A minap néztük (a Mother TED alkalmazás segítségével — de erről majd később) Julian Treasure “The 4 ways sound affects us” című remek előadását. (Kevesebb, mint 6 perc, érdemes megnézni.) Julian üzenete több nagyon érdekes gondolat mellett az volt, hogy a mai “open office”-okban (itthon “amerikai rendszerű iroda”-ként szeretik emlegetni, pedig nem ott kezdődött a trend) annyira sokféle és káros zaj terhel minket, hogy akár 66%-kal is csökkenhet a munkaképességünk. Szerintem aki dolgozott már nagy nyílt terekben sokadmagával (szellemi munkásra gondolok, nem a Suzuki-gyárra), az csak a mértékkel vitatkozik, a fundamentummal nem: tényleg nagyon zavaró a kollegák sok kis beszédfoszlányát hallgatni munka közben, és ha belegondolunk, hogy az agyunk ezeket mind megpróbálja feldolgozni, egyblő elmegy a maradék kedvünk is az egésztől.
A megoldás erre olyan zajforrások beiktatása, amik az ember által evolúciósan nyugató zajokat bocsátanak ki: a madárcsicsergés, a rovarok nesze, a vízcsobogás az emberek nagy részében biztonságérzetet kelt (“ha dalolnak a madarak, nincs veszély”, stb.), ez pedig mai körülményekre lefordítva növeli a komfortérzetet. Az sem elhanyagolható, hogy ezek a zajok elnyomják az egyéb környezeti zajokat (kollega telefonál, fénymásoló sípol, stb.), ezáltal az agyunknak nem kell őket öntudatlanul feldolgoznia. Double win.
Az Android Marketen elérhető Dream nevű miniapp pontosan ezt az igényt szolgálja ki, semmi többet: megnyugtató környezeti zajokat szolgáltat, hogy nőjön a hatékonyságunk, kapjunk prémiumot, és legyen pénzünk megvenni a Motorola Droidot.
A program 10 effekttel jön (eső, tűz, víz, bogarak, kerti öntöző, vihar, szívhang, vetítőgép, fehér zaj), ezek kombinálhatók is, tehát perverzek kipróbálhatják, milyen az, amikor beesik az eső a mozi géptermébe, vagy amikor ég a légkondi (extra: de már oltja apu a sprinklerrel!).
Nekem eddig a legjobban a tűz+bogarak (“fire” és “insects” egyszerre aktiválva) jött be: ez egy kellemes esti tábortűz mellett üldögélés hangulatába helyez bele. Nem rossz az eső sem, csak úgy magában, bár pillanatnyi lelkiállapottól függően elképzelhető, hogy befordulsz tőle. (Mert eső ugye kétféle van: amikor otthon kuckósan nézel ki az ablakon forró teát szorongatva, meg amikor csatakra ázva, olajosan várod a végét a József Nádor téren, az árkádok alatt.) A csónakázós (“water”) effekt is jó, de én sajnos elkerülhetetlenül elkezdtem agyalni egy idő után, hogy “mikor érünk már oda”, valamint, hogy “ennyit evezni elég fárasztó lehet”. Az egyetlen dolog, ami hiányzik belőle, az a madárdalos kontinentális erdő, ahol fák susognak és rigók dalolnak, meg hasonló critterek.
Az utolsó három opciót (“air con”, “projector” és “noise”) csak a legelvetemültebbeknek ajánlom, azt hiszem egyfajta perverzió kell ahhoz, hogy valaki egy vetítőgép zajától ellazuljon. Vagy szakmai előélet.
Összefoglalva: produktivitás növelésére kiváló alkalmazás, hosszú távon biztos egészség- és általános közérzet-javító is.
