Miközben az Android-tabletek piaca Európában, a Közel-Keleten és Afrikában látványosan zsugorodik, van egy gyártó, amely szinte teljesen szembemegy az árral. A Honor 2026 második negyedévében több mint 25 százalékkal növelte tableteladásait az EMEA-régióban, miközben maga a piac 10,5 százalékkal esett vissza. A Samsung továbbra is messze az első, de közel 20 százalékkal kevesebb készüléket szállított, mint egy évvel korábban. A számok mögött pedig egy érdekesebb folyamat rajzolódik ki: a Honor egyre tudatosabban épít komplett ökoszisztémát az okostelefonjai köré.
A táblagépeket időről időre hajlamosak vagyunk olyan termékkategóriának tekinteni, amelynek már rég lejárt az ideje. A telefonok kijelzője egyre nagyobb, a hajlítható készülékek kinyitva már kisebb tabletek méretével vetekednek, közben a könnyű notebookok és az AI PC-k is egyre több olyan feladatot vesznek át, amelyre korábban egy táblagépet választottunk. A piaci adatok alapján valóban nincs könnyű helyzetben a kategória, de azért korai lenne temetni.
Ezt személyes oldalról is nehéz lenne máshogy látnom. Őszintén szólva hosszú évek óta Android-tableteket használok, pedig én is iPaddel kezdtem a táblagépes korszakomat. Azóta viszont nálam teljesen átbillent a mérleg az Android irányába, és ami talán még érdekesebb: jelenleg már több mint egy éve éppen egy Honor tabletet használok napi szinten. Ráadásul nem is valamelyik csúcsmodellt, hanem egy jóval hétköznapibb készüléket, és mégsem éreztem azt, hogy a mindennapi használat során feltétlenül szükségem lenne többre.
Ez azért fontos, mert jól mutatja, hogy a tabletpiacon a specifikációs verseny talán még kevésbé döntő, mint az okostelefonok esetében. Egy táblagépnél sokszor sokkal fontosabb a jó kijelző, a megfelelő üzemidő, a stabil rendszer, a korrekt hangszórók és az, hogy kényelmes legyen rajta böngészni, videót nézni, olvasni vagy éppen dolgozni. Ha ezeket egy középkategóriás modell is megfelelően hozza, a felhasználó nem feltétlenül érzi szükségét annak, hogy a legdrágább MagicPadre váltson.
Talán pontosan ez az egyik terület, ahol a Honor jól érzi a piacot.
Az IDC adatai szerint 2026 második negyedévében az EMEA-régióban – vagyis Európában, a Közel-Keleten és Afrikában – összesen 5,9 millió Android-tabletet szállítottak le. Ez 10,5 százalékos visszaesést jelent az előző év azonos időszakához képest. Vagyis nem néhány tizedszázalékos stagnálásról beszélünk, hanem kétszámjegyű zsugorodásról.
A helyzet globálisan sem sokkal rózsásabb. A teljes tabletpiac a második negyedévben 33,6 millió darabra csökkent, ami 12,3 százalékos éves visszaesést jelent. Ennek egyik fontos oka az alkatrészpiacon kialakult nyomás, különösen a memóriaárak jelentős emelkedése. A drágább DRAM és NAND előbb-utóbb megjelenik a végfelhasználói árakban is, és egy olyan termékkategóriánál, ahol sok vásárló eleve nem érzi sürgősnek a készülék cseréjét, az áremelés különösen érzékenyen érinti a keresletet.
Ebben a környezetben válik igazán érdekessé, amit a Honor csinál.
A gyártó Android-tablet szállításai az EMEA-régióban éves összehasonlításban 25,3 százalékkal növekedtek, amivel messze a legerősebb növekedést produkálta az öt legnagyobb szereplő között. A Honor piaci részesedése az egy évvel korábbi 5,5 százalékról körülbelül 7,7 százalékra emelkedett. Ettől természetesen még nem lett piacvezető – jelenleg a negyedik helyen áll –, de egy 10,5 százalékkal zuhanó piacon 25 százalék fölötti növekedést produkálni mindenképpen figyelemre méltó.
