Miért nook Simple Touch: rootolás után

Előző hasoncímű cikkemben (előzmény: Miért Barnes & Noble nook Simple Touch?) körbejártam, hogy miért nagyon jó ebook olvasó a nook Simple Touch már gyári kiszerelésben is. A nook Simple Touch azonban nem csak azért nagyon jó eszköz, mert végre egy jó éintőképernyős-einkes ebook olvasó, hanem azért is, mert az alaprendszere Android, és mint ilyen, hackelhető, funkcionalitása bővíthető. Az eredmény pedig az, hogy a nook Simple Touch nagyon jó alapanyag egy einkes, nem mellesleg ebook olvasásra is alkalmas szöveges alapú kommunikációs eszköz létrehozásához. Minisorozatom második részében ezt az eszközt mutatom be.

Még egy pár szó a hardverről

Mielőtt nagyon belevágunk, gyorsan foglaljuk össze még egyszer, hogy miért jó maga az eszköz:

  • kicsi: a teljes eszköz akkora, mint egy A5-ös füzet, simán befér egy oldal- vagy farzsebbe
  • könnyű: az egész kütyü kb. 210 gramm, ami simán feleannyi, mint gyakorlatilag bármilyen mai tablet, már abszolút a használható , könnyen kézben tartható kategória
  • szuperül látható/olvasható: a nST 6″-os, 800×600 pixel felbontású Pearl eink kijelzőt kapott (ami ráadásul érintőkijelző, lásd fönt)
  • nagyon jó a kialakítása: mivel nem tablet és nem kell csillognia, a Barnes & Noble a designkommandók retorzióinak veszélye nélkül gyárthatta a nST-ot csúszásgátló műanyagból, ahogy egy ebook olvasót kell; kellemes adalék, hogy elég masszívnak is tűnik a kis eszköz, bár szerencsére ezt nem volt még alkalmam tesztelni
  • a teljes könyvtárad elfér rajta: 240 MB felhasználható belső memória mellé akár 32 GB-os microSD kártyát szúrhatsz; ha mindenképpen számokkal kell kifejezni: ez több millió könyvre elég
  • iszonyú sokáig bírja: gyári állapotában (rootolatlanul) 2 hónapig elmegy egy töltéssel, de ha álandóan WiFi-zel vele, 2 hetet még akkor is
  • microUSB-n tölthető, árammal és adattal egyaránt
  • ePub, PDF, JPEG, PNG, BMP, GIF formátumokat támogat

Ezen felül a rootolt rendszer szempontjából fontos/érdekes info még:

  • az ebook olvasó tulajdonképpen egy folyamatosan futó Android app; mindig ott van a háttérben, mindig elérhető
  • a Barnes & Noble funkcionalitások (Shop, Library, beépített kereső, nST Settings) beégetetten a képernyő alatti “n” gombbal érhetők el, ez a gomb tehát kiesik, mint Androidos funkciógomb
  • ezen kívül az eszközön 1 hardver gomb van (a Power a hátoldalán), és a képrernyő két oldalán a lapozógombok

A rootolás: miért?

Szerencsére nem kell uber hackernek lennünk ahhoz, hogy rootoljuk a nook Simple Touch-ot, mert vannak más uber hackerek, akik ezt már megtették helyettünk, sőt: teljes rootolt alaptelepítést kapunk pár egyszerű lépésben.

A projekt neve TouchNooter, hol máshol lenne neki thread, mint az xda-developers.com-on. A telepítés elég jól dokumentált, ha valamit elrontasz, akkor elvileg 0-ról újrakezdhető.

Itt szögezem le: sem GabrialDestruir (a ToucNooter fejlesztője), sem én (én meg pláne nem) nem vállalunk semmilyen felelősséget, ha véletlenül eltörik az eszköz, sem azért, hogy a rootolással elvész a gari.

