Kipróbáltuk: HTC One S, az élmezőny középmezőnye

(Ez a mezőny szó tipikusan az a fajta, amit ha elmondasz háromszor magadban, már nem tudod mit jelent. Próbáld ki! Mezöny, mezöny, mezöny. Wha’?…)

Amióta az Android ökoszisztémában tevékenykednek (ami ugye a HTC Dream jóvoltából az összes gyártó közül a leghosszabb idő), a HTC számomra mindig is a minőségi hardverrel jelentett egyet. Valahogy a fejemben mindig az a leosztás, hogy a HTC gyártja a csudaszép, szuper fogású, szuper anyaghasználatú, emiatt kicsit drágább telefonokat, aztán jön a Samsung, akik pedig kihoznak egy (tisztesség ne essék, szólván) szappantartót, dupla teljesítménnyel. A másik jellegzetessége a HTC-nek (sok más Androidos gyártóhoz hasonlóan) az volt, hogy nagyon hasonló hardver alapokon rengeteg különböző modellt dobtak piacra, nagyjából tökéletesen összezavarva a vásárlókat.

Ezért nagyon jólesően konstatáltam a HTC One sorozat piacra dobását: a HTC megfogadta, hogy egy sokkal kisebb termékskálát tart fenn, a minőségből viszont nem engedve. Így ugyan réteggyártó marad, kisebb részesedéssel, de egyrészt a Samsunggal eladásban hiába is versenyezne (hiszen az még az Apple-nek sem megy), olyan területen tud viszont differenciálni, ahol a Samsung hagyományosan nem szokott: a minőség, minőségérzet terén. A HTC One sorozat emiatt az én szememben a mai telefon felhozatal élmezőnyét képviseli.

A HTC Magyarország jóvoltából egy hétig a One sorozat középkategóriáját, a HTC One S-t teszteltük hétköznapi körülmények közt.

A hardver

Ne vezessen persze senkit félre a “középkategória” kifejezés, mert hangúlyozom: ez a One széria középkategóriája. Az én szememben ez kőkemény high end, a közelében sincs az Android piac középkategóriájának. Lássuk a speckókat, aztán elmagyarázom, mire gondolok:

  • Kétmagos, magonként 1500 MHz-es Qualcomm Snapdragon MSM8260A (aka. Snapdragon S4), Adreno 225 GPU-val
  • 16 GB ROM, 1 GB RAM
  • 4,3″-os, 540×960 pixel felbontású (256 ppi pixelsűrűségű) SAMOLED (pentile matrix) kijelző, Gorilla Glass védelemmel
  • 8 Megapixeles hátlapi kamera LED vakuval és képstabilizátorral, 1,3 Megapixeles előlapi kamera
  • 1080p, 30 fps, képstablilizátoros videofelvétel, 1080p video out támogatás (MHL adapterrel)
  • 1650 mAh akku
  • 4G, Bluetooth 4.0
  • HTC Beats Audio
  • HTC Sense 4.0

Részletes adatok erre.

És hogy ez miért csak középkategória? Nos azért, mert a One sorozatnak nem az S a zászlóshajója, hanem az X (de erről majd egy későbbi időpontban…) Az S mindenben pont egy kicsit van butítva az igazi királyhoz képest, az 540p kijelző éppenhogy nem 720p (ami a mai top dawg cuccokban van), az S4 proci természetesen a világ egyik legjobbja, de nem a legjobbja, stb. Ezzel együtt természetesen (és ahogy látni is fogjuk) a One S semmiben nem szenved hiányt, se pixelben, se gigában.

Telefon a kézben

Mindenekelőtt: a One S nagy. Nem kirívóan nagy, továbbmegyek: a mai felhozatalban tulajdonképpen már közepes, de az én kis viharvert Desire-emhez képest hatalmas. Képrnyőt rendesen átérni, minden funkciót egy kézzel elérni NBA felvételi feladat.

