Talán ott kezdhetném a történetet, hogy Gábor tweetjét valaki RT-zte, akit követtem twitteren. Válaszoltam erre a tweetre (linkeltem egy bejegyzésem), hiszen úgy éreztem Galaxy S frissítés témakörben egészen otthonosan mozgok. Ezután beleolvastam Gábor tweet folyamába és felvettem, mert érdekelt amit ír. Közben pedig Gábor elkezdett minket olvasni. Igazából ennyi történt és nem több vasárnapig, amikor is Gábor a Facebook oldalunkon a következő bejegyzést helyezte el: "Csináltam egy csak Samsung Galaxy S-sel gyártott fotók blogját:)"
Erre egyből ráharaptam, hiszen (nagyon) amatőr szinten jó ideje fényképezek. Tehát az egyik hobbim azonnal képbe került. Aztán ugye van itt szó Galaxy S-ről is, amin a kedvenc operációs rendszerünk fut, illetve egy jó fotósról, újságíróról. Gondoltam mi bajunk lehet, ha ebből is készül egy "riport", amit publikálhatok. Remélem ezt is szívesen olvassátok, szerintem érdemes (nem miattam, Gábor miatt). Illetve van még egy ok, ami miatt ez a poszt megszületett. Gondolom észrevettétek, hogy egyetlen készülék teszthez sem készítettem teszt képeket. Ez nem véletlen. Nem az számít, hogy hány megapixel, mennyire zajos (szemcsés) vagy éles egy kép. Nem a készülék, hanem a fotós a lényeg. Ha fényképezni nem is tanultam meg rendesen, ezt az egyet azért sikerült. Talán ez az egyik, ha nem a leghíresebb fotó Che Guevara-ról, amit bizony egy Leica M2-vel (távolságmérős gép, nem ám AF, stb.) készített Alberto Korda.
readya: Kérlek mutasd be magadat és a munkásságodat pár mondatban.
Gábor: Egyetem után csak egy évig dolgoztam, mint mérnök, számjegyvezérlésű szerszámgépeket terveztem. De a számítástechnika szeretete bizarr módon nem ebből a korból datálódik, hanem évekkel későbbről, amikor órákat álltam éjjeli hidegben a szabadtéri vámnál egy Spectrum majd egy Commodore 64-essel a hónom alatt. 13 évig hivatásos fotóriporter voltam az MTI-nél, ebből az utolsó három évben, íróasztalos turnusvezető szerkesztés lett, hétvégén meg őrült fotózás az elmaradás behozására. A másik hobbim az autóversenyzés, raliztam a másodosztályban és a szlalom bajnokságban. Az 1984-es Los Angeles-i olimpián a színes kategóriában nyertem és mivel a keleti blokknak tiltott volt a verseny, csak egy magyar újságíró ment ki a hírügynökségtől. Ő hozta haza a trófeát, oklevelet és zsebébe hajtva a tetemes summáról a csekket. A World Press Photo-ra is küldtem képeket, többször volt kiemelt a fotóm, katalógusban és az utazó kiállítás falán is lehetett látni azokat. Sajnos akkoriban még nem engedték be az országba ezt a tárlatot. Utoljára egy német autóversenyen készült fotó tetszett egy zsűrinek, két bukósisakos, tűzálló overálos versenyző egy falusi utcában, egymás mellett, a forgalomnak háta fordítva könnyít magán. Ez a sörös országban nem olyan ritka látvány, de ufókat még nem látott senki ilyen helyzetben. Egy fényképezőgép és 100 kazetta színes nega volt a díj.
A fotózás valójában az Autó-Motornál exponálódott, ahol sportújságíró voltam és a cikkekhez magam csináltam a fotókat is. Amikor 1989-ben két társammal autóslap kiadót alapítottunk (második magán vállalkozásként a sajtóban és elsőként kizárólag PC és notebook bevetésével) a kiadói munka és a sok utazás a fotózást háttérbe szorította, viszont olyan autókat próbálhattam ki, amelyek még kereskedelmi forgalomba sem kerültek, a sivatagtól az északi sarkkör feletti földrészig poroltam és csúszkáltam.
readya: Hogyan ismerkedtél meg az Androiddal, miért pont a Galaxy S-re esett a választásod?
