Akik közelről ismernek, tudják, hogy viszonylag sajátos elveket vallok számítógépvásárlással kapcsolatban. A gép nem kell, hogy gyors legyen (úgyis Linux lesz rajta), következésképp nem kell a legfrissebb top-notch cucc, csak legyen könnyű, és legyen olcsó. Garanciában pedig nem bízom, mert szinte csak rossz tapasztalataim voltak vele. (Így esett a választásom az MSI Wind-re, de ez egy másik sztori.)
Telefonban kicsit másképp gondolkodom: mivel lehetőleg elkerülném, hogy (valamikor, a jövőben) minden funkcióra külön kütyü húzza a zsebemet, a telefonomnak tudnia kell minden fontos mobil funkciót: legyen benne wifi, gps, bilentyűzet, legyen használható és viszonylag szabad rendszer rajta, és ne legyen 100 ezer forintnál drágább. Amíg ilyen telefon nem volt, csakis használt telefonokat voltam hajlandó venni, átmeneti jelleggel.
Az, hogy az Android lesz a választásom, viszonylag egyértelmű volt: az iPhone az én ízlésemnek túlontúl zárt és autokrata rendszer, a Symbian fölött sajnos végzetesen eljárt az idő és az N97 hardverszinten sem túl jó telefon, a Windows Mobile csak szenvedést adott nekem amikor próbáltam (és a hírek szerint a 6.5 sem sikerült valami jól), a Nokia Maemo pedig lehet, hogy jó lesz, de sajnos csak lesz, és addigra a mobil Linux fejlesztők várhatóan nagyrészt beállnak az Android OS mögé.
Nagyon örültem, amikor megjelent az első Androidos telefon, de sokáig tartott, míg rávettem magam, hogy be is szerezzek egyet. A HTC Dream jelenleg a legolcsóbb Androidos készülék (áfával 75 ezer forint), és gyakorlatilag mindent tud, amit a nagyobb tesók, a Hero és a Magic. A hardware billentyűzetet sokan temetik, mondván hogy 2009 van és hamarosan már Minority Report-szerű hologramos-tologatós képernyőkön fogunk dolgozni — én azon az állásponton vagyok, hogy ha ez bekövetkezik, akkor lehet, hogy lemondok a hardware billentyűzetről, addig viszont nagyon jó, hogy amikor tényleg teljesen felejtős az on-screen (ami természetesen szintén ott van, és az esetek nagy részében tényleg ideális), akkor ott van.
A Dream tehát az árérzékeny geek telefonja: olcsó és valódi billentyűzetet is biztosít. Cserébe be kell érni 192 MB beépített RAM-mal és 256 MB ROM-mal (a nagytesók 288 MB RAM-jával és 512 MB ROM-jával szemben), kisebb felbontású kamerával (kit érdekel, most őszintén), és egy kicsit kisebb kapacitású (de upgrade-elhető) akksival. A Dream nem követi a mai “3,5-ös jacket minden eszközbe” divatot, ez zavaró lehet, mert végső soron saját headset/füllhallgató kell hozzá, viszont ilyeneket minden sarkon lehet kapni. Remek és részletekbe menő “Dream vs. Hero” összehasonlítás található a geekwithlaptop.com-on, bár pl. a firmware azóta frissült mindkét készülék esetében, pár új funkciót eredményezve.
Középtávú terveim között szerepel a CyanogenMod telepítése, de egyelőre csak élvezem és használom. Közvetlen tervem például az, hogy letöltöm és megnézem a legújabb Diggnation-t.