Másfelől viszont a One S, talán már rájöttetek, gyönyörű, és végre a csomagolásra is külön odafigyelnek. A dobozt kinyitva az első dolog, ami szembetűnik, a letisztult fonttal a képernyőre (pontosabban a képernyővédő fóliára) írt “I’m the One you’ve been waiting for” – remek ötlet, ráadásul jó eséllyel a felhasználó is így gondolja.

A második dolog meg maga a telefon. Oh my oh my, ez gyönyörű, egy rettenetesen exkluzív érzetű műtárgy! A szakma azt mondja rá, hogy “micro-arc oxidised ceramic unibody”, és a HTC nem is nagyon rejti véka alá, hogy mennyire büszkék erre:

[video:http://www.youtube.com/watch?v=ZPZ7y1EDKvk]

Emlékszem, amikor először láttam ezt a videót (első komment: “will it blend?”), már akkor kíváncsi voltam rá, hogy milyen lesz élőben. És hát nagyon szép.

Az unibody-nak megvan az a hátránya, hogy az akku nem cserélhető a One S-ben. Ez van, szokjuk meg.

A készüléken egyébként sok látnivaló a gyönyörű testen kívül nincs: elöl hatalmas Gorilla Glass alatt óriási kijelző (ami mai szemmel már nem is számít nagynak), mégpedig egy 540p pentile matrix SAMOLED. Vagyis nem kirívóan nagy felbontás, 256 ppi pixelrűsűség – ez ma már inkább közép-, mint felső kategória; cserébe SAMOLED, amin lehet vitatkozni, hogy jó-e vagy nem, de szerintem még mindig ez a képernyők csúcsa ma, a pentile matrix szőrösségével együtt. Gyönyörű színek, valódi fekete, ilyen ppi mellett pedig nem nagyon tűnik fel a pentile szőr (de kicsit igen).

A képernyő alatt pedig három kapacitív gomb, egyik oldalt hangerő másik oldalt micro USB, felül füles jack és bekapcs gomb. A hátlapon pedig a két műanyag darab, antenna- és SIM behelyezési célokból, na meg a HTC dombornyomás és a Beats Audio logo.

Ha nagyon csomót akarok keresni a kákán is, akkor menjek a kákatőzsdére felhánytorgatok két dolgot:

  1. A kikapcs-bekapcs gomb helyét: 4,3″-es kijelzőnél természetesebb lett volna a hangerő gomb fölé, hüvelykujjal elérhető helyre tenni. Így a bekapcsolás kétkezes és/vagy macerás.
  2. A hátlap kopik/koszolódik. Ugyan nem tudom, milyen élete volt előttem a nálam járt tesztkészüléknek, de meglátszik rajta. Tippem az, hogy szimpla íróasztalon tologatásnak is viszonylag hamar nyoma lesz.

A telefonon kívül kapjuk még a szokásos (fehér) HTC-s dizájntöltőt, illetve még egy érdekességet: a gabalyodásmentes szalagkábel-szerű fülest. Ez az én háztartásomban nagy jótét, több füles végezte a kukában széttépve a kibogozás dühétben széttépettetve! Külön kudos továbbá a HTC-nek a hagyományos fülbedugós fülesért: nekem, aki ki nem állhatja az agybadugós megoldásokat, felüdülés volt végre egy normális fülbedugóst használni.

Ice Cream Sandwich vs. Sense 4.0

Amennyire kedvemre való a HTC mint tárgy, annyira nem tudok általában mit kezdeni a custom ui-val, a Sense-szel. A One széria természetesen Ice Cream Sandwich-et (egészen pontosan Android 4.0.3-at) kapott, erre van ráhúzva a Sense 4.0 ui. A rövid véleményem: “miért”? Korábbi verziókat mondjuk, hogy megértem: lássuk be, a pre-ICS Android nem a design-ról volt híres. A Holo viszont díjnyertes, gyönyörű felület, nekem, régiiskolás vanilla Androiddernek, érthetetlen, miért kell ráhúzni egy másik ui-t. És ezzel nem azt mondom, hogy a Sense kifejezetten rossz: nem az. A másik oldalon pedig azt is megértem valahol, hogy aki Sense-hez van szokva (mert nem régiiskolás vanilla-, hanem régiiskolás HTC felhasználó), annak végső soron jó ez a kontinuitás.

