Teszteltük: Huawei Ascend P1 – pole pozíció

A Huawei nem titkolja, hogy nagyon rövid időn belül a legnagyobbak között szeretne lenni az Androidos készülékek piacán. A cég eddig leginkább az alsó szegmensben vetette meg a lábát, először mint brand nélküli, “szolgáltatói” telefonok gyártója (ilyen volt pl. a T-Mobile Pulse), később aztán már saját jogon is forgalmazni kezdtek telefonokat – ilyen pl. a Huawei Ascend G300, amit mi is teszteltünk.

Nos, mai készülékünk, a Huawei Ascend P1 teljesen más. Dobjunk sutba mindent, amit eddig a Huaweiről tudtunk, vagy tudni véltünk, a cég ugyanis felnőtt, és már a nagyokkal játszik. Következzen tehát a Huawei egyik zászlóshajója, amit a Huawei Magyarország jóvoltából próbálhattam ki egy hétig.

A hardver

A P1 hardveresen nem tartogat nagy meglepetéseket – a meglepő leginkább az, hogy a készülék szinte a Galaxy Nexus specifikációját hozza, új tokozásban:

  • Kétmagos, magonként 1,5 GHz-es TI OMAP 4460 CPU, PowerVR SGX540 GPU
  • 1 GB RAM, 4 GB ROM, microSD támogatás
  • 4,3″-os, 540×960 pixeles felbontású (256 ppi pixelsűrűségű) Super AMOLED kijelző, Gorilla Glass
  • 8 Megapixeles hátlapi kamera dual LED vakuval, képstabilizátorral, arc- és mosolyfelismerővel; 1,3 Megapixeles előlapi kamera
  • 1800 mAh akku

(A teljes specifikáció természetesen megtalálható a PDADb-n.)

Ami tehát látszik: a Galaxy Nexus procija, de némileg feltekerve, kisebb kijelző kisebb felbontással (hogy ez jó-e, azt mindenki döntse el magának), és úgy általában viszonylag erős speckók.

P1 a kézben

Meglepetés 1: a P1-et remek érzés kézbe fogni. A telefon nem a legvékonyabb (bár meglehetősen vékony, 7,69 mm), nem a legkönnyebb (bár meglehetősen könnyű), de a designja remek, az anyaghasználat kifogástalan a dolgok funkcionális oldaláról közelítve: igen, műanyag, de szépen lekerekített (nagyon tetszik, ahogy a “kötelező” kiálló részeket, a kamera lencséjét és alul az antennákat kezelte a dizájner, és az is szép, ahogy a telefon igazából két görbülő lapból áll, nincsen oldalsó felület, hanem az első és hátsó elemek “folynak egymásba” – ötletes), nem szappantartó, jó fogású, és nem csúszik. Pont olyan, mint amilyennek egy telefonnak lennie kell, és pl. ilyen minőségében jobb, mint egy sor hagyományosan high end készülék.

A P1-et tehát jó kézbefogni. Ráadásul a gombok (bekapcsoló és hangerő) is pont jó helyre kerültek a telefontest két oldalán, egy kézzel kezelhető a gép.

Hétköznapi és elsőkéz-beli összehasonlításokkal egyébként a P1 valamivel kisebb, mint egy Galaxy Nexus (de nem annyival, amennyi a képernyő miatt logikusnak tűnne), és ugyanakkorának, de leheletnyivel vastagabbnak, testesebbnek érződik egy HTC One S-nél. Röviden: ideális.

P1 bekapcsolva

Az első dolog, amit bekapcsolva meglátunk, nos, az a kijelző. A P1-ben egy 540×960 pixeles SAMOLED teljesít szolgálatot, ami ugyanaz, mint pl. a HTC One S kijelzője, 256 ppi, vagyis alig látszik a SAMOLED tipikus szubpixel szőrössége. Ami látszik (és ami miatt nekem a SAMOLED a kedvenc képernyőtechnológiám), az a gyönyörű színek, a jó fényerő, a szép fekete. Minden telefonba jó választás a SAMOLED, 4,3″-en pedig az 540×960 bőven jó felbontás. Bekapcsoljuk tehát a telefont…

…És jön meglepetés 2: a P1-en stock (illetve majdnem stock) Android fut, alig nyúltak hozzá – és ez nagyon jó dolog. Egyrészt vélhetően egyszerűbb lesz a Huaweinek Jelly Bean-re frissíteni (bár erről egyelőre nem tudtak információt adni), másrészt: hé, stock Android! A mai high end kínálatban üdítő kivétel!

A hozzányúlások listája, ami nekem feltűnt:

  • A lock screen: nem lett szebb, viszont funkcionálisan kibővült. Lapozható, egyszerűbben indíthatók dolgok (a szokásoson kívül SMS és zseblámpa is), illetve managelhető a zene közvetlenül a záróképernyőről.
  • Huawei-féle Energiatakarékos mód, ami a viselkedése alapján a Sony hasonló technológiájához (Extended Standby) hasonlít.
  • Egy saját power manager a notification bar-ban – nem tudom, a stock Androidban miért nincs még mindig ez, remek találmány.
  • Egy darab custom időjárás widget. Ez önmagában nem néz ki rosszul (hovatovább: szép), bár valamennyire elüt a vanilla Android Holo felületétől.
  • Egy saját minimál jegyzet app, ami tényleg csak jegyzetet tud kezelni.
  • Egy saját “All Backup” névre hallgató app.
  • “Biztonsági szolgálat” app.
  • Huawei DLNA app (hasznos, a DLNA jó dolog).
  • Egy Fájlkezelő app.

