A Huawei nem titkolja, hogy nagyon rövid időn belül a legnagyobbak között szeretne lenni az Androidos készülékek piacán. A cég eddig leginkább az alsó szegmensben vetette meg a lábát, először mint brand nélküli, "szolgáltatói" telefonok gyártója (ilyen volt pl. a T-Mobile Pulse), később aztán már saját jogon is forgalmazni kezdtek telefonokat - ilyen pl. a Huawei Ascend G300, amit mi is teszteltünk.

Nos, mai készülékünk, a Huawei Ascend P1 teljesen más. Dobjunk sutba mindent, amit eddig a Huaweiről tudtunk, vagy tudni véltünk, a cég ugyanis felnőtt, és már a nagyokkal játszik. Következzen tehát a Huawei egyik zászlóshajója, amit a Huawei Magyarország jóvoltából próbálhattam ki egy hétig.

Elöljáróban: sajnos rajtam kívül álló okok miatt (az Idő, ugyebár, meg az élet) addig-addig tököltem jelen cikk megírásával, hogy míg a nálam járt Xperia go még Gingerbread-et használt, a Sony időközben (és nagyon dícséretes módon) elkezdte kitolni az Ice Cream Sandwich frissítést a telefonokra. Így aztán a cikk oprendszerre vonatkozó része rövid ideig lesz releváns, viszont megpróbálom menteni a dolgot azzal, hogy vissza fogom kérni egy gyors Ice Cream Sandwich tesztjáratra a készüléket, és megírom nektek, milyen.

Azoknak a felhasználóknak, akiknek életmódból fakadóan a szokásosnál tartósabb telefonra van szükségük, mert pl. bringásfutárok, melósok, vagy mondjuk légpuskával lőnek rájuk időnként, szerencsére széles Android felhozatalból választhatnak. Ezen felhozatalon belül is több készülékkel képviselteti magát a Sony, akiknek Xperia Active telefonját anno mi is, hogy is mondjam, stresszteszteltük. Most viszont itt az újabb "ruggedized" modell, a Sony Xperia go, amit a Sony Magyarország jóvoltából 2 hétig tartósteszteltem. Tovább után a szaftos (vizes, poros) részletek!

(Ez a mezőny szó tipikusan az a fajta, amit ha elmondasz háromszor magadban, már nem tudod mit jelent. Próbáld ki! Mezöny, mezöny, mezöny. Wha'?...)

Amióta az Android ökoszisztémában tevékenykednek (ami ugye a HTC Dream jóvoltából az összes gyártó közül a leghosszabb idő), a HTC számomra mindig is a minőségi hardverrel jelentett egyet. Valahogy a fejemben mindig az a leosztás, hogy a HTC gyártja a csudaszép, szuper fogású, szuper anyaghasználatú, emiatt kicsit drágább telefonokat, aztán jön a Samsung, akik pedig kihoznak egy (tisztesség ne essék, szólván) szappantartót, dupla teljesítménnyel. A másik jellegzetessége a HTC-nek (sok más Androidos gyártóhoz hasonlóan) az volt, hogy nagyon hasonló hardver alapokon rengeteg különböző modellt dobtak piacra, nagyjából tökéletesen összezavarva a vásárlókat.

Ezért nagyon jólesően konstatáltam a HTC One sorozat piacra dobását: a HTC megfogadta, hogy egy sokkal kisebb termékskálát tart fenn, a minőségből viszont nem engedve. Így ugyan réteggyártó marad, kisebb részesedéssel, de egyrészt a Samsunggal eladásban hiába is versenyezne (hiszen az még az Apple-nek sem megy), olyan területen tud viszont differenciálni, ahol a Samsung hagyományosan nem szokott: a minőség, minőségérzet terén. A HTC One sorozat emiatt az én szememben a mai telefon felhozatal élmezőnyét képviseli.

A HTC Magyarország jóvoltából egy hétig a One sorozat középkategóriáját, a HTC One S-t teszteltük hétköznapi körülmények közt.

Minél inkább jómunkásember, vagy blogger valaki (pláne, ha a kettő tetszőleges kombinációja), annál inkább van szüksége kikapcsolódásra. Megállni, elmerengeni, kikapcsolni agyat és csuklót, esetleg inspirációt szerezni, gyönyörűt látni... esetenként pedig valami blőd játékkal halomra lövetni ennen magunkat. Kihasználni az ökoszisztémát, tartalomlétrehozóból fogyasztóvá válni. És ne feledkezzünk persze meg az utánpótlásról is: elvégre a mi felelősségünk, hogy a jövő generációja már 2 évesen tudjon Angry Birds-özni!

A 101 élmény sorozat előző részében munkakerülést ígértem, úgyhogy elő a sört, pizzát, irány a terasz: jöjjön végre a munkakerülés!

101 élmény minisorozatunk első részében körbejártam, miért érdemes tablettel dolgozni, és hogy csinálom én. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy a napból csak 8 órát töltök melóval - időm maradéka aztán megoszlik: bloggerkedek itt, az androidportal.hu-n és egy sor más helyen, és a legfontosabbat a legvégére hagyva family guy-t is játszom egy egyre bővülő kis családban. 8 óra munka, 8 óra blogolás, 8 óra családozás!