Sosem voltak igazán női telefonjaim, bár mindig sikeredett valami finom vonalat vinni beléjük, általában a színnel variáltam jobb híján. Két évig volt Nokia E71esem, imádtam, de az androidról hallott vélemények egyértelművé tették, hogy ennél is van jobb, így miután lejárt a hűségprogramom, megvettem 20e-ért a Telenornál, gondoltam akkorát nem lehet rajta bukni, minden netes teszt az egekbe magasztalta, így végül elballagtam, és beszereztem egy Desire-t. Fehéret. :)
A telefon maga gyönyörű, és tetszik a megoldás, hogy a töltő kábele egyben adatkábelként is üzemel, minél kompaktabb, annál jobb. A bekapcsolás után jött az elképedés, ugyanis annyira szokatlan volt minden, hogy az első héten jobbnak láttam a Telenornál ajándékba kapott feltöltő kártyával használni, és nem rögtön a sajátommal élesíteni :)
A családban ketten is használnak androidos telefont, na, kaptam jó tippeket, hogy mit szedjek le, mit és hogyan használjak, de én leginkább még mindig csak pislogtam. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a felhasználói szintű számítógép tudásnál én megakadtam, és azóta sem haladtam tovább…csúnya így beismerni, de igazából azért kellett nekem ez a telefon, mert rengeteget utazom, és a hosszabb utakon kellett valami, amitől nem unom kockára magam.
Az első (és lényegében utolsó) pofon itt ért: az akkumulátor igen gyengén muzsikál. Normál használat mellett egy nap, de ha folyamatosan filmet nézek rajta akkor 5 óra. Nem sok. Titkon azért remélem, hogy egyszercsak fejlesztenek hozzá egy nagyobb akksit, mert az 1ghz-hez a 1300mA nem lesz elég, beújítottam hát hozzá egy utángyártott 3000mA-s akksit, ami megoldotta ezt a dolgot.
A további „fejlesztés” egy 16gb-s memóriakártyából állt, és így már kész is volt a kis szórakoztató központom.
A telefon egyébként miután megfejtettem mi mit jelent (felsőfokon beszélek angolul, de időnként akadnak kérdéseim az angol menüvel kapcsolatban) kiderült, hogy egyszerű, és fantasztikus. Minden nap felfedezek rajta valami újabb zsenialitást (oké, ez nem teljesen igaz, van, hogy nem zsenialitást, egy hét után például megtaláltam, hogy tudok ékezeteket írni…:-D )
Már majdnem egy hónapja vagyok boldog tulajdonosa, nem fagy, nagyon gyors, a kamerája is szép képet csinál, talán az egyetlen, amit megjegyeznék hibaként, hogy bár így nagyon csinos, de az optical trackball kissé jobban kiállhatna a helyéről, ugyanis néha nehéz vele navigálni egérként, pont azért, mert az őt körbefogó alumínium gombbal szinte egy síkban helyezkedik el.
Én nagyon szeretem a Desire-t, bár még nem sikerült minden titkát kiismernem, és kicsit mindig butának érzem magam mellette, de majd felnövök a feladathoz. A legnagyobb gondom az, hogy annyira szórakoztató, hogy azon vettem észre magam, hogy egész nap ezzel foglalkozom. A hosszabb utakra tökéletes szórakozást biztosít, csak arról kéne leszokni, hogy minden szabad percemet a telefon bűvkörében töltsem. De ez már valószínüleg nem a gyártó hibája. ;-)