A TouchNooter által telepített dolgok, szolgáltatások:

  • ADB uRamdisk-en keresztül
  • su és Superuser.apk
  • Busybox
  • Button Savior: szoftveres Android control gombok (Home, vissza, menu, stb.); azért van rá szükség, mert mint fent látható, nincs rájuk hardver megoldás az eszközön
  • Go Launcher
  • NookColor Tools:
  • GApps (Gmail, Google Calendar, Youtube, Market, Google Talk)

A rootolás: hogyan?

A TouchNooter telepítéséhez egy microSD kártya kell – a fórumokon azt mondják, hogy célszerű minimum Class6-tal indulni, úgyhogy hosszas mérlegelés után (szeretek veszélyesen élni) én Class2-vel vágtam bele, és semmi baj nem történt, illetve a Frank árfolyamot ne próbáljuk már erre fogni.

Szóval kézben a microSD, amiről lementesz mindent, mert bármilyen adat, ami rajta van, dd általi halálra van ítélve. Ezen felül szükséged lesz még egy Google accountra (gmailes emailcímre), ami nem meglepő Androidos eszközök esetében. Illetve fontos, hogy a microSD kártyára ne a nook Simple Touch-on keresztül dd-zd majd fel a goldcard adatokat – szükséged van tehát egy számítógépre, amivel tudod natívan írni a microSD-t.

Innentől a telepítés nem túl bonyolult. Az XDA-dev fórumban lépésről lépésre le van írva a mindig up-to-date eljárás, ide most lefordítom az éppen aktuálisat:

  1. Töltsd le a touchnooter-1-6-24.zip file-t
  2. Tömörítsd ki, és az eredmény img file-t dd-zd át a microSD kártyára: dd if=touchnooter-1-6-24.img of=[path/to/microSD] (Windows alatt WinImage segítségével tudod kiírni)
  3. Kapcsold ki a nook Simple Touch-t
  4. Tedd be az előbb felokosított microSD kártyát a nook Simple Touch megfelelő helyére
  5. Kapcsold be a nook Simple Touch-t
  6. A képernyőn meg kell jelennie a “Rooted Forever” szövegnek
    • Nálam (és sokan jelezték fórumokban, hogy náluk is) a bootolás meglehetősen sokáig tartott. Ha 5-10 percet vársz és még mindig a “Rooted Forever” van a képernyőn, a Power gomb hosszú lenyomásával újra tudod indítani az eszközt, a rootolási-telepítési folyamat újraindul, és jó eséllyel pikk-pakk le is fut.
  7. Az eszköz febootolás után rákérdez, hogy mi legyen a default launcher: válaszd a GO Launcher-t
  8. Az eszköz rootolva van, most jön a trükk: a rootolt nST-t ugyanis valamiért csak a Youtube appon keresztül lehet gmail címhez rendelni.
  9. Oldd fel a képernyőzárat
  10. Az Androidos “Sign In” képernyőnél tappants a “Skip”-re
  11. “Location Services”-re mondj “Enable”-t
  12. Kapcsolódj fel a WiFi-re, és indítsd el a Youtube appot (GO Launcher app drawerjében megtalálod)
  13. Tappants a “Menu”-re (a Notification bar-on középen a két ikon közül a jobboldali)
  14. Válaszd a “My Channel”-t, és jelentkezz be a Google accountoddal
    • Nekem itt bejelentkezés után nem történt semmi, de ez állítólag nem baj – a lényeg, hogy a gmail cím regisztrálva van.
  15. Lépj ki a Youtube appból, és indítsd el a Gmail appot
  16. Synceld a Gmail-edet (nem fog azonnal megtörténni, de elindul)
  17. Indítsd el a Marketet, és fogadd el a felhasználási feltételeket
  18. Ha eddig eljutottál, sikeresen rootoltad a nook Simple Touch-odat
  19. A NookColor Tools appban engedélyezd a Marketen kívüli csomagok telepítését, ez jól jöhet később
  20. Ha a Youtube nem indul, installáld újra a /data/app-ba
  21. Formázd a microSD kártyát: Settings / Device Info / SdCard / UnMount / Format
    • Ez fontos: ha a preparált SD kártyával indítod újra a nook Simple Touch-ot, újra fogja indítani az egész rootolási folyamatot!
  22. Pezsgő, öröm.