A Sense egyébként jópár helyen belenyúl a Holo-ba: változik a home screen, ott van természetesen alapból az összes megszokott csilli-villi Sense widget (számomra nagyon elütve a Holo widgetektől), teljesen átszabták az app drawert, ez szerintem nagy visszalépés a Holo-hoz képest, és át vannak dizájnolva a menük, egyéb elemek is – nem azt mondom, hogy rosszabbra, hanem másra. Gyönyörű viszont pl. a HTC világórája.

A Sense-ről összefoglalásképpen azt mondanám, hogy leginkább ízlés, hovatovább vallás kérdése, ezekről meg ugyebár nemigen vitatkozunk – helyenként kicsit jobb, helyenként kicsit rosszabb, nekem a Holo jobban bejön. Fel is tettem pár nap erejéig az Apex Launcher-t, mintegy fájdalomcsillapítónak, aztán végül visszaálltam a Sense-re: végső soron megszokható.

Természetesen a HTC minden Sense user alá odateszi a saját integrált szociálishálózat-megoldását, ami szintén a használható kategóriába esik. Azoknak, akik nemigen akarnak appokkal kísérletezni, ez jól jön, a telefon dobozból kivéve támogat mindent, ami egy okostelefonnál ma alapfunkciónak tekinthető. Aki pedig power user, az telepítsen alternatív Twitter klienseket, pl. a Boid-ot.

Kiemelnék viszont két olyan szolgáltatást, ami a HTC-kben nagyon szerethető:

  1. A Dropbox-integráció, illetve a tény, hogy minden HTC felhasználó ingyen kap a One S-hez 25 GB-nyi Dropbox tárhelyet 2 évre.
  2. Az Evernote-integráció, és a meeting jegyzetelés általános magasszintű támogatása. Először azt hiszem a Flyerben hozták be ezt, itt tovább ven fejlesztve ez a munkafolyam: Google Calendar-ban felvett esemény emlékeztetőjéből egy tappantásasl indítható egy új jegyzet az adott eseménynek, amely jegyzet aztán teljes audio felvételt jelent, időtaggelt írásos jegyzetekkel. Ez nagyjából pont az, ahogy én egy ilyen produktivitást segítő eszközt használni szeretnék, nagy málenykij pityorka a HTC-nek ezért az implementálásért.

És kiemelnék egy vicceset: a HTC válaszát az Ice Cream Sandwich legacy menü gombjára. Ez egy kb. 20 pixeles sáv a képernyő alján, a kapacitív gombsor fölött – a cikk végi galériában láthatsz rá példákat – , ami talán a legnagyobb motiváció kéne legyen minden alkalmazásgyártónak a Holo design irányelvek implementálására. Teljesen hülyén néz tőle ki bármilyen app, tudniillik.

Összességében viszont Sense 4.0 ide, ui hitviták oda, a teljes One sorozat, benne a HTC One S-sel nagyon erőset nyújt szoftver vonalon is, üzleti felhasználóknak is.

Hang

Nem szoktam külön kiemelni, de a HTC új szériás telefonjaiban, mint tudjuk, a Beats Audio-vel kötött 300 millió dolláros szerződést, akarom mondani Beats Audio technológiát hallhatjuk. Nos, ami biztos: szól, mint az állat. Ami szintén biztos: a kis gyári fülesen egyáltalán nem hallani semmit abból, hogy a Beats kirívóan jó, vagy rossz lenne. A szobai Altec Lansing hangcuccon végzett rövid tesztben Eric Whitacre művei (kórusművekről beszélünk, tehát akusztikus-, hovatovább biozene) kicsit élettelenek voltak, szokásosnál erősebb, kiemeltebb basszussal, de talán ezen lehet módosítani a beállításokban, amibe viszont nem ástam bele magam. Ha egy hangszakértő a kommentekben megszakérti a Beats Audio-t, nagy segítséget tesz a közösségnek.

