MojAndroid
(x) hirdetés

A dolog úgy kezdődött, hogy egy Telenoros workshop után félrehívtak, hogy lenne itt valami, ami annyira titkos, hogy egy ideig még magamnak sem mesélhetek róla, és hogy érdekel-e. Mit lehet erre mondani, nem igaz? A Telenor és a ZTE jóvoltából tehát kicsit több mint egy hétig nyúzhattam napi használat közben a ZTE Light-ot, a ZTE belépő szintű tabletjét, amit még v9-nek is hívnak. És ahogy ígértem, titeket sem hagylak ki a jóból, csapjunk hát bele!

Hardver

Szokás szerint először menjünk végig a hardverrel kapcsolatos fontosabb infókon. Itt egy kicsit gondban vagyok, mivel a tablet viszonylag új modell (tavaly október 12-én jelentették be), és egyelőre se a PDAdb, se a GSMArena nem rendelkezik teljes infókkal, hogy pontosan mi van benne, és a ZTE hivatalos oldala sem jár térdig részletekben. Szerencsére a Telenor volt olyan jó, hogy adott mellé néhány speckót, úgyhogy íme, ami számít:

  • 600 MHz-es Qualcomm MSM7227 proci, Adreno 200 grafikus chippel
  • 512 MB SDRAM, 512 MB Flash ROM (és 32 GB-ig bővíthető microSD)
  • 7″-os, 800×480 pixeles felbontású rezisztív kijelző
  • 3 Megapixeles hátlapi kamera, valamint 0,3 Megapixeles (640×480-as) előlapi kamera
  • 3400 mAh-s akksi
  • FM rádió
  • 389-403 g tömeg, forrástól függően
  • Android 2.2 Froyo oprendszer

Ide mindjárt pár technikai megjegyzés: a PDAdb szerint (a részleges adatlap egyébként itt érhető el) az akksi csak 1800 mAh-s, de ezt nehezemre esik elhinni, ugyanis a Light meglehetősen sokáig bírja szuflával. Cserébe a Telenor szerint 389 g, a PDAdb szerint meg 403, úgyhogy voltam olyan dörzsölt és rátettem a konyhai digitális mérlegünkre: aszerint 395 gramm, ez tehát nagyjából döntetlen – az viszont mindenesetre látszik, hogy kb. annyit nyom, mint a többi 7″-os tablet, és persze könnyebb, mint általában a 10″-osok.

És még egy: szemfüles olvasóknak feltűnhet, hogy a Light “hivatalosan” Android 2.1-gyel érkezik. Nos, a Telenoros deszkák 2.2-vel jönnek majd. A nálam levő tablet ROM build száma “TELENOR_V9V1.0.0.B01”, vagyis sejthetően még meleg volt, mikor megkaptam az eszközt, ráadásul B01 – talán még béta? Semmi nem utalt erre egyébként a több, mint 1 hét alatt: sem fagyás, sem ok nélküli lassulás, semmi ilyesmi nem volt. Tudok mondani stabil gyári ROM-okat, amik megirigyelhetnék ezt a béta státuszt minőségben! (Update: időközben a ZTE-től megtudtam, hogy ez valóban a végleges 2.2-es, Telenoros ROM, tehát azért ilyen stabil.)

Külsőségek

A Light méretre nem okoz meglepetést: a 7″-os kijelző mellett alul-fölül kb. 2 centi, bal oldalon kb. 1 centi, míg jobb oldalon kb. fél centi van. (Érdekes ez az aszimmetria, talán valami dokkolási lehetőség miatt hagytak a bal, vagyis fekvő módban alsó peremen több helyet.) Méretre tehát belefér ez is az oldalzsebes gatyó térképzsebébe, vagy kabát belső zsebébe, alátámasztva a véleményemet, hogy a 7″ az ideális tablet méret. A súlya, mint említettem, ipari átlag, ez a 400 gramm körüli tömeg. Sajnos ez 2011-ben ennyi (vélhetően az akksi miatt), hosszú kézben tartás után kényelmetlen teher lehet.

Az egész eszköz műanyag. A hátlap messziről (és sajtófotókon tán) unibody alumíniumnak tűnhet, de ne legyenek illúzióink, ez unibody műanyag. Az eleje viszont szintén egy darabból készült, tehát a képernyőt takaró plexi a teljes előlapot, gombokat, kamerát, is takarja. Ez jó, mert elegáns, és nem áll meg a résekben a kosz. 

A kikapcsoló gomb és a hanerőszabályozó gombok is jobb oldalra kerültek, kéznek könnyen elérhetően. Ezen kívül felül egy 3,5 mm-es jack aljzat a fülesnek, alul egy microUSB csatlakozó töltőnek és adatkapcsolatnak. (Mostanában minden eszközbe microUSB-t szerelnek – éljen!) Ezen kívül említésre méltó tereptárgyak a sztereó hangszórók nyílásai – álló módban alul és felül. (Nyilván inkább fekvő módban van szükség a sztereóra.) A rendszergombok (home, menu és back) az előlapon vannak a képernyő alatt, háttérvilágítást nem kaptak. Mivel mindhárom érintőgomb, sötétben megszokás kérdése, hogy eltalálod-e őket. Cserébe elég könnyű megszokni és eltalálni, ezzel különösebb problémám nem volt. A gombok mellett pedig kis kedvesség, kétszínű (piros+zöld) LED kapott helyet, amivel egészen szofisztikált kombinációkban lehet tudatni a felhasználóval az éppen aktuális rendszerüzenetet.