A Samsung továbbra is egészen más ligában játszik. Az EMEA Android-tablet piacának 41,3 százalékát tartja a kezében, tehát közel akkora részesedéssel rendelkezik, mint a következő két szereplő együttvéve. A számok ugyanakkor itt is figyelmeztetőek: a Samsung szállításai egy év alatt 19,8 százalékkal csökkentek, miközben piaci részesedése a korábbi 46 százalékról 41,3 százalékra esett.
A második Lenovo 18,6 százalék körüli részesedéssel rendelkezik, de szállításai 11,1 százalékkal csökkentek. A harmadik Xiaomi viszont a Honor mellett az egyetlen jelentős szereplő, amely növekedést tudott elérni: 3,4 százalékkal több Android-tabletet szállított, és részesedése 13,9-ről körülbelül 16 százalékra emelkedett. Az Amazon az ötödik helyen már mindössze 1,8 százalékos részesedést tudhat magáénak, ráadásul éves szinten 14,1 százalékos visszaesést könyvelt el.
A Honor teljesítménye tehát nem egyszerűen azért tűnik jónak, mert növekedett. Azért különösen érdekes, mert ezt szinte minden fontosabb versenytársa visszaesése mellett tette meg.
A telefonokkal kezdődik, de már nem ott ér véget
A háttérben részben egy nagyon egyszerű stratégia állhat. A Honor az elmúlt években egyre több európai piacon erősítette okostelefonos jelenlétét, és ezt a márkaismertséget most más készülékkategóriákban is igyekszik kihasználni.
Ha valaki már használ Honor telefont, jó eséllyel kevésbé idegenkedik attól, hogy ugyanattól a gyártótól vásároljon tabletet, okosórát, fülhallgatót vagy notebookot. Az Apple ezt a modellt tökéletesre csiszolta, a Samsung szintén évek óta erre épít, és ma már a kínai gyártók is egyre világosabban látják, hogy önmagában egy jó telefon kevés. Ökoszisztémát kell építeni.
A Honor ráadásul nem egyetlen tabletmodellre próbálja felhúzni ezt a stratégiát. A kínálat széles skálán mozog az olcsóbb Pad X sorozattól a Pad modelleken keresztül egészen a MagicPad családig. Így ugyanaz a márka tud megszólítani egy olyan vásárlót, aki elsősorban olcsó eszközt keres videónézéshez és böngészéshez, valamint azt is, aki notebook-kiegészítőként vagy produktivitási eszközként tekint a tabletre.
Saját tapasztalatból éppen ezt érzem a Honor egyik erősségének. Több mint egy éve használok egy nem csúcskategóriás Honor tabletet, és az eltelt idő alatt nem alakult ki bennem az az érzés, hogy folyamatosan a drágább modell után vágyakoznék. A hétköznapi feladatoknál – böngészés, olvasás, videózás, levelezés, közösségi média vagy könnyebb munkavégzés – sokkal többet számít az egész csomag kiegyensúlyozottsága, mint az, hogy a rendszerchip a legfrissebb csúcskategóriás Snapdragon-e.
Ez a fajta tapasztalat azért lehet fontos a Honor számára, mert a tömegpiac nagy része pontosan így vásárol. Nem benchmarkeredmények alapján, hanem azt nézve, hogy egy elfogadható összegért kap-e egy olyan készüléket, amely két-három vagy akár még több évig kényelmesen kiszolgálja.
A Honor MagicPad 4 természetesen már a skála másik végén helyezkedik el. A korábbi LCD-megoldások helyett OLED-panellel, akár 165 Hz-es képfrissítéssel, magas frekvenciájú PWM-szabályozással, csúcskategóriás Snapdragon hardverrel, billentyűzet- és tolltámogatással próbál valódi prémiumalternatívát kínálni. Vagyis a Honor egyszerre akar jelen lenni az elérhető árú és a prémium szegmensben, ami hosszabb távon sokkal stabilabb stratégia lehet, mint kizárólag néhány drága modellre építeni.