A rootolás: kész van, és most?

Nos, kezedben a rootolt nook Simple Touch, lássuk, mi is van a kezedben:

  • A GO Launcher Notification bar-jának bal felső sarkában mindig fogsz látni egy kis könyv ikont: ez maga a nook ebook olvasó app, ha rátappantasz, visszavisz a rendes nook üzemmódba, ahol épp tartottál a könyvedben.
  • A Notification bar közepén látsz két sw gombot: vissza, és menü gombok ezek, és úgy működnek, ahogy bármilyen más Androidos eszközön működik a vissza és a menü.
  • A Notification bar jobb felső sarkában az órára tappantva két érintéssel be tudod kapcsolni a WiFi-t (Quick Settings, így nevezik).
  • Illetve a notification bar-on jobbról balra swipe-olva bárhol “vissza” akciót indítasz, tehát ez a mozdulat egy vissza gombnyomásnak felel meg.
  • A képernyő jobb oldalának közepén látsz egy kb. 3×4 mm-es nyilacskát: ez a Button Savior, az Android menüd. Ha bármikor (akár GO Launcher, akár ebook olvasó módban) ráböksz, előjön egy szoftveres Android menü, amiből nekünk legfontosabb a “home”, mert ebook olvasó módból így tudsz visszaváltani a GO Launcherre. Lévén Android, a Home ikont sokáig nyomva a közelmúltban használt alkalmazások ikonjai jelennek meg – reméljük, ezért az Apple nem tiltatja be a nook Simple Touch-t.
  • A többi irányítás pedig tapasztalt Droiddernek triviális: alkalmazások menü, Google Search widget, parancsikonok, stb. Ami feltűnhet, az talán csak annyi, hgoy az animált effektek (asztalváltás, ilyesmi) érdekesen renderelődnek eink-en…

Innentől el lehet kezdeni használni a rendszert, mintha egy új Androidos telefont, vagy tabletet fognál a kezedbe. Lássuk, mire jó ez nekünk!

Alkalmazások

Elérkeztünk ahhoz a részhez, ahol a nook Simple Touch, illetve a TouchNooter hibái is felszínre kerülnek. Röviden: nagyon sok alkalmazás működik, de vannak egy pár, ami nem.

A rootolt nook Simple Touch-csal szemben támasztott app szintű elvárásaim a következők voltak (prioritás szerint rendezve, legfontosabb legelöl):

  1. email
  2. RSS-olvasó
  3. jegyzet app
  4. Twitter
  5. naptár
  6. alternatív ebook olvasók
  7. chat
  8. böngésző

Előre lelövöm a poént: van pár olyan app, amik neten szeretnének autentikálni, a beépített böngésző funkcióit használva – na ezek tipiksan nem mennek. A beépített böngésző ugyanis elég gyenge lábakon áll még így rootolás után is, van pár oldal, funkció, ami megfekteti: vagy kilép, vagy szimplán nem csinál semmit. Érdekes, hogy miért nem lehetett a stock böngészőt egy az egyben megtartani.

Lássuk tehát sorjában:

  1. email: Gmail és K9Mail tökéletesen működik, OK
  2. RSS: JustReader tökéletesen működik, OK. Itt jegyzem meg, hogy az állításom, miszerint “swipe-pal tudsz lapozni eink-en, nagyon cool”, nos ez hatványozottan áll RSS-olvasásra: übercool!
  3. jegyzet app: sajnos az általam használt Catch Notes-ban ezidáig képtelen voltam autentikálni a fent említett böngésző para miatt – work in progress, egyelőre nem OK
  4. Twitter: új kedvencem, a Plume tökéletesen működik, OK (megj.: a hivatalos Twitter app szintén a böngészős kezdeti auth miatt nem működik, sem a Seesmic)
  5. naptár: a naptár nem importálja a Google naptáraimat, ráadásul egy ronda nagy SD kártya ikon van a naptáron – nem OK
  6. alternatív ebook olvasók: Aldiko, Amazon Kindle (hehe) tökéletesen működik, OK
  7. chat: Google Talk elindul, de a billentyűzetnek csak a fele látszik, tehát olvasni igen, írni nem lehet vele – nem OK. Elvileg le lehet cserélni a beépített billentyűzetet egy kis hack segítségével, de eddig nem szórakoztam vele.
  8. böngésző: a beépített böngésző inkább felejtős, az Opera Mobile viszont tökéletesen működik – OK

