Egy hétig vendégeskedett nálam a Samsung 10.1-es tabletje. A Tabbal már találkoztunk pórázon a Galaxy S2 bemutatóján, de azért teljesen más volt azt egy hétig nyomkodni, s nem tíz perc alapján a benyomásaimat leírni. Az elején fontos megjegyeznem, hogy a kezdetektől ismerem az iOS-t, használok is Androidos telefonom mellett iPadet, még az első szériából. Androidot 1.5 megjelenése óta használok. Első telefonom még a legelső Samsung Galaxy volt, amit a hackolhatósága miatt egy htc Magicre cseréltem.
A rövid bevezető természetesen azért íródott, hogy lássátok a két irányt, a Tabot egyszer az iPad-el fogom összehasonlítani, aztán a honeycomb (3.0.1 volt a tabon) és a 2.x “telefonos” Android verziók közti összehasonlításra is elvesztegetek pár mondatot.
Külső
A Galaxy Tab és az IPad külsőre szinte ugyanakkorák, az érdekes, hogy mivel a Tab jóval nagyobb kijelzővel rendelkezik a majdnem ugyanakkora keretben, így sokkal nagyobbnak tűnik az. Ennek ellenére a Tab sokkal könnyebb, mint az iPad, cserébe viszont az iPad jóval masszívabb. Tudni kell, hogy két gyermekes háztartásban a kütyük nem kerülhetik el a gyermek kezeket, s míg az iPad rendseresen a gyermekeim játékszere, addig a Tabot nem mertem a kezükbe adni. Egyrészt persze mert nem saját eszköz, így jobban féltettem, másrészt mert az eszköz nem tűnt masszívnak a csupa műanyag borítással.
A Samsung valamiért ragaszkodik a műanyaghoz, ez az S2 esetében volt számomra először meglepő, hiszen egy tudatosan felső szintre pozicionált telefonról van szó. A Tab szintén műanyag, s nekem itt is furcsa volt, főleg a tiszta fém iPad mellett.
A Galaxy Tab 10.1 nagy előnye az iPad-el szemben a kamerája. Az enyémnek ugyebár nincs is, de az utódjába is csak valami lebutított vacak került. A Galaxy Tab 8 megapixeles kamerája mérföldkövekkel van az Apple terméke előtt. Azonban nem nagyon van rá lehetőség, hogy ezt igazán kihasználjuk. Ki fog egy 10.1 colos tablettel fényképezni?! A mobiltelefon kicsi, s ott van a zsebünkben, a 7″-os kistestvér (első) Galaxy Tab is még pont akkora volt, hogy zsebben elfért, s a kameráját ki lehetett használni, itt amikor a lenti videót készítettem az volt az érzésem, hogy egy tepsit tartok a kezemben:
Ha viszont átállítjátok 1080p-re, akkor örömmel látjuk, hogy attól eltekintve, hogy egy tepsivel kameráztam, nagyon jó minőségű anyagok nyerhetőek ki az eszközből (másik videó). Sajnos a fényképező részéről ez nem mondható el. Az állóképek nekem nem tetszettek annyira, ennél majdhogynem a Magic is jobb képeket készített a maga 3 megapixeles kis kamerájával.
Amiben a Galaxy Tab mérföldköveket ver az iPadre az a filmnézés, s zenelejátszás. A 16:9 képarány miatt még egyszer nagyobbnak hat a képernyője a Tabnak az iPadhez képest, hiszen azt teljesen kitölti. Az iPadnek csak az aljára helyeztek el hangszórót, a Tabnak viszont mindkét végében található 1-1.
Belső
A Galaxy Tab 10.1 egyike az itthon elsőként elérhető Honeycomb, azaz 3.x verziójú androidot futtató eszközöknek. Sajnos nem csak itthon, de a nagyvilágban is friss még a Honeycomb, így elég csekély az azt teljes mértékben támogató alkalmazások száma. Érdekes összehasonlítás, hogy míg az iPad esetében egyszerűen randa egy iPhone alkalmazást indítani, mert az pixeles, s béna ha felnagyítom, kicsiben meg alig látszik, addig Honeycombon az alkalmazások kétféleképpen reagáltak:
1) el se indultak
2) szépen kihasználták a nagy felbontást, kitöltötték a képernyőt, s ugyanúgy viselkedtek, mintha egy telefonon indítottuk volna el.
Érdekes, hogy amíg nálam volt a Tab, addig hozták ki az Evernote tabletre optimalizált változatát, ami, mint a galériában is látható egyáltalán nem olyan, mint az iPad változat. Viszont sokkal szebb. :)
Az alkalmazások tekintetében még nagyon sokat kell fejlődnie az Androidnak, e tekintetben van mit behozni, de rohamléptekkel történik a lemaradás behozatala, így egy percnyi aggodalom nélkül ajánlom bárkinek, aki tabletben gondolkozik, hogy a honeycomb mellett tegye le a voksát.