A tablet ugyanis akkor kerül igazán nehéz helyzetbe, amikor sem telefonként, sem számítógépként nem tud többet nyújtani. Ha pusztán egy nagy kijelzőt adunk ugyanazzal a mobilos szoftverrel, a vásárló joggal kérdezheti meg, miért ne nézze inkább a tartalmat a telefonján vagy egy notebookon.
A gyártók ezért egyre inkább produktivitási irányba tolják a készülékeket. Többablakos működés, tollas jegyzetelés, billentyűzet, AI-funkciók, PC-szerű felületek és az okostelefonnal való szoros együttműködés kerül a középpontba. A Honor is egyértelműen ezen az úton halad, és éppen ez lehet az egyik magyarázat arra, hogy egy csökkenő piacon is képes új vásárlókat megszerezni.
Nem biztos, hogy meghalt a tablet – inkább átalakul a szerepe
A mostani számok egy másik érdekes kérdést is felvetnek. Valóban eltűnőben van a tablet, vagy egyszerűen csak véget ért az az időszak, amikor szinte mindenkinek szüksége volt rá?
A kettő nem ugyanaz.
A COVID-időszak alatt a tabletpiac rendkívül gyorsan nőtt, hiszen az otthoni oktatás, a videóhívások és a távoli munkavégzés miatt rengeteg háztartás vásárolt ilyen eszközt. Ezeknek a készülékeknek azonban jóval hosszabb az életciklusuk, mint egy okostelefonnak. Egy tabletet sokan négy, öt vagy akár hat évig is használnak, mert nem hordják egész nap a zsebükben, kevésbé sérül, az akkumulátor is kevesebb ciklust kap, és a teljesítményigény sem feltétlenül nő olyan gyorsan.
A saját használatom is ezt támasztja alá. Telefonnál sokkal könnyebben megjelenik az emberben a váltási inger, hiszen azt egész nap használja, fényképez vele, navigál, telefonál, és minden generációs különbség sokkal közvetlenebbül érződik. Egy tablet esetében viszont, ha a kijelző jó, az üzemidő rendben van és a rendszer megfelelően működik, sokkal kevesebb ok van arra, hogy évente vagy akár kétévente lecseréljük. Talán ez az egyik oka annak is, hogy a Honor tabletem több mint egy év után sem érződik olyan eszköznek, amely sürgősen cserére szorulna.
Ehhez jön a telefonok növekvő mérete, valamint a hajlítható készülékek fejlődése. Egy modern Fold belső kijelzője már sok olyan hétköznapi feladatot átvesz, amelyhez korábban külön tabletet vettünk elő. Böngészés, olvasás, e-mail, YouTube vagy akár két alkalmazás párhuzamos használata egy nagy Fold kijelzőjén is kényelmes.
A másik irányból pedig a notebookok szorítják a piacot. A könnyű, hosszú üzemidejű gépek, valamint a levehető billentyűzetes Windows-eszközök egyre több olyan produktivitási feladatot oldanak meg, amelyben a táblagépek szerettek volna megerősödni. A tablet tehát két oldalról kap nyomást, mégsem tűnik el. Inkább egyre pontosabban meg kell indokolnia a létezését.
A nagy és minőségi kijelző, a könnyű konstrukció, a tollas kezelés, a multimédiás képességek és a hosszú akkumulátoros üzemidő továbbra is olyan kombinációt alkothatnak, amelyet sem egy telefon, sem egy notebook nem tud teljesen ugyanúgy visszaadni. Én például hiába használok nagy kijelzős, sőt hajlítható telefonokat is, ettől még nem szűnt meg a tablet helye a mindennapi eszközeim között. Más feladatra veszem elő, más helyzetben kényelmes, és pontosan ez mutatja, hogy a kategória nem feltétlenül feleslegessé vált, inkább specializálódott.
A Honor láthatóan éppen ezt próbálja kihasználni.