Látható tehát, hogy a TouchNooter nem tökéletes. Az összkép persze az, hogy marhajó használni, de lesz még vele némi hackelés, hogy 100%-os legyen számomra a usability.

A cikk végén található galériában találsz fotókat, hogy hogy mit kezdenek az Android appok az eink kijelzőn – ha ilyen eszköz vásárlásán töröd a fejed, mindenképp érdemes megnézni, ha nem, akkor csak érdekességképpen.

Akksi

Az eszközt legutóbb augusztus 14-én reggel töltöttem fel 100%-ra, és pont most, a cikk írása közben értem el a 10%-os töltöttségi határt, amikor rám dörrent Brian Griffin a képernyőmről, hogy dugjam be tölteni, mert nagy baj lesz.

Természetesen a nook Simple Touch esetében értelmetlen a lipilee-féle átlagfelhasználás, hiszen nem 3D-zek, nem Youtube-ozok az eszközön, és a folyamatos 3G használat sem lehetséges. Ehelyett a tipikus felhasználás: napi többszöri WiFi használat (levelezés, RSS syncelés), reggel-este kommutálás közbeni hírolvasás (a JustReader remekül teljesít rajta), esetenként könyvolvasás; ezen kívül Market frissítés, némi levelezés (pl. kezdek rászokni, hogy hosszabb, leíró jellegű emaileket, heti reportokat letöltök és a nook-on olvasom végig – sokkal kényelmesebb!), némi webböngészés.

Azt mondhatjuk tehát, hogy kényelmes használat mellett egy rootolt nook Simple Touch kb. 17 napot bír ki, ami igencsak impresszív adat!

(Azt persze már sose fogom megtudni, hogy nem rootolt állapotában mennyit bírna… nem is érdekel.)

Összességében: jó-e a rootolt nook Simple Touch?

Röviden: jó.

A rootolással az egyszerű ebook olvasóból Androidos alkalmazásokat futtató eszköz válik. Sajnos a rootols OS bizonyos funkciók tekintetében gyerekcipőben jár (lásd a fenti OK / nem OK listát), de egyrészt még így is nagyon sokmindenre jó, másrészt bízzunk benne, hogy szépen lassan megoldódnak ezek a gyerekbetegségek, és mondjuk 3 hónap múlva egy teljeskörűen üzemelő einkes kommunikációs központként számolhatunk be a Barnes & Noble remek termékéről. Én természetesen igyekszem saját hatáskörben megoldani a nekem zavaró problémákat, és jelentem, amint készen vagyok vele!

Miért a Milestone?

Miért a Milestone?

A régi telefonom vízbe esett (Motorola V8), ennek az akksi és a hangszóró látta kárát. Mindenképpen új telefont akartam és mindenképpen Motorolát, ugyanis évek óta Motorolám volt csak és elégedett vagyok a márkával.

Amikhez ragaszkodtam a választás során: vékony és egyben masszív telefon; ne csak érintőképernyővel, hanem fizikai billentyűzettel is el legyen látva. A választásom egy Motorola Milestone 1-re esett, körülbelül fél éve vásároltam. Nem bántam meg, jól döntöttem. Pár sorban írok róla.

A külső: mattfekete, a homogén mattfeketeséget csak pár aranyszínű alkatrész “töri meg”. Pont az tetszett meg benne, hogy abszolút nem hivalkodó, üzletemberes, komoly készülék benyomását kelti
(tulajdonképpen az is). A billentyűzetet kicsettintve sem nyeklik a telefon, jól össze lett rakva. Szubjektív véleményem szerint nagyon szép is.  

