Miközben a kínai gyártók ma már 7000–8000 mAh körüli akkumulátorokat építenek csúcstelefonjaikba, a Samsung Galaxy S Ultra sorozata a 2020-as S20 Ultra óta lényegében az 5000 mAh-s határon áll. A háttérben nem pusztán technológiai óvatosság, hanem a lítiumion-akkumulátorok szállítására vonatkozó szabályozás is szerepet játszhatott. Az Apple az iPhone 18 Pro Maxnál most egy érdekes szoftveres megoldással kerülte el a 20 Wh feletti cellákra vonatkozó szigorúbb szállítási követelményeket – és ezzel felmerül a kérdés: vajon a Samsung is megtehette volna ugyanezt már évekkel korábban?
Ha van olyan specifikáció, amely miatt az elmúlt években rendszeresen kritika érte a Samsungot, az az akkumulátor. Nem azért, mert a Galaxy S Ultra modellek üzemideje feltétlenül rossz lett volna – a hatékonyabb processzorokkal, kijelzőkkel és szoftveres optimalizálással generációról generációra sikerült javítani rajta –, hanem azért, mert maga a kapacitás gyakorlatilag meg sem mozdult. A Galaxy S20 Ultra már 2020-ban 5000 mAh-s akkumulátort kapott, és hat évvel később a Galaxy S26 Ultra esetében még mindig ugyanez a szám szerepel az adatlap egyik legfontosabb sorában.
Közben a piac másik fele látványosan továbbment. A Honor, Xiaomi, vivo, Oppo, OnePlus és más kínai gyártók az elmúlt két évben sorra mutattak be 6000, 7000, sőt már 8000 mAh fölötti akkumulátorral szerelt telefonokat. A szilícium-szén technológia gyors terjedésével ráadásul mindezt anélkül sikerült elérni, hogy a készülékek automatikusan két centiméter vastag strapatelefonokká változtak volna. Ma már 8–9 milliméteres házban is elfér olyan kapacitás, amelyet néhány éve még elképzelhetetlennek tartottunk egy hagyományos csúcsmobilban.
Jogosan merül fel tehát a kérdés: miért maradt ennyire konzervatív a Samsung?
A válasz egyik része természetesen a biztonság. A Samsung a Galaxy Note7 története óta érthetően különösen óvatos az akkumulátortechnológiával, és a vállalat jellemzően csak hosszabb tesztelési időszak után vezet be új cellakémiát vagy agresszívebb energiasűrűséget. Van azonban egy ennél kevésbé látványos tényező is: a telefonokban használt lítiumion-cellák nemzetközi légi szállítására vonatkozó szabályozás.
Nem tiltott a 20 Wh fölötti akkumulátor – de sokkal körülményesebb lehet szállítani
Itt fontos pontosan fogalmazni. A 20 Wh nem azt jelenti, hogy ennél nagyobb egycellás akkumulátort tilos telefonba szerelni. A határ inkább a nemzetközi veszélyesáru-szállítás egyik fontos választóvonala. A 20 Wh alatti lítiumion-cellák bizonyos egyszerűsített szállítási és csomagolási feltételek alá eshetnek, míg e fölött már szigorúbb besorolásra, dokumentációra és logisztikai kezelésre lehet szükség.
Egy modern, nagyjából 3,8 voltos névleges feszültségű telefonakkumulátornál a 20 Wh körüli határ nagyjából 5200–5300 mAh környékére esik. Ez az egyik oka annak, hogy a nyugati piacokon hosszú ideig feltűnően sok gyártó maradt valahol az 5000 mAh körüli tartományban.
A kínai gyártók erre többféle választ találtak. Az egyik a kétcellás kialakítás: a teljes akkumulátor két külön cellából áll, amelyek egyenként a megfelelő határ alatt maradnak. Ennek azonban vannak hátrányai. Két cella több csatlakozást, vezérlést és helyet igényel, és a csomagolás hatékonysága is rosszabb lehet, mint egyetlen nagy cella esetében.
