QWERTY billentyűzetes telefonkeresésem vége felé közeledve egy kuriózum akadt a kezembe a mobilabban.hu jóvoltából. Ez a kuriózum nem más, mint a Motorola Charm. Mivel valaha régesrég még boldog Blackberry user voltam, kíváncsivá tett az Android világban nem szokvány fix billentyűzet + fektetett képernyő megoldás, és az általa implikált telefon formátum. Elvégre régesrég hosszú blogbejegyzéseket tudtam végigírni a Blackberry-n, talán egy ilyen furcsa eszköz lesz a Tökéletes QWERTY Telefon?…
A telefonteszthez, és Tovább!
Hardware
- 600 MHz-es Texas Instruments OMAP 3410-es CPU
- 512 MB RAM, 512 MB ROM
- 2,8″-es, 320×240 pixel felbontású kijelző
- Blackberry-szerűen beépített QWERTY billentyűzet
- FM rádió
- 3 Megapixeles kamera
- 1170 mAh akksi
- Motoblur felhasználói felület
- US SAR értékek: 0,75 W/kg (fej), 0,97 W/kg (test)
A teljes speckó természetesen elérhető a PDAdb-n.
Külső
Mint említettem (és akkor essünk túl a vallomásokon), régen Blackberry felhasználó voltam. Még a 7230-assal kezdtem, és talán 7250-et is használtam… Akkoriban jók voltak ezek, és a QWERTY billentyűzetükön marha gyorsan lehetett gépelni. Az Angry Birds persze nem futott, de volt remek trackwheel-lel játszható brick breaker játék.
Nos, a Motorola kb. ezt a világot próbálta visszahozni a Charm-mal: kisméretű fekvő képernyő, teljes QWERTY billentyűzettel, amihez nem kell széttologatni, kinyitni, elforgatni, stb. a telefont. Valahol érthető ez a szándék, mert mint tudjuk, a mozgó alkatrész hamar tönkremegy, kézenfekvő megoldás hát, hogy kihagyjuk a mozgó alkatrészt.
Az alapvető probléma ezzel az, hogy az eszköz túl pici: kicsi a kijelző, és kicsi a billentyűzet is; a Blackberry anno valahogy jobban eltalálta, hogy lehet jól használható QWERTY-et csinálni, itt viszont összeakad az ember ujja, elég könnyű véletlenül két gombot lenyomni, ráadásul a kemény gombokkal érzetre sem valami jó dolgozni. Pozitívumként sorolható fel, hogy vannak hw kurzorgombok, illetve van hw fényképező elsütő gomb (jól jön terminál emulációnál), de ezek ellenére az idő nagy részében mégis inkább használnám az on-screen billentyűzetet – ha nem lenne olyan kicsi. Mondanám, hogy cserébe könnyű (mert könnyű), és hogy kicsi (mert hát kicsi) és könnyen elfér a zsebben. De egyrészt a kicsisége furcsa fromával párosul (ímhol, a négyzet alakú telefon!), és emiatt nem kényelmes a zsebben (ráadásul garantált, hogy egyik eddig használt telefontokodba se fér bele rendesen), másrészt annyival nem könnyebb, mint amennyire nem jó rajta pl. gépelni.
Ehhez hozzájön az is, hogy a képernyő láthatósága a méretén felül is réme kívánnivalót hagy maga után: ha egy eszközbe 2,8″-es kijelzőt teszek, akkor legalább az legyen jól olvasható, tiszta. Ez viszont sajnos elég messze van ettől, olyan, mint anno a Samsung Galaxy 551: összecsúsznak a betűk, pixeles, homályos, rosszul látható. Cserébe túl érzékeny, egy képernyő fölött kószán illanó ujjbegyet pillanatok alatt tappantásnak ítél, emiatt pedig folyamatosan kerülnek ki a home screenre a véletlen parancsikonok. A képernyő alatti kapacitív gombokat is hasonlóan könnyű véletlenül megnyomni, ami pedig meglepetésszerű menükhöz, kilépésekhez vezet.
A képernyő alatti gomboknak azért pozitív tulajdonsága is van: villognak. A Motorola nem szórakozott kis LED-ekkel, ha emailed jön, a teljes képernyő alatti gombsor villog. Ha a te szemed épp csukva van és rajta van egy repülőkön használatos alvást segítő szemtakaró amire ráhúztál egy kartondobozt, akkor a szembeszomszédod fog áttelefonálni, hogy kapcsold ki a házi világítótornyodat, ez itt a Nagykörút, nem az atlanti partvidék. Lehetetlen nem észrevenni!
