MojAndroid

Szerkesztői megjegyzés: ezt a cikket még valamikor áprilisban írtam, de ilyen-olyan időzítési okokból nem publikáltam. Most azért, “for the record” jelleggel kitolom, mert végülis a rootolós/telepítős része jól jöhet, de persze ma már az ár/érték aránnyal és hasonlókkal kapcsolatos kinyilatkoztatások már nem feltétlenül érvényesek.

Miért HTC Desire? A rövid válaszom: mert valami kellett.

A hosszú válasz

Sajnos a rajongásig szeretett HTC Dream-em már elég rég megérett a cserére: az overclockot kevéssé bírta, márpedig 528 MHz ARM v6 architektúrán 2011-ben már elég gyengécske teljesítmény, a szanaszét hekkelt CyanogenMod 6 ellenére is. Így aztán a Dejahu jóvoltából beruháztam (kb. 2 hónappal ezelőtt) a szerintem legjobb (ár-érték arányú) telefonra a piacon, egy HTC Desire-re.

Első körben természetesen a hardveres QWERTY billentyűzettel rendelkező telefonokat hesszöltem, de sajnos a Samsung Galaxy 551 billentyűzete távol áll az ideálistól, ha terminál emulációra kerül a sor (márpedig nézzünk magunkba: időnként óhatatlanul terminál emulációra kerül a sor!), a HTC Desire Z pedig már-már tökéletes telefon lenne az elkövetkezendő x évre, ha nem lötyögne a billentyűzete, és az ára nem lenne 30-40 ezer forinttal az általam telefonra belőtt lélektani határ fölött. A Motorola Charm pedig inkább érdekesség, mint használható eszköz.

Maradt tehát az, hogy most veszek valamit, hogy véve legyen valami, aztán majd ha kijön (1-2 év múlva) a tökéletes billentyűzetes telefon, ami könnyen rootolható és van rá CyanogenMod, akkor megint gondolkodóba esem.

Természetesen egyedi kritériumrendszer alapján hoztam döntést:

  • Legyen rá hivatalosan támogatott CyanogenMod
  • Legyen rendes trackball/trackpad megoldása (Samsungok kiesnek)
  • Legyen viszonylag gyors
  • Ne legyen túl nagy képernyője

Hardver

A Desire-t nem kell bemutatni, de azért címszavakban szaladjunk végig a konfigon:

  • 1 GHz Qualcomm Snapdragon processzor, Qualcomm Adreno 200 GPU
  • 576 MB RAM
  • 512 MB ROM
  • 3,7″ kijelző, 480×800 pixeles felbontással
  • 5 Megapixeles hátlapi kamera, LED-es vakuval
  • FM rádió
  • 1400 mAh akksi
  • 1,12 W/kg európai SAR érték

Részletes adatlap természetesen a PDAdb-n található.

Érdekességek

Érdekességek: bár vadiúj az eszköz (PVT4-es… erről is majd később), AMOLED kijelzővel kaptam. Nem vicc, én voltam a legjobban meglepődve rajta, de egyértelmű volt a különbség az akkor épp nálam levő, és Super LCD-t használó Desire Z teszteszközhöz képest. Többször le is csekkoltam a dolgot az Engadget “hogyan ismerjük fel hogy AMOLED-es Desire-t kaptunk, pedig elvileg már regesrég nem szállítanak ilyesmit, pláne nem PVT4-gyel” oldalát. Nem tudom egyébként, hogy ez pontosan mivel jár: nem tudom, milyen lenne az akksiidő SLCD-vel, nem látom a különbséget (Vagy nem érdekel) a fekete színekben, és látom, de egyértelműen nem érdekel a különbség a vízszintes-függőleges SLCD és a 45°-os AMOLED pixel elrendezés között. Annyit azért hozzátennék, hogy amikor még a “milyen telefont vegyek” speckócsata ment, a Nexus One pont az AMOLED-je miatt esett súllyal a latba, és végül az FM rádió hiánya miatt esett ki. (Amiről persze aztán kiderült, hogy ott van, csak le van tiltva, de ez mellékszál.) Szóval AMOLED, deal with it.