Összességében kinézetre szolid az eszköz, amolyan nem különösebben exkluzív, de nem is csúnya. A műanyag hátlap közelről kicsit szappantartós érzetű, de sokkal jobb ez így, mint ha pl. több darabból lenne.

Általános teljesítmény, alaprendszer

A Light 800×480 pixeles kijelzője 7×5-ös gridet tesz lehetővé, vagyis ha nincs egy widgetünk sem a képernyőn, 35 ikont tehetünk ki. Az alapértelmezett launcher nem egy nagy durranás, én elég hamar lecseréltem Zeam-re, ahol sokkal flexibilisebben tudtam aztán konfigurálni az alsó dokkot, és a swipe akciókat. Így egészen jól használható felületet sikerült kialakítani magamnak.

A sebességgel kapcsolatos alapvetés: 600 MegaHertz-től ne várjunk csodát. Quadranton 343 pontot ért el a rendszer, ez egy eredeti Motorola Droid teljesítményének felel meg. Az MSM7227 egyébként bírna 800 MHz-et is, de ez nemhivatalos órajel – rootolással és SetCPU-val nyilván előcsalogatható, garanciavesztés terhe mellett.

Alapkiszerelésben mindenesetre a menü- és egyéb rendszeranimációk egyértelműen felejtősek ha jót akarsz, és Need for Speed-ezni sem ezen fogsz. Asphaltot próbáltam rajta futtatni, és végülis annyit el tudok mondani, hogy fut – de nem annyira élvezetes. A rezisztív képernyő miatt a multitouch is kiesik, tehát Angry Birds-re sem alkalmas.

És itt elértünk a másik negatív meglepetéshez a proci órajel mellett, ez pedig a rezisztív kijelző.

A kapacitív kijelzők világában hovatovább anakronisztikusnak hat egy rezisztív kijelzős eszköz, őszintén szólva elég szkeptikusan álltam hozzá. Most úgy gondolom, hogy megszokható, de kapacitív kijelzős telefon után (mellett) kell egy kis visszaszokási idő. Mivel körömmel pl. remekül működik az eszköz, körömrágósok hátrányban vannak, cserébe a gitározástól bekeményedett ujjbegyek szintén remek szolgálatot tesznek – kár, hogy a bal kezemen vannak a gitáros ujjaim, miközben jobbkezes vagyok! (A szomszédaim pl. annak örülnének, ha egyik kezemen se lennének.)

A rezisztív kijelzőn sokujjas gépelést semmiképpen nem fogunk bemutatni, ehhez nagyon ütni kéne a kijelzőt. Ami viszont nagyon sokat javít a gépelés helyzeten, az a szövegbeviteli lehetőségek. A Light-on ugyanis alaptelepítés részeként jönnek a Nuance cég T9 billentyűzetei: az XT9, a T9 Trace, és a T9 Write. Az XT9 tulajdonképpen egy felokosított T9 megoldás, a többi viszont érdekes:

  • a T9 Trace röviden “Swype a T9-hez”, folyamatos írást tesz lehetővé ujjfelemelés nélkül;
  • a T9 Write pedig kézírást ismer fel, meglehetősen jól. Szintén opció a folyamatos kézírás!

Mivel mindegyik T9 termékhez bekapcsolható a magyar nyelv támoatása is, teljesértékű gépelési segédletet kapunk a Light-on. Én a magam részéről beleszerelmesedtem a T9 Trace-be, teljes emaileket lehet nagyon könnyedén és gyorsan megírni vele. Hogy szemléltessem, készítettem egy kis videót is. A valóságban 1 hét után ennél kicsit gyorsabban lehet gépelni, itt a kora reggeli időpont és a kameraállvány miatti kifacsart póz azért meglátszik:

[video:http://www.youtube.com/watch?v=t_gO2TPc890]

A Google Maps szépen böngészhető az eszközön, de a multitouch hiánya miatt az igazán jó 3D funkciókat nem tudjuk kihasználni, még ha az Adreno 200 képes is lenne rá: nem működik a pinch zoom, és a 45 fokban döntött 3D nézet sem.

Multimédia

A Youtube videók szépen és gond nélkül mennek. Először kicsit meglepődtem, hogy a HD logós videók miért annyira kockásak, de aztán rájöttem, hogy ez nem az eszköz hibája: a Youtube 3G kapcsolaton automatikusan butítja a videókat, hogy cserébe gyorsabban lehessen kezdeni a streamelést. Amint bebillentettem a “High quality on mobile” opciót, egyből jól néztek ki a videók a 800×480-on, és nem is akadoznak. Erre tehát bőven jó a MSM7227. A rendszernek része a Dolby Mobile hangrendszer, amivel a fent említett hangszórókon meglepően jól szól mindenféle videó, zene. Persze ne számítsunk Royal Albert Hall-ra, de élvezhető. A mellékelt fülhallgatók maximum telefonálásra alkalmasak, másra nem, viszont ha van saját jó fülesünk, és bekapcsoljuk a Dolby Mobile-t, akkor aztán tényleg szépen megszólal.