Használat közben
A Charm-on levő Android 2.1-et használva az általános élmény a lassúság. Ez érdekes, mert ilyen kis kijelzővel, ilyen kis felbontáson a TI prociban 600 MHz-es Cortex-A8 magnak vígan kéne muzsikálnia, és mégis: képernyőváltáskor súlyos lag, a Motoblur pedig önmagában is lagol. Gondolnám, hogy csak a Motoblur, de a launchert lecserélve is marad a probléma. Cserébe az Angry Birds egészen normálisan ment. Az a tippem, hogy valahogy a kapacitív kijelző drivere olyan Motorolásan bloated, emiatt lassú érzetre az egész eszköz. Valami obskúrus oknál fogva a Charm-on nem tudtam Quadrant benchmarkot futtatni, “service call failed” hibával sokszori próbálkozásomat törte derékba, így csak másodkézből jelenthetem, hogy 560 pont körül van a teljesítménye. Ez sem magyarázná az indokolatlan lassúságot, igaz, az esetleges gyorsaságot sem.
A Moto Charm két olyan ötletet tartalmaz, amik egy jó telefont még jobbá tehetnének.
Az egyik a Battery Manager, amivel “smart mode”-ban elég jól lehet spórólni a krafttal – ehelyett sajnos az ember elég hamar “performance mode”-ba teszi, hátha javul valamit a lag probléma (nem javul). Ezen kívül természetesen rendelkezésre áll a “battery saver” mód is, amit tényleg csak végszükség esetén érdemes bekapcsolni.
A másik pedig a BackTrack. Ez egy touchpad a telefon hátulján, ott, ahol a mutatóujjad tartja a készüléket. Widgetből kapcsolható, elkerülendő a véletlen nyomkodást. És hogy mit csinál? Hát azt, amit egy touchpad: kurzort irányítasz vele, illetve kattintasz, mint egy notebookon. Szuper ötlet, ha az ember megszokja, szövegszerkesztés közben egészen nagy segítség lehet.
Alkalmazások
A Charm a csodálatos Motoblur-on kívül pár egyéb alkalmazást is alapértelmezésben ad. Az uninstallálhatatlan MySpace klienst szintén a BlackBerry éra visszasírásának tekintjük, ezen felül természetesen Facebook, Twitter accountokat is beállíthatunk a Google és a “Corporate” (MS Exchange) mellé. Az alaptelepítés részte még Moto Phone Portal, ami az USB csatlakozás és az azon felüli sync újrartelmezése, Quickoffice, és Voice Dialer.
Akku, kamera
A telefon a sebességéhez, a kijelző méretéhez, és a prociteljesítményhez mérten meglehetős akksizabálós, de azért a szokásos egynapos uptime megvan itt is. Más kérdés, hogy kevesebb dolgot végzünk rajta, mert lassabb.
A beépített 3 Megapixeles kamera viszont egy vicces alkatrész. Az alapkonfigurációval meglehetősen gyenge minőségű képeket a szintén alaptelepítés részét képező Kodak Perfect Touch szoftverrel “enhance”-olhatjuk, ami eggyel használhatóbb fotókat eredményez. Persze egyrészt ne számítsunk rá, hogy a családi fotóalbumot hirtelen ezzel a telefonnal fogjuk frissíteni, másrészt felmerül a kérdés, hogy miért nem tolja át a rendszer az összes elkészült képet a Perfect Touch-on, ha jobb lesz tőle…
Összességében
A Motorola Charm jó koncepció, de inkább érdekes, mint jó telefon. Nem lenne baj a billentyűzet megoldással, nem lenne baj a kis mérettel, és kitűnő technológia lehetne a BackTrack, de valahogy az eszközt mégse találták el jól, lerontja a billentyűzet érzete, a képernyő, és a mindent átható lassúság. Ha jönne egy firmware frissítés ami kiküszöbölné a lassú launcher problémáját, az már nagy előrelépés lenne. A koncepció szerintem nem halott, így a mostani tapasztalatokból tanulva a Motorola jó esélyekkel indulhatna a piacon egy Charm 2 eszközzel.