Kamera

A One S 8 Megapixeles hátlapi kamerát kapott, minden Ice Cream Sandwich-re jellemző szuperfunkcióval: gyors indítás, zero shutter lag, beépített panoráma, HDR, képszerkesztő, videoszerkesztő. Színei szépek, élesek, a képstabilizátor teszi a dolgát. Ami érdekes tapasztalat volt, és nem is nagyon tudom hova tenni: a makróval folytatott küzdelem, amelyben kb. 60%-os arányban én maradtam alul. Mert igen, van egy kb. 3 cm-es közelpontú makró, de hogy milyen ráolvasással tudom rávenni, hogy tényleg a makró témára (a kép közepén levő makró témára), és ne a kép szélén levő távoli témára fókuszáljon, nos ez meghaladta a képességeimet. A másik a digitális zoom: erre mondja az angol, hogy “just don’t”. Nem tudom pontosan, minek van szükség ezekbe a gépekbe digitális zoom-ra, teljesen haszontalan a dolog. Az alacsony fényerejű üzemmód viszont remek szolgáltatás, hajnalban, alvó család fotózására jobbat ki sem lehetne találni!

A kamera összességében élességben-színben (és a makró bénázással együtt) szerintem kifejezetten jó, simán el tudom képzelni napi használatra. Nagy utat tett meg a HTC a Dream óta képrögzítés terén!

(Természetesen a cikk végén, a készülékfotók után találtok néhány retusálatlan, editálatlan tesztfotót, egyenesen a One S kamerájából.)

Teljesítmény

A One S-t egy kétmagos Qualcomm S4 hajtja. Ez ugyan nem a non plus ultra manapság a processzorokat nézve (mert hát van egy Tegra 3, meg egy Exynos 4 is a piacon), de bika. A benchmark adatokat tekintve a telefonnak nincs miért szégyenkeznie: Quadrant-ban a gyors memória által konkrétan lenyomta a HTC One X-et is, a CF-Bench adatai szerint is csak kicsit van lemaradva a Samsung Galaxy S3 és a HTC One X mögött.

Természetesen ezen a (hardveres és szoftveres) szinten akadozásról már nem beszélhetünk, minden pattan, a vas határait sehol sem sikerült elérni. Két mag, S4 ide vagy oda, a One S semmiben nem szenved hiányt!

Akku

Először is: a One S-ben (lévén unibudy) fix akku van, hozzáférni, cserélni nem lehet. Ehhez képest az 1650 mAh akku (és – talán – a kis fogyasztású SAMOLED kijelző) teszi a dolgát, szokásos használat mellett (amiben az állandó 3G-t, SIM kártya híján, az állandó WiFi váltotta fel) simán hozta az egy nap plusz valamennyi akkuidőt – vagyis a telefon a jobbak közül való akku tekintetében. (Ehhez képest tehetségesen screencapture-öltem egy olyan akkuhasználatot, amikor minimális használat mellett 3 nap alatt merült le 100%-ról 22%-ra a készülék – az se semmi!)

Összefoglalva

A HTC One S nagyon szerethető telefon. Mint műtárgy és hardver, semmi komoly kivetnivalót nem találni rajta, szinte tökéletes az élmény. Szoftveres vonalon a Sense vs. Holo hitvita (illetve kimenetele) befolyásolhatja a felhasználói élményt, de a custom ui-n felülemelkedve a telefon szolgáltatásai igazából remek csomagot nyújtanak.

Azt tudom mondani, hogy igazi high-end telefonról beszélünk, ami nyugodtan lehetne a HTC zászlóshajója – ha nem a HTC One X lenne az. De ez már egy másik történet lesz…

Nyomkodj gombokat >>Share on Facebook
Facebook
0Share on Google+
Google+
0Tweet about this on Twitter
Twitter
, , , , , , , , , , , ,

About lipilee

Napközben project manager és architect, azon kívül apa, bringás, zenész, és blogger. Fő lelőhelye Hollandia, illetve Instagram és Twitter.
View all posts by lipilee →