Honeycomb
3.0.1. Ez futott a tableten. Más a képernyőzár feloldása is teljesen más, mint a telefonos Androidon, de ez intuitív módon azonnal kitalálható, s a kis lakat is árulkodik. (iOS eszközöknél semmi különbség). A belseje viszont a rendszernek teljesen más. Amíg az iPad és iPhone szinte ugyanazok, addig nekem, aki lassan két éve Androidot használ, néha törnöm kellett a fejemet, hogy most akkor mi hol van. Az érdekes az, hogy ez nekem, aki Androidot használ okozott fejtörést, mert aki nincs 2.x-hez szokva, annak sokkal simábban mehet az “átállás”.
3.x-en minden a fejtetejére állt. A Notification area jobb lent van, s nem fent, három “gombunk” van, amik vándorolnak, s mindig a képernyő bal alsó részén helyezkednek el. A market felület is teljesen más, nem a megszokott 2.x változat, s a billentyűzet se hasonlít se a Froyo, se a Gingerbread billentyűzetére.
A Honeycomb böngészője tabos, rendesen, mint a normál asztali böngészőké, s ez nagyban könnyíti a használatát (iOS 5 is bevezeti majd, mint sok egyéb dolgot, amit az Androidban már évek óta ismerünk). A Gmail, a Calendar egyszerűen szép, öröm használni azokat. Nagy szívfájdalmam volt, hogy végre itt a nagy képernyő, van dedikált Google Docs alkalmazás, s az egész fabatkát sem ér. Kedves Google, ha lelkes androidportal olvasók vagytok, akkor tessék egy jó Google Docs alkalmazást összerakni tabletre! Köszönjük.
És akkor a hihetetlen dolog, nem tudtam screenshotot csinálni az eszközön. Nem ment (próbálkoztam pedig, frissítettem sdk, de semmi). Rootolval lehetett volna, de mégse tesz ilyet az ember egy tesztkészülékkel. Se az adb, se a fastboot nem látta, hiába csatlakoztattam a géphez. Aztán az újabb meglepetés, a fájljaimat se látom (macet és/vagy linuxot használok desktopon), kiderült, hogy le kell töltenem egy alkalmazást, a filetransfert, s csak eztán tudok fájlokat másolni. USB Mount viszlát. Windowsosoknak öröm, nekik megy a dolog out-of-the-box.
Ami viszont nagy pozitívum, hogy a Google a tableteknél már sokkal keményebb, nincsen 30 féle verzió, alváltozat, extra felület, stb. Itt minden egységes, s ez így van rendjén.
Teljesítmény
Ez az a pont, ahol azt kell, hogy mondjam, a Galaxy Tab sokmindenre fel van készülve, s elég sok időbe fog az még telni, hogy megszorítsák ezt a hardware-t. Nem készítettem (bár terveztem) side-by-side videót az iPad és a Galaxy Tabról, de sehol nem éreztem lassabbnak, az érdekes, hogy gyorsabbnak sem a duplamagos tabletet.
Az iPadem is 3G modell, így azt is össze tudtam vetni, s azt kell mondjam, hogy a Tab 3G modemje fényévekkel van az iPad előtt. Ahol az Apple terméke hálózatot se talált, ott a koreai versenyzőn YouTube videókat lehetett nézni mindenféle akadás nélkül.
Ami viszont érdekes, hogy a Galaxy Tab nem nagyon bírta két napnál tovább egy feltöltéssel, míg az iPad általában 3-4 napot ki szokott bírni. Természetesen különbség, hogy a Tabot most intenzívebben is használtam, másrészt viszont a background sync elképesztően sokat szívott le az aksiból.
Sajnos a végére maradt, mert ez is valahol a teljesítményhez köthető, amit az iKütyü tulajok mindig az orrunk alá dörgölnek, hogy lagol. Lagol, nagyon lagol. Az órát a homescreenen húzogatva az az ember érzése, hogy pórázon rángat egy lusta kutyát, ami ha akar követi az ujjamat, ha nem, akkor meg-megáll. Ez persze nem vesz igazán el a tablet értékéből, de egy dühítő dolog, amit nem értem, miért nem javítanak a Google-nél. Ez nem a Samsung, hanem a Google “hibája”. Persze ha valaki megmondja kommentben, hogy miért jó ez így, akkor előre! Szeretek okosodni.
Konklúzió
A Samsung Galaxy Tab 10.1 remek készülék, a 16:9 képarány érdekes, de még szoknom kell. Állítva nem jó 16:9-et használni (keskeny-hosszú lesz tőle a kütyü), s valahogy a telefonhasználat miatt is talán inkább az egyelőre a természetes. Olvasni is úgy jó, nem szeretem a túl hosszú sorokat. Márpedig a tablet alkalmas kell, hogy legyen az olvasásra.
Azt hiszem a Samsungnál meg is látták ezt gyorsan a mérnökök, s nagyon várom, hogy a 8.9-es modellt kézbe vegyem, mert ott úgy tűnik minden javításra került, ami kivetnivalót ebben a tabletben láttam.
A 10.1 kiváló eszköz mindazoknak, akiknek nincs laptopjuk, s egy hordozható eszközt keresnek, aminek segítségével mindenütt online tudnak lenni. Ha valaki sokat néz filmet, rendszeresen utazik, akkor jobb társat keresve se találhatna.
