(Az eredeti cikk itt olvasható: http://navigyurci.hu/2011/01/12/zte-blade-az-elso-tapasztalatok/)
Ezen a héten, Gergő barátom jóvoltából nálam vendégeskedik egy ZTE Blade telefon. Kicsit nehezen szántam rá magam, hogy befogjam, hiszen ez nem egy teszt telefon, hanem “igazi”. Értem alatta, valakié, és ha véletlenül, valami… Á, biztosan értitek. Végül győzött a kíváncsiság.
Persze ahogy mindig, most is első dolgom volt megnézni, mi van a dobozban, azaz mit adnak a pénzünkért. Miután a készülék már “kéz alól ” került hozzám, így a kicsomagolás elmaradt, inkább csak a tartozékok szemrevételezése volt a cél. Tehát lássuk, mi van a dobozban:
A készülék, egy töltő (vég), egy szinkronkábel, egy headset, a magyar leírás. Valahogy a doboz mérete alapján többre számítottam. Igaz, hogy a doboz belső része hiányzik, így nem tudom milyen lehetett újkorában.
A készüléket kézbefogva, a nálam lévő példány, nem recseg-nem ropog, igen jól össze van rakva. Bekapcsolva a kijelzője gyönyörű, egymás mellé téve egy Optimus-szal, egyértelműen a Blade győz. Az egyetlen negatívum (ha lehet ezt így kifejezni), hogy a hátlap könyörtelen, és a körmök igazi ellensége. Pattintós, és igen-igen ott akar maradni… Persze, viszont nem mozog egy picit sem, még kézbe-fogva sem. Valamit-valamiért…
Maga az egész készülék igényesnek (ez nem jó szó, hiszen ez árban nem az a kategória, de mégsem jut jobb az eszembe) tűnik, talán az egyetlen ahol az árát minden alkalommal fel lehetne emlegetni, hogy a kijelző alatti három gomb megnyomása “combos”. Azaz elég komoly erőt kel kifejteni, amikor használni akarjuk. Ez egyébként a folyamatos használat közben, néhány óra alatt megszokható.
Járjuk körbe a készüléket:
Baloldalra került a micro USB csatlakozója.
Jobboldalra a hangerő állító gombok, és a hangszóró.
Alul találjuk azt a “nútot” ahol gond nélkül vághatunk körmöt, olló nélkül.
Felülre került a bekapcsológomb, és a headset 3,5 mm-es aljzata.
A képekből elég jók látszik, hogy az árával ellentétben, egészen jól össze van rakva. Amúgy amikor először a kezembe fogtam (még amikor Gergő a kezembe nyomta), egyáltalán nem éreztem az áramütést, hogy e nélkül nem tudnék élni. Most másfél nap használat után, én bizony elfogadnám…
Kíváncsi leszek, tegnap megérkezett egy Optimus is hozzám, és az érzés ugyanaz. Nem szól hozzám, és ez gáz. Persze tényleg csak az első ismerkedésen vagyunk túl…
Hoztam egy képet a ZTE Blade belsejéről is, mit lehet tudni…
Felül baloldalon a micro SD helye, míg jobboldalra a SIM kártyánkat tesszük. Valahogy a micro SD “ajtajához” nincs sok bizodalmam. Kíváncsi vagyok, hogy azoknál, akik sűrün cserélik a kártyákat meddig fog tartani.
A beépített kamera, 3,2 megapixeles, és egészen jó képeket csinál, erről később még beszélek. Érdekes a töltő kialakítása, a most már megszokott USB csatlakozós megoldás (tehát egy töltőfej, és egy szinkronkábel) de a megoldás nem nyerte meg a tetszésemet. Egy feleslegesen lógó “kanóccal” csak a baj van…
Ami igazán bosszantó volt az első számítógéppel való összekapcsoláskor, hogy a megszokott Nokia kábelem, amivel eddig az összes nálam megfordult Huawei cucc ment, az a Blade-hez nem jó… Háromszor tettem fel a drivert, mire eszembe jutott, hogy kibontsam a gyári szinkronkábelt. Mert a másikkal a Windows nem ismerte fel a készüléket… Erre mindenképpen figyeljetek.
Azt hiszem, így elsőre ennyi elég is lesz, jöjjön néhány fontosabb technikai adat a készülékről:
Operációs rendszer: Google Android
Színes kijelző: AmOled capacitive TouchScreen
Kijelző pixel: WVGA (480×800)
Memória: 150 MB (erről később még szó lesz!)
Memória bővíthetőség: T-Flash (microSD)
Bluetooth: A2DP
WLAN: g/b
Rádió: RDS
Kamera: CMOS
Kamera felbontása: 3,x Mpixel
GPS: A-GPS
A technikai adatokat a telefonguru.hu oldalán találtam. Köszönet érte.
Összegzés: bevallom az első egy-két nap tesztelés után, bizony nekem tetszik. Vannak apróbb hibái, amelyet az ára bőségesen ellensúlyoz. Ezenkívül itt van még az un. “csodarom” ami… Ami most szintén nem a cikk témája. Az biztos, hogy a mai cikk végére nem tudok mást írni, én megvenném.
