöske, hanem egy valódi nagyágyú került a birtokomba, méghozzá a jelek szerint valóban tartós tesztre. Lassan két hete használok egy Google (HTC) Nexus One készüléket, amelyről azt kell tudni, hogy még ma is eléggé ott van a szeren.
Arra gondoltam, hogy néhány rövid írásban minden előre meghatározott tematika nélkül beszámolok az első benyomásaimról és arról, hogy hogy rendeztem be a közös életünket. A sorozatot egy számomra nagyon fontos alkalmazással kezdeném. Nekem azzal alapvetően nincs semmi bajom, hogy az Android csak egy Google-fiókkal együtt tud igazán kibontakozni.
Régóta és örömmel használom a Google szolgáltatásait, de természetesen vannak olyan adataim, amelyeket eszembe sem jutna a „felhőben”, vagyis a Google szerverein, valahol az internet túlsó végén tárolni. Ilyenek a jelszavaim, a bankkártyáim adatai és néhány egyéb érzékeny információ, amelyekhez rajtam kívül senkinek semmi köze nincs.
Ezek tárolására már évek óta az Iliumsoft eWallet nevű programját használom, teljes elégedettséggel. Olyannyira, hogy mivel ez a program Symbianra nem elérhető, az amúgy is mindig nálam lévő második készülékemet (egy Samsung i600-at) úgy választottam ki, hogy azon viszont fusson az eWallet.
Számomra a legnagyobb előnye (természetesen a „szupertitkos” FIPS 256-bites kódolási algoritmuson kívül) az, hogy remekül szinkronizál ActiveSync-en keresztül bármely windowsos asztali géppel, így az adatok feltöltése, kezelése a lehető legkényelmesebb, ugyanakkor bármikor lehetőségem van arra, hogy szükség esetén a mobilon is módosítsam a meglévő adatokat vagy újakat rögzítsek.
Természetesen a Nexus One kézhez vételekor azonnal körülnéztem, hogy van-e az eWalletnek androidos változata, és bingó! Az Android Marketen rátaláltam az eWallet Viewer programra, amely az eWallet 7-es verziójának tulajdonosai számára ingyenes, és lehetővé teszi az asztali gépen futó eWallet-példányban tárolt adatok szinkronizálását és az androidos készüléken történő megtekintését.
Igen, csak a megtekintését, adatok módosítására és létrehozására nincs lehetőségünk. Engem ez egyelőre nem zavar, a lényeg, hogy ezek az infók most már a „fő” telefonomon is mindig velem lehetnek.
A program telepítéséről nem mesélnék bővebben, pár képernyő-érintés az egész. Mivel nekem a laptopomon már ott „lakik” az eWallet 7.x sorozatú megvásárolt példánya, bizakodva tekintettem a jövőbe. Nem is csalódtam: a laptoppal történő szinkronizálás is gyorsan és zökkenőmentesen lezajlott. Ennek lépéseit bemutatnám azért főbb vonalakban, mert a programok sajnos nem magyarul kommunikálnak.
Így néz ki tehát az eWallet a laptopon. Ez a kezdőképernyő, amin látni a főbb tudnivalókat. Balra a saját adat
kategóriáim, jobbra az összefoglaló adatok láthatók. Kiderül például, hogy két készülékkel áll partneri viszonyban az eWallet, egy i600-zal és egy Nexus One-nal, és hogy az utolsó szinkronizálás június 16-án történt.
Az eWallet egyébként egy rendkívül sokoldalú program, számtalan előre definiált és magunk által létrehozott kategóriában millió féle adatot tárolhatunk benne, akár több fájlban is. A Setup gombra kattintva vehetjük kezelésbe a szinkronizálás céljából beállított mobilkészülékeket (itt állítottam be, hogy az i600-on kívül a Nexusszal is „haverságba” kerüljön a program).
Az „Add” gombra kattintva kiderül, hogy a következő rendszerű mobilok és egyéb lehetőségek közül választhatunk:
Ahhoz, hogy az eWallet szóba álljon egy androidos mobillal, az kell, hogy azon már fusson az eWallet Viewer kliensprogram, és hogy az androidos készülék USB-háttértárként kapcsolódjon az eWalletet futtató számítógéphez.
Innentől nyert ügyünk van, az eWalletben a Sync Now gombra kattintva pár másodperc alatt lezajlik a szinkronizálás, és láss csodát, a Nexus One-on is megjelentek a laptopról ismert kategóriák és adatállományok:
A szinkronizálás nem csak kézzel indítható, hanem beállítástól függően automatikusan is lezajlik, amikor befejeztük a számítógépen az adatok bevitelét vagy módosítását, és kilépünk a programból. Így mindig biztosan a legfrissebb változat lesz velünk az androidos mobilunkban.
Ezzel nekem nagy kő esett le a szívemről, az Android és az eWallet segítségével a legbizalmasabb adataimat is mindig biztonságban magammal hordhatom. Kritikaként annyit tudnék megemlíteni, hogy persze, nem lenne rossz, ha a mobilon szerkeszteni is tudnám az adatokat, és ha lenne lehetőség arra, hogy ne csak USB-kapcsolaton keresztül tudjak szinkronizálni.
Talán egy későbbi változatban ezt is megoldják. Viszont ingyen volt (csak az asztali változatot kellett megvennem, ha jól emlékszem, 20 dollár körüli áron, de az már évekkel ezelőtt megtörtént), és ez bőven kárpótol a két kényelmetlenségért.
Az eredeti cikk itt olvasható:
http://navigyurci.hu/2011/06/19/ismerkedesem-az-androiddal%E2%88%921-resz-ewallet/