A Samsung még messze van, de nem ez a lényeg
A Honor 7,7 százalék körüli EMEA-részesedését természetesen megfelelő perspektívában kell nézni. A Samsung 41,3 százalékos pozíciója mellett jelenleg nincs szó arról, hogy rövid időn belül átrendeződne a piac teteje. A különbség hatalmas.
A fontosabb jelzés inkább a tendencia. A Samsung részesedést veszített, a Lenovo lényegében stagnál, miközben szállításai csökkentek, a Xiaomi mérsékelten növekedett, a Honor pedig látványosan gyorsult. Egy zsugorodó piacon a piaci részesedés megszerzése sokszor értékesebb, mint egy általánosan növekvő időszakban.
A Honor ráadásul nem csak tabletekben próbál terjeszkedni. Az okostelefonos üzletág bizonyos régiókban szintén erős növekedést mutat, ami tovább segítheti az ökoszisztéma bővítését. Minél több ember találkozik a márkával telefonon keresztül, annál könnyebb később ugyanannak a vásárlónak más Honor-terméket is értékesíteni.
Ez persze csak akkor működik hosszú távon, ha az eszközök közötti kapcsolat is megfelelő. Egy modern ökoszisztémában már nem elég ugyanazt a logót rátenni a telefonra és a tabletre. A felhasználó azt várja, hogy egyszerűen másolhasson közöttük, folytathassa egyik eszközön a másikon elkezdett munkát, megoszthassa a kijelzőt, a fájlokat és akár az internetkapcsolatot is.
Ez az a terület, ahol az Apple továbbra is mércét jelent, és ahol a Samsung is komoly előnnyel rendelkezik. Én magam is iPaddel kezdtem, ezért pontosan ismerem azt a fajta kényelmet, amelyet egy jól felépített ökoszisztéma tud nyújtani. Mégis évek óta Android-tableteket használok, mert közben ez az oldal is rengeteget fejlődött, és már egyáltalán nem érzem azt, hogy egy táblagép esetében automatikusan az iPad lenne az egyetlen komolyan vehető választás.
Sőt, az, hogy jelenleg több mint egy éve egy nem csúcskategóriás Honor tablet maradt nálam napi használatban, talán többet elmond a márka stratégiájáról, mint bármelyik benchmark. Nem kell feltétlenül a legdrágább hardvert eladni ahhoz, hogy valaki hosszú távon elégedett felhasználó maradjon. Sokszor elég egy jó ár-érték arányú, kiegyensúlyozott készülék.
A jelenlegi számok mindenesetre azt mutatják, hogy a Honor stratégiája működik. Miközben az EMEA Android-tablet piaca 10,5 százalékkal zsugorodott, a Honor több mint 25 százalékot növekedett. Ez közel 36 százalékpontos eltérés a piac általános irányához képest, ami már túl nagy különbség ahhoz, hogy egyszerű véletlennek tekintsük.
A tabletek piaca valóban nehezebb időszakát éli, és a globális számok alapján rövid távon sem feltétlenül várható látványos fordulat. A memóriaárak, a dráguló készülékek, a hajlítható telefonok és az egyre jobb notebookok mind komoly nyomást helyeznek a kategóriára.
A Honor eredménye azonban azt bizonyítja, hogy egy zsugorodó piacon is lehet növekedni. Ehhez viszont már kevés egyszerűen egy újabb Android-tabletet piacra dobni. Jó árazás, széles termékpaletta, erős okostelefonos jelenlét és egyre szorosabb ökoszisztéma kell hozzá, ráadásul olyan hardverrel, amely valódi okot ad arra, hogy a felhasználó egy újabb kijelzőt vigyen haza.
Saját tapasztalatból pedig ehhez még egy dolgot hozzátennék: nem feltétlenül a csúcsmodell fogja eldönteni, sikeres lesz-e egy márka a tabletpiacon. Sokkal fontosabb lehet, hogy a középkategóriás készülékét egy év múlva is örömmel vegye elő az ember.
Nálam a Honor ezen a próbán egyelőre átment.