Gábor: Az iphone vonzott sokáig, egészen amíg ki nem ismertem, ez kábé egy napig tartott. Alapból drága volt, de megvettem volna, ha nem kellet volna bezárkózni miatta a szoftveres és hardveres háttérvilágába. A nem szabványos MicroSD is ellökött tőle, meg a bővítés lehetetlensége. Már a HTC Desirét is megvettem volna, a HTC Kaiserem helyett (a harmadik vevő voltam itthon, kaptam is egy rakást a névadó sörből), de az okos telefon mentorom Sancho, aki Sanomás szolgáltatásmenedzser lelassított. Amikor vett egy Galaxy S-t, eldőlt a kérdés. A Telenortól kedvezménnyel 30 ezerért elhoztam, a 100 megás adatforgalmat lecseréltettem 1 gigásra és azóta lebegek az online térben. A fotóblogomat a menükön keresztül kicsatornáztam a közösségi médiás csomópontjaimhoz, ahol egyre nagyobb a forgalom. Hogy miért jó ez nekem? Egyrészt mert tanulok. Elsősorban külföldi fotósokat, újságírókat követek akik félig vagy egészen benne vannak a közösségi médiában, meg hazai IT-seket, marketingeseket szűrtem ki magamnak.
readya: Honnan jött az ötlet a Galaxy S által készített képekből kiállítást rendezz? Mikor várható és mi lenne a témája?
Gábor: Az idén két nem mobil fotós kiállításom lesz, az első most májusban a Rózsakert Medical Centerben a II. kerületben, a másik egy belvárosi galériában. Jelenleg csak néhány kép van a blogon, de hetek és a tél múlásával több tucat lesz itt. A most látható első oldal képeiből csak 2-3 lesz a falon, az éjszaki futót feltétlenül viszem, mert gyenge rajzú sziluettel az ember és a nagyváros viszonyát szerettem volna megmutatni. A Crazy feeling vicc, mert a lámpák a földön voltak, nem másztam fel hozzájuk és a képet erősen áttettem egy másik platformra, hogy a blogodba vágó hasonlattal éljek. A road movie azt jelzi, hogy eszméletlen sötétben is lehet a Galaxy-val fotózni. A pórázon, kávéház előtt ásító kutya meg azt, hogy itt nem lehet körbevágni a képet, holott a PS Express tudná, de úgy felzajosodna, hogy előállna az egy kutya, egy szemcse állapot. Kedvencem még az egyszerre lépő fiatal család, akik lépteiket a kutyához igazították vagy fordítva, nem tudom. Ez például jó példa arra is, hogy a Samsung nem sokat késlekedik exponáláskor, jobb sok kompaktnál.
Nem azért akarok kilépni a Galaxy S képeivel, hogy megmutassam, lám telefonnal is lehet, hanem azért, hogy a mobil speciális lehetőségeit hozzam elő. Én a világot egy nagy fotónak, videónak látom, abból lehet kivágni magadnak azt amit érdekesnek tartasz. Bármikor van téma, ha mozogsz és van fantáziád. Azonnal el is tudod küldeni az online térbe. Kreatív tudsz lenni és pillanatok múlva meg is mutathatod másoknak. Nem kell nagy, világrengető dolgokra gondolni, ezeknek a képeknek nem mindegyike időtálló, nem is azért készülnek, de amik jók, azok printelve, off line is érdekesek. És erre most itt van a Galaxy S, a SAMOLED kijelzőjével és az utómunka alkalmazásokkal, ez nekem kapóra jött. Valószínűleg a Rózsakertesre viszem el a képeket, oda már van szponzorom. Ha sikerül a forrást bővíteni, önállóan mutatom meg a mobilképeket. A téma az utca lesz, leselkedek egy kicsit. :) Az SGS azt a könnyedséget hozta, hogy csak úgy vadászhassak, lövöldözhessek bármilyen témára, hogy tudom, biztosan nem hoz pénzt. Kiélem a fotózás iránti szerelmemet.
readya: Milyen fotóblog versenyre nevezel és honnan jött az ötlet hozzá?
