Ifjú tesztelők sem tudták naphosszat a Telenortól kapott Galaxy Tabot nyomkodni egyéb kötelezettségeik okán.
Kezembe vettem, s ott is maradt.
Tudom, drága játék. Aligha ajánlhatom minden nyugdíjasnak, azonban 45-50 felett az ember az apró betűket, képernyőket nem látja közelről. (Mint mondani szokás: már rövid a kezed, hogy elég messziről nézd.) Nem beszélve arról, hogy azok többsége, akik benne vannak a korban, esetleg 1-2 ízületi kórban, nemigen preferálják a miniatűr érintőképernyőket. Én is idegenkedem kissé a 9-10 cm-es érintőképernyőktől. (Különösen a billentyűzet használat tud újabb ősz hajszálakat generálni.) Hallottam valami a tablet-háborúról, de csak ezt az egy készüléket látom, tudom kézbe kapni, s mondhatom nagyon barátságos, hogy láttam a képernyőjét. Köszönhetően annak, hogy a 600×1024-es képernyőn default-ból nem mindjárt a 1mm-es fontok vannak beállítva. Ránéztem, és láttam! Az érintőképernyős billentyűzet pedig eleve pl. látható, s nem azzal kell vesződni, hogy eltalálom-e a betűt. A beírás kezd a valódi gépeléshez hasonlítani.
A multitouch nagyítást-kicsinyítést nagyon élveztem. Nem kell szemet mereszteni, hunyorogni, szemüveg után kapkodni.
Na, hát ezért volt, hogy kezemhez ragadt.
Mindjárt a teljes reggeli meteorológia-sajtó-facebook tájékozódást is lefolytattam vele.
A böngésző pattan – már amennyiben és szerencsémre – 3G a kapcsolat tökéletes. A wifi-n, ha lehet, még élvezetesebben, gyorsabban reagál.
1-2 órás felfedezés, olvasgatás következett. Az eBook alkalmazásban hiányzott a nagyítás, kicsinyítés, de akkor szemüveg, vagy – az lapozás-imitáció révén – akár a lábujjal is lehet.
Nézegettem térképet, gps-működést, a navigációt, a naptárt, az órát, stb. – nem tudtam mind átböngészni. Ja bocsi, navigáció az nincs, arra azért ránéztem; csak google béta, az útvonalak. Ezeket hasonlatosnak találtam más androidos telefonokéhoz, amennyire e területen a teljestől távol álló ismereteim alapján megítélhettem. És még egyszer bocsi: egy játék sem volt rajta, nem éreztem ingerenciát telepíteni.
Ezután jött a kedvenc videóm, khm..khm… hát azért az nagyobb méretben kedvencebb. A Galaxy Tab ilyenkor alapvetően fekvőbe tette a képet, miáltal a – feltételezhetően sztereó imitálására hivatott – kis hangszórók oldalra kerültek. Ekkor kénytelen voltam beüzemelni a headsetet, de a hozzá adott fülzsírgyűjtő típusról hamar, és kevéssé fájó szívvel lemondtam.
Egyébként a Galaxy automatikus pozicionálása minden irányban működik – általában.
A műszaki adatokról mindenfelé lehet olvasni, de azok most nem érdekeltek. Direkt úgy barátkoztam vele, hogy nem néztem meg, főleg azért, hogy mitől tetszik meg egy ilyen készülék?
Hát attól: a normális, már elfogadható képernyőméret, a gyorsaság, s hogy belefér minden zsebedbe! A sídzseki, a zakó és a farmer-farzsebbe is. Nem nyűg, ha nálad van, bár valószínűleg kisebbfajta derültséget okozna, ha előszedném a – Kobak által kopirájtolt “péklapát méretű” kifejezéssel jellemezhető – készüléket telefonálni is. Bár a headseten mikrofon is van, s ez segíthet a közderültség elkerülésében; nem a Galaxyt kell a füled mellé tenni. Ezt nem próbálhattam ki, csak 3G sim volt benne. Bár elég robosztus a farmerzseben a Galaxy Tab-bel aligha jó hirtelen bezuttyanni a kocsiba…
Ami nagyon hiányzott, s ami a reggeli melletti újságolvasás érzését nagyban elősegítette volna, az egy támasz. Hol egy narancs, hol a vérnyomásmérő szolgált támaszul – utóbbi azért jó, mert a gumicsöve nem hagyta elcsúszni. Biztos külön üzlet, valószínűleg már most is lehet kapni 100 félét, de nekem akkor is eredendően hiányzik. Valami kis süllyesztett cucc a hátoldalán, valami egyszerű – hozzáadva – a dobozban.
