Nálunk járt a HTC Incredible S, a Telenor jóvoltából. Nem igazán értem a HTC-t. Miért érkezik 2db, szinte teljesen azonos telefon? Desire S illetve Incredible S. A Desire utódja 3,7 hüvelykes, míg az Incredible S 4 hüvelykes. Előbbi méretei 115×59,8×11,6 mm illetve 130 gramm, míg utóbbi méretei: 120x64x11,7 mm és 135,5 gramm. A két telefon a kijelző méretén kívül annyiban különbözik, hogy a Desire S 5mpx kamerával és 1 LED vakuval, míg az Incredible 8mpx kamerával és dupla LED vakuval kerül forgalomba.
Mind a kettőben 1 GHz Qualcomm MSM8255 processzor és Adreno 205 grafikus mag, 768MB RAM illetve 1,1GB belső memória található a programok számára és mind a kettőben 1450mAh akkumulátor van.
Szerintem sem méretben, sem súlyban nincs akkora különbség a két készülék között, ami indokolná mind a kettő létezését, de a HTC biztosan jobban tudja. Egy biztos, mivel az árakban is hasonló óriási különbségek vannak, én a magam részéről az Incredible S mellett teszem le a voksomat.
A készülék Android 2.2-vel vásárolható meg – jelenleg a HTC így szállítja – de kicsomagolás után első dolgunk legyen a szoftver frissítése menüpont használata, hiszen OTA (On The Air azaz interneten keresztül közvetlenül frissíthető) update található hozzá a Gingerbread (2.3.3) formájában. A 2.2-re nem is pazarolnék szót, egyből a Ginger verzióval vettem használatba. Azt ugye mindenki tudja rólam, hogy Samsung fan vagyok, de ez a HTC szoftver végre tetszetős. No, azért nem ragadtatom el magam, nem szerettem meg a Sense-t, sem a HTC féle agyon átírt Androidot sem, de látom a fejlődést. Végre a notification bar arra van használva, amire a többieknél. Sőt, ebben most a HTC átvette a vezetést. Lenyitva az értesítési sávot a nemrég használt programokat látjuk a többi szokásos információ mellett, de rögtön egy másik tabon ott van végre a power bar azaz egy kattintással tudjuk vezérelni a Wi-Fi, Bluetooth, Wi-Fi hotspot, GPS és a repülő mód funkciókat illetve a beállítások menüt is elérjük innen. A némítás/rezgés kimaradt, hiszen azt a hangerő lefele nyomásával is el tudjuk érni pillanatok alatt és van benne olyan extra, amit máshol nem kapunk. Ügyes. Hatalmas piros pont. Mondjuk ezzel a nagy gyártók ki is nyírják lassan a power bar widget készítőket, de hát ez van. Ami jó, az jó.
Amit már a Desire HD tesztben is megírtam, kötelezővé tenném az összes gyártó számára a fast boot opciót. Most komolyan. Mennyire jó dolog az, hogy kikapcsolt állapotból 3 másodperc alatt elindul a telefon (ha közben nem vettük ki az akkut)? Elárulom: nagyon. A sebességre egyébként sem lehet panaszunk és ebben nagyon jó partner a gyors fájlrendszer is. A telefon ext3-at használ. Az 1GB is elegendő a programok számára, bár én lassan ennek a közelébe érek a saját telefonomon (de nekem 2GB szabad helyem van :-) ).
/dev/block/mmcblk0p25 /system ext3 ro,relatime,…
/dev/block/mmcblk0p26 /data ext3 rw,nosuid,nodev,relatime,…
/dev/block/mmcblk0p27 /cache ext3 rw,nosuid,nodev,relatime,…
/dev/block/mmcblk0p28 /devlog ext3 rw,nosuid,nodev,relatime,…
A szabadon tátongó micro usb nyílás oldalt nem valami tetszetős, de a készülék nagyon össze van rakva, kellemes a fogása, nem csúszik, rendben van. Sőt, a formája és a design nálam a tetszetős kategóriába esik. Ha a SIM kártya alakú dudor nem lenne a hátán és 20 grammal könnyebb lenne, még azt is mondanám, hogy lehetnénk jó barátok. Kapunk LED villogót is jó HTC szokáshoz híven, ezt nagyon szeretem. Villogjon is, ha valamit a tudtomra szeretne adni a telefon.
A telefon erőben nagyjából a Galaxy S szintjét hozza, ami azért 1 évvel amaz megjelenése után nem annyira nagy dolog. Kivéve grafikus teljesítményben. Ez köszönhető az Adreno 205-nek, amiért 2 hét kukoricán térdepelést irányoznék elő minden egyes HTC mérnöknek, akinek ebben benne van a keze.
A készüléken a legújabb Sense fut (2.1), szóval aki szereti örülhet, aki nem annak meg kínlódás lesz kiirtani, olyan mélyen van a rendszerbe integrálva. Én nem szeretem. Az ingyenes szoftverekkel való telepakoláshoz volt esze a HTC-nek, de a billentyűzethez magyar T9 szótár már nincs. A Sense kezel mappákat és át lehet őket nevezni. Amikor megnyitsz egy mappát, a fejlécre bökve adhatsz neki új nevet. Az információt kommentben kaptuk, köszönet érte!
A HTC jó szokásához híven, ezt a telefont is lezárta, de ezt úgyis megoldja majd, akinek fontos a root jog.
A készülék kijelzője szerintem teljesen rendben van. Viszont nem tudtam nem észrevenni, hogy a játékok és programok futása közben nem olyan szépen rajzol, mint a Galaxy S-em, azaz nem olyan élesek a vonalak, határok. Mondhat bárki, bármit az SGS/SGS II túlszaturált színeiről (utóbbinál állítható), akkor sincs partiban az SLCD kijelző a SAMOLED/SAMOLED+ párossal. Sőt, az LG Optimus Black féle LCD panellel sem.
Mindent összevetve a készülék jó. Gyors, felső kategóriás, úgy néz ki, olyan megfogni és úgy is csinál. Az Android előtt a Tajvani gyártó a futottak még kategóriában létezett, mostanra pedig tényezővé vált. Azt hiszem meg kellene találniuk a megfelelő utat, mert a Sense kevés lesz a versenyhez véleményem szerint. Kiknek ajánlom a telefont? Azoknak, akiknek elfogyott a hely a HTC Desire-n és szeretnének váltani illetve HTC fanoknak. Ez a készülék ugyanis rendben van, nem olyan vakvágány, mint a Desire HD a nagy kijelző, kis akku párosával. Tehát, hogy ne legyen félreértés, ez egy jó készülék, ami a listaár alapján rosszul van árazva. A teszt végére pedig arra is rájöttem, hogy kiknek készül a Desire S. Az a pár milliméter pont elég lehet ahhoz, hogy a csajoknak se legyen túl nagy a készülék. Az Incredible S ugyanis akkora, mint a Galaxy S-em, csak vastagabb és nehezebb.