A másik lehetőség egyszerűen vállalni a szigorúbb szállítási kategóriát, ez viszont logisztikailag drágább és bonyolultabb lehet, különösen egy olyan gyártónál, amely évente több tízmillió készüléket mozgat világszerte.
Az Apple az iPhone 18 Pro Max esetében most egy harmadik megoldást választott, és éppen ez indította el az újabb vitát arról, hogy a Samsung miért nem gondolt erre korábban.
Az európai iPhone 18 Pro Max 5391 mAh-s akkumulátort kapott, vagyis már átlépi azt a kapacitástartományt, ahol a 20 Wh-os küszöb problémát jelenthet. Az Apple ezért firmware-szinten korlátozza az akkumulátor használható energiatartalmát addig, amíg a telefon a gyártótól eljut a vásárlóhoz. A készülék aktiválásakor a korlátozás megszűnik, és a teljes kapacitás elérhetővé válik.
Ha pedig a telefont később javítás, visszaküldés vagy beszámítás miatt ismét szállítani kell, az iOS-ben található „Prepare to Ship” funkció visszaállíthatja a szállításhoz szükséges korlátozást. A készülék ilyenkor megfelelő szintre meríti az akkumulátort, majd gondoskodik arról, hogy a szállítás idején ne lépje túl a szükséges energiaszintet.
Mérnöki szempontból meglepően elegáns megoldás, mert nem kell kettéosztani az akkumulátort pusztán azért, hogy a logisztikai folyamat egyszerűbb maradjon.
És innen már csak egy lépés a kellemetlen kérdés: ha ezt meg lehetett oldani szoftverrel, miért kellett a Samsungnak ennyi éven keresztül 5000 mAh körül maradnia?
A Samsung valóban lemaradt, de nem ennyire egyszerű a történet
Könnyű lenne azt mondani, hogy a Samsung egyszerűen elmulasztott egy kézenfekvő trükköt, de ennél azért árnyaltabb a helyzet. Az Apple jelenlegi megoldása sem bizonyítja, hogy ugyanez minden korábbi Galaxy generációnál problémamentesen alkalmazható lett volna. A cellakémiának, a töltésvezérlésnek, az akkumulátormenedzsmentnek, a logisztikai rendszernek és természetesen a szabályozói elfogadásnak is együtt kell működnie.
Az viszont nehezen vitatható, hogy a Samsung az akkumulátorkapacitás területén jóval konzervatívabb volt, mint a kínai konkurencia. Miközben kamerában, kijelzőben, processzorban és AI-funkciókban évről évre érkeztek fejlesztések, az Ultra modellek egyik legkézzelfoghatóbb hardveres paramétere változatlan maradt.
Pedig a felhasználói élmény szempontjából egy nagyobb akkumulátor sokszor többet jelent, mint néhány százalékkal gyorsabb processzor. Nem benchmarkban látszik, hanem este hétkor, amikor az egyik telefonnal még 40 százalékon állunk, a másikkal pedig már töltőt keresünk.
Ebben a kínai gyártók az elmúlt generációkban komoly előnyre tettek szert. A közelmúltban bemutatott modellek között már 7500, 8000 vagy akár 8500 mAh-s készülékek is megjelentek, miközben a vastagság és a tömeg sok esetben továbbra is elfogadható maradt. Ez természetesen részben a szilícium-szén akkumulátorok jóval nagyobb energiasűrűségének köszönhető.
A Samsung is elindult ebbe az irányba. A Galaxy Z Fold8 családdal a vállalat már bevezette a szilícium-szén anódtechnológiát, és a jelenlegi információk szerint a következő lépés a Galaxy S27 sorozat lehet.
A Galaxy S27 Ultra végre átlépheti az 5000 mAh-t
A jelenlegi szivárgások szerint a Galaxy S27 Ultra névleges akkumulátorkapacitása körülbelül 5534 mAh lehet, amelyet a Samsung várhatóan nagyjából 5700 mAh tipikus kapacitásként kommunikál majd. Ez elsőre talán nem hangzik drámai ugrásnak egy olyan időszakban, amikor már 8000 mAh-s kínai csúcstelefonokat látunk, Samsung-szempontból azonban komoly változás lenne.