Gábor: A hvg.hu Goldenblog versenyén évek óta ott vagyok, a fotós gondolkodásom azóta sokat modernizálódott, de a nemzetközi hasonló versenyeket is agyi frissítésként veszem.
Az ötletet az adta, hogy az első pillanat óta, ahogy apám Zeiss Ikonját kézbe vettem, beleszerettem a fotózásba. Újságíróként nyitott vagyok, írok, képeket hozok nyilvánosságra és a megbízható kritikákból tanulok a mai napig. Úgy tanítottam fotózást és újságírást is, hogy a mai napig tanulom magam is.
readya: Milyen alkalmazásokat szoktál használni a képek szerkesztésére, feltöltésére?
Gábor: A kijelzőn elég jól látom a módosítások hatását és úgy fair, hogy vállalva az elképzelésemtől való eltérést is, azonnal fel is teszem a blogomra. Azt tudni kell, hogy ezek az alkalmazások pixelgyalázóak, még a Photoshop Express is, amit használok. Ennek az összes eredeti, PC-s változata nem (annyira) destruktív, ezért használom a megrendeléses munkáimhoz. A riportszerű, vagy doku jellegű képeket úgy ahogy vannak, egyből adom a közösségi média erogén zónáiba, esetleg az expót vagy kontrasztot korrigálom finoman. Az utómunka progik óvatos használatával a képek még összevethetőek egy 5 megás ultrakompakt gép fotóival, de az átállítások mosnak, szemcséznek, kontrasztot, dinamikát zabálnak. Baj ez? Nem minden esetben, ha még rá is játszunk és nem akarunk a nagyobb érzékelős gépekkel versenyezni. Ne akarjunk, inkább találjunk ki egy látványt, szokatlant is. Ebben el lehet veszni, de a képen látható bármihez meg kell találni a módosítás formáját és mértékét, amivel erősebb lesz. A „rendes” kiállításomra sem 300 ppi-re (dpi) állítottam a fájlokat nyomtatáshoz, bőven elég a 120 is. A Samsung Galaxy esetében lemegyek 100-ra és akkor 20 x 30-as nyomatok lesznek, keretben, paszpartuval. Retro formában a ma vagy inkább a közeljövő.
readya: Mennyire vagy megelégedve a Galaxy S-el és mennyire változtatta meg a telefonhasználattal kapcsolatos szokásaidat?
Gábor: A sebességével nincs bajom, facebook, levelezés, frissítés, web megy egyszerre. Amióta megvan a notit és a PC is ritkábban használom, mint számítógép nyugodt tempóban ugyan, de mindent megcsinál. Telefonként működésben, hangban ok, de ha csak telefon kellene nagy, akkor nem venném meg. Ugyanannyi beszélgetés mellett, mint korábban a telefonhasználatom az egész cucc teljes használatához képest erősen redukálódott. A qwerty hiányát még érzem, ebbe bele fogok jönni, az akku egy napig sem bírja, ez viszont bosszant. Ha már hiba, nekem a műanyag hátlap gumi vagy valami tapadósabb műanyaggal való bevonása nagyot jót tenne idegileg. Félek, hogy leejtem, egy nitroglicerines üveggel nem bánnak ilyen finoman. Ennek ellenére biztosan megesne a dolog valamikor, ha nem vennék hamarosan egy beköthető pántot. Nagyon élvezem az Android előzékenységét és nyitottságát a világra. Annyi mindenem volt már PDA-ból, de mondhatom, hogy a Galaxy S nem az újdonságáért, hanem a együttműködéséért jó ebben a ma már holnap van világban.
A képeket eredeti formájukban Gábor blogján tudjátok megnézni, a többivel együtt. Én csak párat helyeztem el itt ízelítőnek, természetesen Gábor engedélyével.