A fizikai billentyűzet: a legnagyobb okossága, már gyakorlatilag odapillantás nélkül tudok írni rajta bármilyen hosszú szöveget. Mióta feltelepítettem rá az AnySoftKeyboard programot, azóta az ékezeteket is pár mozdulattal elő tudom hívni. Gépelni kényelmes rajta, egy kis megszokás után (először mindig eltrafáltam a kijelző alatti kicsi érintőgombokat). :).  

A képernyő: szép, éles képe van, többször néztem rajta filmeket is. Az ujjlenyomatokat gyűjti rendesen, de ez a V8-nál is megvolt.  Határozottan tetszik a képernyő alatti 4 érintőgomb (vissza, menü, “házikó”, keresés), szerintem nagyon dizájnos megoldás. Ahogy észrevettem, a Motorola mindig tesz bele a cuccaiba valamit, amivel ki tud lógni a sorból. Ezen a terméken ez az egyik ilyen… Az külön unikum, hogy megnyomásukkor kicsit visszarezzen a telefon.

Az akkumulátor: mivel elég sokat használom és a mobilnet is aktív, ezért körülbelül 1,5 napot bír nálam. Amennyiben nem használom a mobilnetet, akkor 2,5 napot húz ki. Sajnos az újabb telefonoktól már nem lehet elvárni az egy hetes üzemidőt.

Használat: Android 2.1-update 1-gyel vettem a készüléket, ezt a napokban frissítettem 2.2-re a Motorola honlapjáról. Úgy vettem észre, hogy az akksit mintha jobban kímélné és az egész rendszer
valahogy “gördülékenyebb és röccenésmentesebb”. A 2.2 hatalmas előnye az APP2SD, ugyanis a Milestone-ban elég kevés a belső tárhely és az hamar megtelik. Továbbá a frissítéssel optimalizálhatták a hálózat elérését is, ugyanis ahol a 2.1-gyel térerőm sem volt, ott a 2.2-vel mobilnetem is van, 3 pálcás térerővel. Több helyen is tapasztaltam ezt, tehát nem véletlenről van szó. :).
Zenét hallgatni és filmet nézni is ideális, ha nincs jobb alternatíva (például éjjeli horgászatnál jó unaloműzés), viszont az effélék hamar lemerítik, tehát autós töltő okvetlenül kell. Kép- és hangminősége kiváló, egyedül az üzemidő a “fekete pont” e téren.
A GPS vevő és a Wifi is tökéletes, hamar talál jelet.

Összefoglalva: szerintem ez egy jó telefon, aki – hozzám hasonlóan – idegenkedik a “csak érintőképernyőtől”, annak egy jó választás lehet.

Hírhétfő

Még mindig nyereményjáték!

  • Még zajlik a JustReader mini nyereményjátékunk! Likeolj, RT-zz, nyerj JustReader Pro key-t! [link]

A hét rendje 1: mérföldkövek, szentimentum

  • Mivel ez egy Android blog, az Android pedig egy Linux derivatíva, emlékezzünk megy egy nagyon fontos dátumról: kicsit több, mint 20 éve (1991 augusztus 26-án) írta meg Linus Torvalds azt az emailt, ami a Linux születésének tekinthető. Lehet vitatkozni, hogy az Android vagy az Ubuntu ilyen vagy olyan, de nem érdemes: a Linux létfontosságú része annak a szabad szoftver mozgalomnak és ökoszisztémának, ami az emberiség történelmében példádtlan változást indított el: az internetet, a read-write kultúrát, nevezzük ahogy jólesik. Boldog születésnapot, Tux! [link]
  • A hét másik mérföldköve pedig nem Linux (bár tágabb értelemben BSD, tehát szegről-végről rokon), és nem Android, de még ezeken a hasábokon is elismerjük a fontosságát: lemondott az Apple CEO pozíciójából Steve Jobs. Mi nem állunk neki (egyelőre legalábbis) spekulálni, hogy mit fog ez jelenteni a piacnak, a vetélytársaknak, stb., de köszönjük meg Steve-nek, hogy ha mégoly arrogánsan is, de meglehetős nagy szerepet vállalt abban, hogy ma ott tart az asztali és mobil felhasználói élmény, ahol. Illetve (bár nyilván nem olvas egy magyar Android blogot) jobbulást neki abban, ami miatt kénytelen volt lemondani, nem lehetett könnyű döntés.