Az Ultra család ugyanis a Galaxy S20 Ultra óta minden generációban 5000 mAh-s akkumulátorral érkezett. Ha az S27 Ultra valóban 5700 mAh-ra vált, az nagyjából 14 százalékos kapacitásnövekedést jelentene egyetlen generáció alatt.
A Galaxy S27 Pro esetében szintén nagyobb telepről szólnak az eddigi információk: körülbelül 5087 mAh névleges és nagyjából 5200 mAh tipikus kapacitás várható.
A nagyobb akkumulátorok mögött várhatóan a szilícium-szén technológia áll majd, bár egyelőre nem biztos, hogy a teljes S27 család megkapja. Korábbi információk szerint elképzelhető, hogy első körben csak a drágább Pro és Ultra modellekben alkalmazza a Samsung, míg az alapmodellek továbbra is hagyományosabb cellákat használnak.
Ez tipikusan samsungos megközelítés lenne: először a legdrágább készülékeken vezetik be az új technológiát, nagyobb biztonsági tartalékkal és alaposabb ellenőrzéssel, majd később terjesztik lefelé a termékpalettán.
Az S27 Ultra így érdekes generáció lehet. Az S26 Ultra már 60 wattos vezetékes töltéssel szakított a Samsung hosszú ideig tartó 45 wattos plafonjával, a következő modell pedig végre az 5000 mAh-s akkumulátorhatárt is maga mögött hagyhatja.
Nem forradalmi léptékben, de legalább elindulhat abba az irányba, amelyben a konkurencia már jó ideje halad.
Talán végre véget ér az 5000 mAh-s korszak
A Samsung helyzetét érdekes módon éppen az Apple lépése teszi még feltűnőbbé. Az iPhone gyártója hagyományosan még konzervatívabb volt az akkumulátorkapacitásokkal, az iPhone 18 Pro Max azonban már 5391 mAh-s cellát használ Európában. Ráadásul az Apple megmutatta, hogy a 20 Wh körüli szállítási küszöb nem feltétlenül áthághatatlan akadály, ha a hardver és a szoftver együtt kezeli a problémát.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a Samsung éveken át egyszerűen lustaságból hagyta változatlanul az Ultra akkumulátorát. Egy világméretű termék esetében minden ilyen döntés mögött biztonsági, költség-, logisztikai és élettartam-szempontok állnak. A vállalat ráadásul nyilvánvalóan érzékenyebb az akkumulátorbiztonság kérdésére, mint a legtöbb konkurense.
De a piac időközben megváltozott. Ha a felhasználó egy 8000 mAh körüli kínai csúcstelefont tesz egy 5000 mAh-s Galaxy mellé, egyre nehezebb pusztán szoftveroptimalizálással megmagyarázni a különbséget.
Az energiahatékonyság természetesen továbbra is legalább olyan fontos, mint maga a kapacitás. Egy rosszul optimalizált 7000 mAh-s telefon könnyen produkálhat gyengébb üzemidőt egy jól hangolt 5500 mAh-s modellnél. De ha azonos szintű optimalizálás mellé 10–15 százalékkal nagyobb akkumulátort tudunk tenni ugyanabba a készülékházba, annak már nagyon is kézzelfogható eredménye lesz.
A Galaxy S27 Ultra ezért talán nem a 5700 mAh-s szám miatt lesz fontos.
Hanem azért, mert ezzel végre lezárulhat egy hat évig tartó időszak, amely alatt a Samsung legjobb hagyományos csúcstelefonjának akkumulátora lényegében egy helyben állt.
A kínai gyártók már megmutatták, hogy ennél jóval tovább lehet menni. Az Apple pedig most azt is megmutatta, hogy a logisztikai szabályok kezelésére létezhet elegáns szoftveres megoldás.
A Samsung számára így egyre kevesebb érv marad arra, hogy továbbra is az 5000 mAh-s határhoz ragaszkodjon.
Ha pedig az S27 Ultra valóban 5700 mAh körüli akkumulátorral érkezik, az talán nem lesz rekord.
De Samsung-mércével végre valódi előrelépés lesz.