A ChatGPT körül most nem egy új funkció, nem egy látványos modellfrissítés és nem is egy technológiai bemutató miatt forr a levegő, hanem egyre erősebb politikai és társadalmi vita miatt. Külföldön ugyanis látványosan erősödik egy QuitGPT nevű kezdeményezés, amely arra buzdítja a felhasználókat, hogy mondják le előfizetésüket, vagy legalább gondolják újra, milyen technológiai cégeket támogatnak a pénzükkel. A mozgalom mögött az a felháborodás áll, hogy a kritikusok szerint a mesterséges intelligencia világának meghatározó szereplői egyre mélyebben fonódnak össze a politikával és az állami hatalmi rendszerekkel.
A tiltakozási hullám egyik fő kiváltó oka az volt, hogy Greg Brockman, az OpenAI elnöke és társalapítója, valamint a felesége összesen 25 millió dollárt adományozott egy Donald Trumpot támogató politikai szervezetnek. Ez az összeg az amerikai kampányfinanszírozás világában is komolynak számít, és sokak szemében egyértelműen átlépett egy határt. A kritikusok szerint innentől már nem pusztán arról van szó, hogy egy cégvezetőnek van politikai véleménye, hanem arról, hogy a technológiai elit közvetlen pénzügyi befolyást is épít a politikai térben. Brockman ugyanakkor azt állította, hogy a döntése szerinte az AI jövőjét és az OpenAI küldetését szolgálja, miközben a vállalat hangsúlyozta, hogy ezek személyes politikai döntések, nem céges állásfoglalások.
A történet azonban itt nem ért véget. A felháborodást tovább erősítette, hogy március elején nagy figyelmet kapott az OpenAI és az amerikai védelmi minisztérium közötti együttműködés is. A beszámolók szerint az OpenAI vállalta, hogy modelljeit a Pentagon minősített hálózatában is elérhetővé teszi, ami sok felhasználónál azonnal vörös zászlót jelentett. A bojkottot szervezők és több kritikus hang szerint ez azt mutatja, hogy a generatív mesterséges intelligencia egyre szorosabban kapcsolódik katonai és állami felhasználási területekhez, miközben a technológia társadalmi kockázatairól szóló vita továbbra sem zárult le.
Különösen sokat adott az ügyhöz az a kontraszt, hogy a rivális Anthropic vezetése eközben nyíltan arról beszélt: bizonyos katonai célú vagy korlátozás nélküli állami hozzáférési igényeket nem tudnának jó lelkiismerettel elfogadni. A QuitGPT kampány erre ráépítve azt az üzenetet próbálja erősíteni, hogy a felhasználók nincsenek rákényszerítve egyetlen chatbotra, és igenis dönthetnek úgy, hogy más platformokra váltanak. A kezdeményezés azt állítja, hogy már több mint másfél millió ember tett valamilyen lépést, legyen szó előfizetés lemondásáról, közösségi megosztásról vagy a bojkott nyilvános támogatásáról.
A vita egyik legérdekesebb rétege, hogy valójában már régen nem csak a ChatGPT-ről szól. Sokkal inkább arról, hol húzódik a határ a kényelmes, napi szinten használt digitális szolgáltatás és a mögötte álló vállalat politikai, gazdasági, sőt geopolitikai szerepvállalása között. A mesterséges intelligencia ma már nem futurisztikus játszótér, hanem munkaeszköz, keresőmotor, asszisztens, fejlesztői segédeszköz és kommunikációs partner egyszerre. Éppen ezért a felhasználók egy része most azt kérdezi: ha egy ilyen eszköz ennyire beépül a mindennapokba, akkor mennyire lehet elválasztani magát a technológiát attól, amit a készítői politikailag vagy intézményesen képviselnek.
A másik oldalon persze ott van a józan realitás is. A ChatGPT rendkívül széles körben használt szolgáltatás, rengeteg embernek napi munkatárs, így egy bojkott hatása legfeljebb fokozatosan, és inkább jelképes nyomásként érződhet. A mostani hullám elsősorban reputációs kérdés: azt üzeni, hogy a felhasználók egy része már nem hajlandó kizárólag funkcionalitás alapján választani, hanem figyelni kezd arra is, milyen politikai és intézményi kapcsolatrendszer épül egy-egy platform köré. Ez a technológiai cégek számára hosszabb távon komolyabb kihívás lehet, mint maga az előfizetések esetleges rövid távú visszaesése.
Közben az OpenAI is igyekezett tompítani a helyzetet. Sam Altman jelezte, hogy a Pentagonnal kötött megállapodást pontosítják, és a módosítások célja az, hogy világosabbá tegyék az elveket és a felhasználási kereteket. A hírek szerint az egyik kiegészítés arról szól, hogy az OpenAI szolgáltatásait nem használhatják automatikusan a védelmi hírszerző szervek, és ehhez külön szerződésmódosításra lenne szükség. Ez arra utal, hogy a cég is érzékeli, mennyire érzékeny terepre lépett, és mennyire gyorsan tud politikai kérdéssé válni egy eredetileg technológiai bejelentés.
Az egész történet talán legfontosabb tanulsága, hogy a mesterséges intelligencia körüli verseny már nem pusztán arról szól, melyik chatbot válaszol gyorsabban, melyik modell okosabb vagy melyik alkalmazás tud többet. A verseny egyre inkább értékrendi és bizalmi kérdéssé is válik. A QuitGPT mozgalom lehet, hogy nem rengeti meg egyik napról a másikra az OpenAI felhasználói bázisát, de jól mutatja, hogy az AI-korszakban a vállalatok politikai és társadalmi döntései legalább akkora figyelmet kapnak, mint maga a technológia. És ez az a pont, ahol a ChatGPT ügye már nem csak techhír, hanem a digitális korszak egyik nagyon is beszédes tünete.