A másik érdekesség az, hogy ez egy PVT4-es eszköz, vagyis a legutóbbi széria. Ez azért érdekes, mert valamit csinált a HTC a bootloaderrel, ami miatt ez a sorozat kivétel a rootolandó Desire-k klubjában:
NOTE: the ClockworkMod version 2.5.0.7 installed by Unrevoked3 is widely reported not to work with new “PVT4” batches of the Desire.
(Idézet a CyanogenMod Full Update Guide oldalról.)
Vagyis az Unrevoked3 “default” recovery opciójával (ClockworkMod 2.5.0.7) flashelve a PVT4 eszközöket nagyon sok felhasználónak volt problémája.
A verziót egyébként a bootloaderbe bootolással (vissza gomb + power gomb) meg lehet tudni.
Természetesen hülye fejjel Unrevoked3-mal, és default beállítással (vagyis ClockworkMod 2.5.0.7-tel) estem neki a rootolásnak.

És ezután az eszköz végtelen reboot ciklusba került.

Ezen a ponton elgondolkodtam (telefon-) életről és halálról, téglákról és levélnehezékekről, valamint hogy rajtam kívül hány embernek van még ilyen drága, 3 napos levélnehezéke. Aztán persze szisszentettem egy sört (“akkó’ gondolkodjunk!”) és elkezdtem túrni a netet. Első körben gyári ROM visszaállításért, hogy üsse kavics, szivatom magam a Sense-szel, csak valami legyen, holnap előadok, aludni kéne.

Aztán szerencsére rátaláltam a HTC Desire Rooting FAQ-ra. Nem is értem, miért nincs mindenhol említve ez a remek (tényleg remek), bár helyenként kicsit elavult oldal. Egyből választ kaptam a kérdésemre:

Note, there is a known issue whereby you can sometimes get into a bootloop after your first Nandroid backup if you rooted using unrEVOked 3.21 (or later) due to corruption of the NAND. Booting back into recovery and restoring the backup you have just taken should resolve this.

Pontosan az, ami nekem kell. Azt ugyanis elfelejtettem említeni (na jó, dramaturgiailag döntöttem így), hogy természetesen rootolás után az első dolgom a nandroid backup volt.

Visszaállítás után természetesen csitti-fitti volt minden, és innentől percek kérdése volt, hogy a CyanogenMod 7 RC4 (akkor ez volt a legújabb) felhaladjon a készülékre, és kezdetét vegye az igazán felszabadult felhasználás. (Azóta természetesen upgrade-eltem a stabil CyanogenMod 7-re.)

Ja, by the way: a ClockworkMod 2.5.0.7 nálam semmilyen problémát nem okozott, megy, ahogy mennie kell.

A CyanogenMod 7-re ezután felpakoltam még az érdekesség kedvéért a Simple2Ext nevű custom Apps2SD megoldást. Lényege elvileg, hogy ha az SD kártyádon van Linuxos ext3/ext4 partíció, akkor azokat használni tudja a rendszer, és a “belső” memóriában tárold appokat valójában az SD-n, saját, gyorsabb partíción tárolja. (Így működött anno a CyanogenMod saját Apps2SD megoldása, amíg a Froyo-ban be nem jött a “hivatalos”, FAT32 kocamegoldás.) Mindehhez a Simple2Ext grafikus beállítási lehetőséget ad, a Settings-ben tappantgatva tudod módosítani a rendszered ilyen irányú beállításait. És bár ez nekem fel van telepítve, az igazság az, hogy szükségem még nem volt rá, ezért nem is tudok beszámolni a sebesség- és egyéb vonzatokról. Egyszerűen csak nem vettem használatba.