Lehet, hogy van még, nekem ennyi tűnt fel – és ezek sem intruzívak! A többi pedig szép, kék, stock, Holo. Újabb pirospont a Huaweinek ezért.

A telefon egyébként 4 GB-os belső tárhellyel érkezik, ami nem valami sok, viszont kapott microSD slotot, vagyis a 4 GB tulajdonképpen az appoknak való (és annak elég), a fotóknak-zenéknek pedig relatíve olcsón addig bővítjük a microSD tárhelyet, ameddig akarjuk! (Na jó, specifikáció szerint 32 GB-ig.) Tehát bár eleinte kevésnek tűnik (főleg a konkurencia mellett) a belső tárhely, ne feledjük, hogy manapság egyre kevésbé divat a microSD bővítés lehetőségét megadni – pedig az megintcsak egy nagyon jó dolog.

Kamera

A P1 kamerája 8 Megapixeles, és hozza a kötelezőt, ami ebben a kategóriában azt jelenti, hogy még fotózni (úgyértem fotózni) is lehet vele. Fókuszál ahova kell, jók a színei, a színhőmérséklettel sincs baj, jó a makrója, gyors, van sweep panoráma és HDR módja is, meg képstabilizátora, arc- és mosolyfelismerő funkciója. Nem mondanám a kategória legjobbjának, de fotóztam vele teszt közben Instagramra, és fogadok, hogy senkinek nem tűnt fel. (Pedig csínján bánok a filterekkel.) A cikk végén természetesen találtok néhány tesztfotót, utómunka nélkül, hogy eldönthessétek magatoknak. Nekem megfelelt, egyáltalán nem kell szégyenkeznie.

Teljesítmény, akku

 

Írtam a cikk elején, hogy a Huawei P1 meghajtás szempontjából majdnem Galaxy Nexus. A fontos különbségek: a Galaxy Nexus 1,2 GHz, míg ez 1,5 – illetve a Galaxy Nexus mindezzel egy 720p kijelzőt hajt, emez pedig 540p-t. Ez megérződik a teljesítményen: a P1 Quadranton a Galaxy Nexus fölé lőtte magát 3419 ponttal, és a Samsung Galaxy S2 környékére CF Bench-csel. Nem a “legek legje”, nyilván egy Tegra 3, vagy S4 procival szerelt csúcsragadozó lenyomja a benchmarkokban, de valóságos körülmények között ez természetesen nem látszik. az eszköz teljesen akadásmentesen üzemel, sok app között is azonnal vált (miért ne tenné), és még legalább 1 évig semmilyen téren nem lesz panaszunk a fürgeségére még játékok közben sem.

Az akkuteljesítménye átlagosnak mondható, nálam a szokásos használat mellett a szokásosnak tekinthető 1 teljes napot hozta. AnTuTu akku benchmark szerint jobb, mint egy Galaxy S2, de mivel most először használtam AnTuTu-t akku benchmark készítésére, igazán nem tudom, hogy ez mit jelent. (Mostantól ígérem, tesztelek AnTuTu-val is.) Lényeg a lényeg: a P1 nem fog otthagyni lemerült akkuval a nap közepén, még akkor sem, ha sokat és 3G-n netezel, mint én.

Összefoglalva

Nagyon kellemes meglepetés a Huawei Ascend P1. Szép tárgy, jó méretű, jó kijelzőjű, gyors, megfelelő kamerája van, és gyakorlatilag stock Android rendszere. Igazán nem találok rajta fogást, jelen állapotában úgy jó, ahogy van. Nagyon remélem, hogy a Huawei nem követi el azt a hibát, hogy ezt a remek eszközt Ice Cream Sandwich-en hagyja, az Ascend P1 szinte kiált a Jelly Bean-ért és a Project Butter-ért!

3 hozzászólás a "Teszteltük: Huawei Ascend P1 – pole pozíció"

  1. NFC ? ha jól láttam, a hivatalos oldalon, ott se írtak róla… nincs benne? Amúgy jó kis készülék lenne – kár lenne nélküle…

  2. Személy szerint én kínaitelefon-párti vagyok >> eddig egy Huawei U8110, egy ZTE Blade és egy ZTE Skate “van a számlámon” :)

    Divat utálni / lenézni ezeket a gyártókat (leginkább olyanok teszik, akik nem is használták őket…).

    Nekem kifejezetten pozitív tapasztalataim vannak velük, ezért is követem a távol-keleti gyártók termékeit és jelenleg újra (negyedszerre is) onnan fogok vásárolni.

    Ami tetszik bennük, az a folyamatosan javuló minőség ÉS az elérhető árak.

  3. csak az árát is hozzálőtték a konkurencia közép-felső kategóriájához, ami már nem annyira bíztató…
    szóval ha már a felső szegmensből válogatnék 100+ ezer forintokért, akkor nem hiszem, hogy ezt a márkát választanám, hanem inkább egy nevesebbet. bár lehet, hogy minőségileg és teljesítményben is megüti a szintet a huawei.
    nekem a kínai elektronikai iparról, ha a jó tapasztalataimat akarnám összegezni, akkor az jutna eszembe, hogy “ugyanazt tudja, csak fele annyiba kerül”.

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

 

Loading Facebook Comments ...