Nem éppen bombaként robbant, de az eheti Hírhétfő egyik pereskedős híre az volt, hogy az Apple beperelte a Samsungot, mondván, a Samsung lenyúlta az iPhone interface és hardver kinézetét.
Még aznap este felkerült a netre a következő kép:
Én 9Gag-en láttam, akik a Redditen látták, de ez most épp a Phandroid blogról van, akik kicsit körbejárták a témát – tipikus “minimém” fotó, aki nem látta, az nem is netezik.
Még ha a fotón az állítás nem is teljesen korrekt (mert bár az F700-at valóban 2006-ban, az iPhone előtt mutatták be, de az iPhone után került piacra), az remekül látszik, hogy nem a Galaxy S volt az első telefon, ahol a Samsung ezt a dizájnvonalat alkalmazta, pláne hogy a Galaxy S dizájnját az iPhone-ról nyúlta volna. És vica versa, az Apple sem nyúlt a Samsungtól.
Itt egészen egyszerűen arról van szó, hogy az amerikai szabadalmi rendszer rossz, és egy Apple (vagy egy Samsung, Microsoft, akárki) szabadalmaztathat olyan megoldásokat/ötleteket, amit előttük már ugyan megcsinált más, de annyira triviális volt, hogy nem kértek rá szabadalmi védettséget. Innen aztán egyenes út vezet oda, hogy minden marhaságot szabadalmaznak a gyártók: egy telefon formáját (“téglatest alakú telefon”), vagy hogy ikonok vannak a képernyőn.
Aztán időnként a gyártók egymásnak esnek: megnézik, kinek van használhatóbb portfóliója értelmetlen szabadalmakból. Az Apple beperelte a Samsungot ui és készülékdesign-szabadalmakért, de a történetnek nem itt van a vége: a Samsung természetesen visszaperelte az Apple-t, mégpedig “mobil kommunikációval technológiákkal kapcsolatos” szabadalmak megsértéséért. (Sejthetjük, hogy a Samsung mobil kommunikációs szabadalmai kb. annyira egyediek, mint az Apple ui- és design szabadalmai…)
A történet így persze a bíróságon kezdődik, de szinte bizonyosan a bíróságon kívül fog befejeződni: egy tárgyalóasztalnál, ahol peren kívül megegyeznek, esetleg további együttműködést köt a Samsung és az Apple.
Nem eszik tehát olyan forrón a kását, és vegyük észre az ügy további csavarjait, konkrét ügyre és általánosságra vetítve is:
- A Samsung és az Apple minkét gyártó számára gyümölcsöző üzleti kapcsolatot tartanak fenn, melynek részeként a Samsung pl. az iTermékekben használt A4 processzort, LCD képernyőt, NAND memóriát szállít az Apple-nek, az Apple pedig cserébe több milliárd dollárnyi készpénzt szállít a Samsungnak. Ez az üzleti kapcsolat (fogadjunk!) nem fogja megsínyleni a fenti szabadalmi pert – túl jó parti mindkét gyártónak.
- Általánosságban véve vegyük észre a kénszerhelyzetet, hogy minden gyártó baromságokat szabadalmaztasson (a kisszámú értelmes szabadalom mellett): ha bekapsz egy ügyvédi levelet az Apple-től, hogy sérted 20 szabadalmukat (amelyből 2 értelmes, a többi pedig “szabadalom a műanyagból készített akksitartó pöcökre” jellegű), nem árt, ha neked is van egy hasonló méretű (és értelmű) szabadalmi portfóliód, amivel visszatámadhatsz… Ilyen a box.
- Ugyanez a szabadalmi óvoda megy egyébként a szoftveriparban is, ahogy a GNU alapítvány hosszú ideje rávilágít.
És a végére egy más megvilágítás, konteó jelleggel: mi van, ha igaz a hír, hogy az Apple mással akarja gyártatni a következő generációs A5 procikat, ahogy ez a márciusi hír állítja? Mi van, ha bár átvinnék máshova, szerződés köti őket a Samsunghoz, ami most már nem annyira előnyös? Mi van, ha a perre hivatkozva találnak jogi kibúvót a szerződésből?
A lényeg: nem lopott itt senki senkitől, pontosabban: lopott mindenki mindenkitől. Ha egy új termék/fejlesztés nem használhatná fel korábbi fejlesztések eredményét, nem fejlődne az ipar. Ezt hívjuk innovációnak.