A hét trendje 2: a héten indul az IFA

  • Ne számítsatok persze platós és egyéb teherautókra: az IFA (Internationale Funkausstellung Berlin) a világ (egyik) legnagyobb szórakoztatóelektronikai vására, Berlinben, ezen a héten kezdődik, és természetesen nem múlhat el néhány fontos (de jobbára már leakelt) bejelentés nélkül.
  • A Toshiba a pletykák szerint bejelenti a Thrive utódját, ami az előd “funkció a forma fölött” tervezési elvét a funkcionalitás megtartása mellett szexi külsőre cseréli. [link]
  • A Samsung várhatóan bejelenti ChatON nevű cross-platform mobil üzenő szolgáltatását. A “cross-platform” nem vicc, Androidon (és a Samsung házi oprendszerén, a Bada-n) kívül iPhone-on, és Blackberry-n is ingyenes üzenetküldést, és videochatet hoz azoknak, akiknek még nincs a hócipője tele, hogy egy újabb kváziszabvány próbálja megvetni a lábát a már amúgy is elég terhelt piacon. [link]
  • A Samsungnak a jelek szerint szivatóval indul az IFA: az esemény előtt egy héttel egy véletlen baki folytán gyakorlatilag bejelentettek 3 új eszközt: a Galaxy Tab 7.7-et, a Wave 3-at, és a Galaxy Note-ot. [link]

Appok, ROM-ok

  • Megjelent a Tetris ingyenesen letölthető (reklámokkal szabdalt) változata! [link]
  • Újra frissült az Android Market app, megérkezett a +1 gomb, végre Google+-on is promózhatjuk kedvenc alkalmazásainkat! [link]
  • Frissült a Google+ for Android. A legnagyobb újítás az újramegosztás (resharing) megjelenése, ezen felül teljesítmény- és megbízhatósági javítások kerültek bele az appba. [link]
  • Watermelon Prober for Android: tedd oda a dinnyéhez, kopogtasd meg, hang alapján megmondja lőrinces-e. [link]
  • Frissült a Barnes & Noble sikertabletje, a Nook Color firmware-e is: az 1.3-as verzió újdonságai egy rakás új magazin, néhány fontosabb lap (People, Time, Sports Illustrated, Fortune) print előfizetői ezentúl kapják a digitális verziót, szülői kontroll, és WiFi javítások. [link]
  • Azok után, hogy a HP becsukja a WebOS boltot és 99 dollárért megszabadul a teljes TouchPad készletétől, nem kellett 1 hét, hogy az első CyanogenMod 7 port megjelenjen az egyébként meglehetősen jónak tűnő eszközre. [link]
  • Rootolták a Motorola Droid 3-at. [link]
  • Az Android SDK-ba bekerült a Google TV addon, bizonyítva, hogy a Google nem adta fel a TV törekvéseket, és a vele járó reklámpiacot. [link]

Heti statisztika rovat

  • Nielsen statisztika: 2011 második negyedévében nőtt a tablet- és ebook olvasó vásárlások száma, de ami még érdekesebb: nőtt a 45+, és 55+-os korosztály, és a nők aránya, mutatva, hogy kezdik felfedezi az új, sokkal egyszerűbb platform előnyeit. [link]
  • Úgy tűnik, jön a hideg, egyre többen akarnak fűteni a telefonjukkal. Erre utal legalábbis, hogy a Chitika Insights statisztikái szerint a Firefox 6 az összes Androidos webforgalom 8%-át generálja, az összes Firefox verzió között pedig 45%-ot képvisel. [link]
  • McAffee statisztika: 2011 második negyedévében 76%-kal megugrott az Androidos malicsüsz alkalmazások száma. Ezzel az Android a leginkább veszélynek kitett mobil oprendszerré vált, ami persze nem meglepő, ilyen piaci részesedés mellett. A védekezés első szabálya: csak okosan! [link]

