A Sony Ericsson jóvoltából 2 hétig volt nálam egy Xperia X8-cas telefon, amit átlagos felhasználói szemmel teszteltem, mert nekem csak olyan van. Megpróbáltam megszemélyesíteni a célközönséget, ezért nagyon rövig idő után cseréltem is a hátlapot rózsaszínre, hogy szokjam a csajtelefon érzést.
Külcsíny
Köntörfalazás nélküli női telefon, ezt annyira hangsúlyozza is a gyártó, hogy rögtön 5 db cserélhető hátlap tartozik hozzá. A készülék mérete is kicsi bár kis dundi, nekem első ránézésre olyannak tűnt, mint egy mp3 lejátszó. Biztosan kis apró női kezekbe tervezték és egykezes használatra, – nekem nincs kifejezettem kicsi kezem- ezért nagyon kényelmes volt használni és elértem minden zugát egy kézben tartva is. Engem a műanyagosság nem zavar, bár kicsit nyikorgott és kattogott használat közben. Az usb töltő csatlakozóját szintén női kezekre/körmökre optimalizált fedlap takarja, igazi művészet kivarázsolni onnan és mindig a frász kerülgetett, hogy letöröm.
Belbecs
Technikai adatokat nem írok, inkább csak azt, nekem hogy vált be használat közben a telefon. A menürendszer és annak testreszabása elég gyorsan ment, bár találkoztam pár furcsasággal. A kezdő képernyő négy sarkába elhelyezhető 1-1 szabadon választott alkalmazás ikonja, ennél többet és máshova nem lehet shortcutokat pakolgatni. Igazából ezek nem is igazi shortcutok, mert ami a kezdő képernyőre kerül az már a menülistában nincs benne. Logikus ez is valahol, de én meglepődtem rajta.
Widgeteket saját formátumban rendez minden oldal közepére, oldalanként csak egyet, ami például azt eredményezi, hogy a google toolbar vagy a wifi/bluetooth/stb widget a háttérképként felrakott gyerekarc szemét takarja ki fekete csíkként, mint a Blikkben. Nyilván nem a legfontosabb tulajdonsága a telefonnak, de én jókat röhögtem rajta.
A hangminőség nagyon jó még viszonylag halkra állítva is, ez nálam fontos szempont mert nem szeretem, ha torzítva üvölt a fülembe beszélgetés közben a 4es6os a háttérből.
Ami nagyon tetszett
– kis türelemmel fut rajta az Angry Birds
– elképesztően szép fényképeket lehet vele készíteni, amit külön imádtam, hogy rossz fényviszonyok között is értelmezhető képet ad, ami az általam eddig használt telefonok között igen ritka
– van rajta rádió – bár úgy jött ki, hogy nem is használtam, a nokia 6110i óta mindig olyan telefonra vágytam, amiben van.
– masszív angry birdözés mellett és viszonylag sok telefonálással is két napig bírta egy töltéssel
Ami kevésbé
– a saját elnevezésekkel futó menürendszer néha nagyon idegesítő, bár megszokás kérdése. Pl: a galériát rendre nem találtam meg, mert album néven fut.
– valamiért nem volt sok szerencsém a wifivel, az itthonitól különbözőt nem volt képes befogni akárhol is jártam, csak csatlakozott szegény folyamatosan de nem történt semmi.
– a gyári headset nem a szivacsos hanem a fülbe mélyen belenyomódós fajta, biztosan kellene nekem egy másik helyette, ha ilyen telefonom lenne
Összességében jó kis telefont használhattam majd’ két hétig, a kezelés furcsaságai ennyi idő alatt pont megszokhatóak voltak. tesztfotókat és srceenshotokat is készítettem, azokat is igyekszem megmutatni.