A CyanogenMod és a világ

A CyanogenMod nálam a non plus ultrája annak, hogy mit lehet kihozni ezekből a telefonokból. Ha nem gyorsulna tőle a telefon (pedig gyorsul is), akkor is feltelepíteném a sok kicsi szemcukorka funkcionalitás miatt, ami az alap Androidokban nincs benne:

  • A sokkal gyakoribb rendszerfrissítés (ez biztonsági szempontból jó)
  • Az overclockolhatóság (lehetősége; szintén nem láttam szükségét élni vele)
  • A notification area-ban levő power manager gombok, amik maximálisan konfigolhatók (nálam WiFi, Mobile data, GPS, Fényerő, Hangerő, Orientation lock van beállítva)
  • Az eleve szuper, de tovább konfigurálható lock screen
  • A lock screen gestures, amin az iPhone 4 felhasználó kollega őszintén elcsodálkozott (Camera, Google Search, Foursquare, Messaging, GMail, új jegyzet hozzáadása egy mozdulattal érhető el)
  • A WiFi billentyűzetek támogatása, amit még nem próbáltam, de nagyon izgalmasan hangzik
  • És az egyébként “vanilla
    “, letisztult Android feeling: nincs Sense, nincs TouchWiz, egyszerűség-de-nagyszerűség van

A CyanogenMod tehát jó.

Sebesség, appok

Az alap app telepítés részeként első körben legyaktam a “gyárilag” telepített Facebook klienst (kell a francnak, ha valami feltétlenül kell, arra ott a Seesmic).

Összességében elégedett vagyok most a telefon teljesítményével, és úgy érzem, hogy jó ideig elleszek ezzel az Androidos Enterprise űrhajók korában már kicsit elavultnak számító kütyüvel.

Amíg be nem jön egy billentyűzetes telefon…

Share to TwitterShare to Google PlusShare to LinkedInShare to EmailShare to Print
2011. 05. 21.
  • erno

    Hát saját vélemény de nekem egyelöre:

    legyen rá legalább android 2.2 (ugye a sebesség szembeötlö 2.1hez képest)

    nagy felbontásu kijelzö 3.5″+ 800*480+

    viszonylag gyors legyen, és ha már gyors és játsznai is akarok ne x10 legyen aminek a a grafikus gyorsitoja egy szar.

    legyen minnél olcsóbb :D

    ezek alapján motorola defy vodafonnál elöfizetéssel 40ezer havidij 4ezer vagy 10ezer+12*2.500

    desire a duplája kb és jön a hivatalos ginger defyra de nekem a froyo elég egyelöre

    Üdv

  • Ez az “essünk-neki-a-vadi-új-telefonnak-és-szempillantás-alatt-csináljunk-belőle-téglát-majd-szisszentsünk-egy-sört-és-túrjuk-a-netet” nagyon ismerős, fel is röhögtem… :DDD

  • Obsidian

    Remélhetőleg elkerül az AMOLED-es Desire-ök problémája, a túlmelegedés.

    Nálam anno pont az AMOLED miatt esett ki a Desire. Megjelent SLCD-vel és rá pár hétre meg is vettemm de rengeteg helyen elavult, gyenge ezért áttértem a DZ-re. :)

    Pár napja néztem egy újszériás DZ-t és meglepődve tapasztaltam, hogy mennyire stabil az én verziómhoz képest. Mondanom sem kell, majd szétvetett a méreg.

  • sajt

    Tegnap este pár órán keresztűl infartus közeli állapotban voltam, de végül sikerült. Bár volt egy olyan probléma, hogy reboot után csak az android logó látszott folyamatosan körözni, viszont vaéamit wipe-olni kellett, és így teljesen jó. 

    Most viszont van egy vadi új telefonom, egyenlőre csak htc sense weather widget hiányzik, de majd megszokom.

  • Pingback: Xiaomi Mi3 - ez fenekeli a Samsungokat! - Magyar Android Portál()

+