Ahogy tegnapelőtt hajnalban már említettem, kijött a CyanogenMod legújabb, 6.1-es verziója, ami Android 2.2.1 alapokon örvendeztet meg minden Android felhasználót. Mivel a CyanogenMod 6.0 a HTC Dream-emen kb. használhatatlanul lassú volt (talán memóriahiány, talán valami más miatt, bele se mentem nagyon), egészen idáig CM 5.0.7.1-et használtam, úgyhogy most izgalommal vegyes szkepticizmussal álltam neki a CM6.1 flashelésének.
Maga a flashelés persze pikk-pakk megvolt, a Market indításkor lerántotta a korábban telepített alkalmazásaimat, és innentől igazából munka közti szünetekben, BKV-n nézegettem hogy milyen újdonságok vannak az alaprendszerben.
Az első két nap összefoglalója: el vagyok képedve, hogy mennyire állat ez a rendszer. A CyanogenMod-os srácok egyszerűen zsenik, nem tudok betelni az érzéssel, hogy az első Androidos telefonon a legújabb Android verzió fut. Nagyon durva.
A teljesség igénye nélkül:
- A kamera új életre kelt. Nem is tudtam, hogy ez a kis szar ilyen jó minőséget is tud produkálni, valahogy szoftveresen javítottak a képminőségen, alacsony fényben is remek képeket lehet vele csinálni, szuper a Camera új UI-ja, gyors a kép update, szuper. (Bár itt azért megjegyzem, hogy különös fétissel állok a mobilkamera minőségű fotózáshoz, szeretem az őszinteségét a dolognak. Vallottam erről hitet bővebben, most nem megyek bele.)
- A stock böngésző 2.2 alatt köztudottan végre jól használható böngészővé vált, ez tehát nem meglepetés, de jó, hogy van. Ezen felül persze ott lebeg fölöttünk az exploitok réme, úgyhogy nem tudom, hogy maradjak-e Opera Minin, vagy legyek lusta és használjak stockot.
- A megújult lock screen állat: egyrészt nem csak “open” és “silent mode” slide van, hanem “phone” és “messaging” is, úgyhogy gyorsabb lett a telefonhasználat. A CM6.1 újdonsága a Lock Screen Gestures is, amivel újjrajzokkal indíthatunk alkalmazást közvetlenül a lock screenről. Szimpla zsenialitás.
- Ha megy a zene (vagy állandóan – ez konfigurláható), kipakolja a rendszer a zenelejátszó irányítását a lock screenre. Nem is tudom, miért jön szóba ezután bármilyen alternatív lejátszó. Valamit csináltak a hangminőséggel is a srácok, mert jobb lett; mindemellett, notificationok érkezése esetén beállítható, hogy lehalkuljon a zene.
- Szintén zseniális az értesítések újfajta kezelése: a “Clear” mellé bejött az a funkció, hogy egyes értesítések swipe mozdulattal eltüntethetők a listából. Nagyon elegáns, intuitív, és jól működik.
- Persze G1-en nem kell csodákat várni, hogy memóriafelhasználással hogy áll a rendszer, de ezzel együtt azt kell mondjam, hogy pattan a rendszer.
- És persze jöttek az új Google szemcukorkák: az új GMail, a push rendszer, minden.
- A SetCPU-val a korábbi 576 MHz helyett már 614 MHz-ig lehet túllőni a Dream 528 MHz-es processzorát. Nem tudom, hogy emiatt-e, de amíg 614-en ment az eszköz, volt egy nem tervezett újraindulásom, úgyhogy most ezt visszavettem 576 MHz-es max értékre. Igazából 528-on is jól pattant a gép, de a bennem elveszett overclocker nem bírja ki, hogy ne legyen valamennyivel túllőve a cucc.
És akkor a 2 nap utáni negatívumokról:
- A G1-ben kevés a memória, ez elég egyértelműen látszik azért. CompCache most éppen 26%-on (vagyis maximális értéken) fut, így azért többé-kevésbé pattanós (ez 25 MB-nyi swapet jelent), de nagyon jó lenne, ha nekünk, öregiskolásoknak a Cyanogen srácok megtartották volna a Linuxos swap partíció támogatást. Most is van erre megoldás: vagy egy Marketről letölthető Swapper alkalmazás (ami nem működik), vagy custom kernel stb. kókányolás, amire eddig nem volt időm/energiám/bátorságom.
- Akksi: a korábbi CM ROM-okhoz képest iszonyatosan sok akksiidőt használ az “Android OS”. (Kifejezetten az, nem valamelyik widget vagy ilyesmi.) Gondolom a sok swap az oka, illetve többször van szükség az overclockolt 576 MHz-re. (Hozzátartozik, hogy már 5.0.x alatt is overclockoltam, tehát elvileg ugyanannyin fut a proci, mint régebben.) Ennek az az eredménye, hogy az akksi látványosan merül, gyakorlatilag a szemem előtt. (Itt jegyzem meg, hogy az akkuszázalékot kiíratni a notification bar-ba nem javasolt: onnantól állandóan azt fogod nézni.) Szóval az eddigi 1 napos akksi uptime gyakorlatilag pár órára csökkent, a 2 hete vásárolt vadiúj HTC akksim ellenére (aminek a párját képtelen vagyok megtalálni, valószínűleg kidobtam véletlenül). Szóval a lényeg, hogy az akksi uptime rövidkés lett. Ennek ellensúlyozására agresszív SetCPU profilokat állítottam be: a lényeg az, hogy ha használom az eszközt, akkor adok neki kakaót, de ha a képernyő ki van kapcsolva, akkor 128 MHz-re leskálázom, vagyis gyakorlatilag semmi hatalmat nem kap a cucc. Meglátjuk, hogy így mennyivel lehet okosítani az uptime-ot, de ez azért elég komoly negatívum.
Összességében: még idő kell annak eldöntéséhez, hogy van-e annyira zavaró a telefon élettartama, hogy a CM6.1 és a FroYo zseniális újdonságairól lemondjak. Látom az erősebb készülék beszerzésének késztetését is, a srácok nagyon ügyesen pörgetik a fogyasztói társadalmat. De egyelőre kitartok, és megnézem, mire képes középtávú használatban a legöregebb Google telefon a legújabb (na jó, majdnem legújabb) Androiddal.
ÁPDÉT: Időközben csaadaam leírása alapján (ezúton is nagyon köszi!) meghackoltam kicsit a 6.1-et: +14 mega RAM, rendes (azaz linuxos, nem tákolt) swap (esetemben 384 MB), és apps2sdext, vagyis nem a gagyi Froyo-s Apps2SD megoldás, hanem az alkalmazásaim linuxos ext partíción laknak. Ennél többet nem lehet kihozni a G1-ből, de egyelőre úgy tűnik nem is kell: a CM6.1 vígan fut így, taskváltások szépen mennek, a Milestone vásárlás elhalasztva.