A beépített kamerák az abszolút alap minőséget képviselik. 3 Megapixel eleve nem sok (1,3 pláne nem), de a minőség sem az, ami miatt duhajkodva kidobálod a háztartásban levő többi fényképezőt, és még veszel pár újat, csak hogy azokat is kidobhasd. Ha összetörik a kocsidat, azt le tudod fényképezni (azt is csak nappal, mert vaku az nincs), másra nem javasolt.

Egyéb integrált kütyük

A beépített WiFi elég jó, olyan messzi jeleket is megtalált, amit az Androidos mobiljaim nem. És ha már alaprendszer, a Light automata fényerőszabályozós kijelzővel rendelkezik. Ha nem akarsz áramot pazarolni, ezt célszerű bekapcsolni. Hiányzik viszont az orientation lock, vagyis az elforgatásgátló – ez jól jönne, amikor az ember oldalt fekve akar emailt olvasni, vagy videót nézni. Szerencsére ebook olvasásánál nem probléma ez, mert az Aldiko szoftveresen lockolja a forgatást. (Persze ha nem szeretsz aktív kijelzőn könyvet olvasni, nem lesz örömöd az ebookokban – ez nem e-ink!)

És elég furcsán viselkedik a beépített iránytű is – Layarral (ami egyébként szintén megfelelő sebességgel fut) próbálgatva volt, hogy teljesen más irányba forgott, mint amerre én forgattam a tabletet. Ez valószínűleg valami kalibrálási probléma, de mivel nem csapta ki az “első használat” üzenetet, nem vesztegettem időt az inicializálásra.

Akku teljesítmény

Az üzemidő a ZTE Light másik nagy meglepetése. Ha ezért hagyták 600 MHz-en a processzort, megérte. Az alacsony teljesítmény és a 3400 mAh akksi együtt ugyanis akkora uptime-ot biztosítanak, amekkorát én Androidos eszköznél még nem láttam. Aktív hétvégi (tehát gyakori Youtube és web használattal terhelt) napon, folyamatosan bekapcsolt 3G mellett 24 óra alatt 39%-ot csökkent a töltés; átlaghasznált mellett (amiben szintén volt Youtube, web, Google Maps, zenehallgatás, és folyamatos 3G kapcsolat) viszont 3 napot vígan elment a Light, és ez nagyon impresszív egy ekkora képernyős, ilyen felbontást biztosító eszköztől.

Összefoglalva: miért ZTE Light?

Elérkeztünk tehát a lényeghez: miért ZTE Light? Ellene szól a rezisztív kijelző, és viszonylag gyenge teljesítmény. Amire nem annyira való, az a játék, és a kraftot igénylő dolgok nagy része. (Játékban kivéve talán a Words with Friends-et.)

Mellette szól viszont a remek gépelést segítő billentyűzet és a nagyon jó akkuteljesítmény. Megkockáztatom, hogy ezzel a cuccal elrepülhetsz Bankgokba úgy, hogy közben végignézel egy évadnyi South Parkot. (Ezt élesben nem tudtam kipróbálni, de ha akarsz jelentkezni szponzornak, nem mondok nemet.)

Én napi szinten a következő dolgokra használtam:

  • Kávé melletti újságolvasás (BBC és HVG appok, valamint természetesen Google Reader segítségével)
  • Emailezés és Twitter, meg persze web és chat
  • Youtube nézés, zenehallgatás
  • ebook olvasás

Ezeket a funkciókat megfelelő szinten látja el a Light. Valamint természetesen a jó gépelési lehetőségek miatt alkalmas jegyzetelésre, és egyéb munka jellegű dolgokra is.

És még valami szól mellette: az ára.

A ZTE Lightot ugyanis (leendő, illetve listaárakat tekintve) kb. harmadannyiért tudod majd megvenni, mint pl. egy Samsung Galaxy Tabot, és ez már nagyon nem mindegy különbség! És mindezért kapsz egy eszközt, amivel nem fogsz játszani, de az alap tablet funkciókat remekül ellátja.

(A Fórumokban létrehoztam egy témát a ZTE Light-nak. Ott, vagy itt a kommentek között szeretettel várok minden további kérdést. A tablet még keddig nálam van, addig elsőkézből tudok válaszolni, utána is, de csak emlékezetből.)

Update:

Nem szokásunk, úgyhogy csak egy rövid info az árazásról: ez az eszköz 2 év hűséggel és tarifamegtartással (korlátlan netcsomag havi 6500 Forintért) webshopban 27550 Forintba kerül.

(x) hirdetés
2011.03.06.

Ezeket már olvastad?

+