Hardver, ipar

  • A pletykák szerint a Samsung fontolgatja a WebOS megvásárlását a HP-tól. A spekulációk (amiket a Samsung természetesen nem kommentál) kiterjednek arra is, hogy a Samsung mennyire vidám a Google-Motorola egyesülssel kapcsolatban, mennyire kacsintgat kifelé az Apple pereivel terhelt Androidos világából. [link]
  • Durva fotó: mennyivel feketébb a Super AMOLED feketéje az iPhone SLCD feketéjénél? Mennyivel színebbek a színek? [link]
  • Egy kis közös Samsung-Motorola ingyenreklám-kampány: a Samsung panaszának helyt adva Angliában nem állíthatják többé a Motorola Atrix-ról, hogy “a világ legerősebb telefonja”. Lám, itt is ingyen leírtuk mind a két cég nevét. [link]
  • Egy holland bíróság október 13-ai kezdéssel betiltotta a Samsung Galaxy Mini, S és SII telefonok árusítását Európában, az Apple egy szabadalmának (scrollozás a Gallery appban) megsértése miatt. Ez a felütés persze kicsit bulváros és nem eszik olyan forrón a kását, de bár a Samsung októberig nyilván kicseréli a szabadalmat sértő appot, a tény, hogy a problémás app egy alap Android alkalmazás, még érdekes helyzeteket szülhet. [link]
  • Szintén bulvárkategória, de aranyos és ötletes: a Samsung Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmjének egy jelenetével érvényteleníttetné az Apple iPad-ra szerzett mintaoltalmát. [link]
  • A Sony Ericsson új Xperia telefont jelentett be, Neo V néven. Az eszköz 3,7″-is, 480×854 pixeles kijelzőt, 1 GHz-es Snapdragon procit, 5 Megapixeles kamerát, 320 MB belső memóriát kapott, vagyis inkább az alsó-közép szegmens a cél, meg talán az, hogy végre elpasszolják az (ezek szerint) ipari mennyiségű Snapdragon procit, amit anno egyszer berendeltek… Ezen kívül az összes Xperia telefon Android 2.3.4 verzióra frissül a közeljövőben. [link]
  • Kiderült: a Sony kétképernyős tablet (jellegű) eszköze, amit eddig Sony S2-ként ismert a világ, Sony Tablet P néven fog hódítani. [link]
  • Megerősítették a hírt, miszerint jövő év elején érkezik Európába (az Egyesült Királyságba) a Google TV. Addig kivárok a házi médiaközpont vásárlással. [link]
  • Pletykák szerint a Google visszavezeti a stock Android Browsert a Chrome kódbázisára. [link]
  • Előrendelhető a Lenovo Honeycomb-os tabletje, a ThinkPad tablet. A legolcsóbb konfiguráció 500 dollár, ettől csak fölfele lehet menni – sok sikert, Lenovo! [link]
  • Múlt héten még csak a szöveges alapú hír volt meg, most már fotók is vannak: így fog kinézni a Fusion Garage Grid OS-e. [link]
  • Szétkapták a múlt héten megmutatott Xiaomi telefont megnyugodhatunk: tényleg telefon, nincsenek benne manók, koboldok, kisméretű gyermekmunkások. [link]
  • Ha igaz az XDA.cn értesülése, akkor megvannak az első screenshotok a HTC Sense 3.5-ről. [link, video]
  • A RIM új, QNX-en futó eszközei natívan fogják futtatni az Android alkalmazásokat. A PlayBook már piacon, az első QNX-es telefon 2011 végén, vagy 2012 elején várható. [link]
  • Új termékkel állt elő a Parrot, akit legunkább Androidos drone-járól ismertünk eddig. Az ASTEROID egy autóba szerelhető Android szórakoztató és kommunikációs központ. [link]
  • És a végére egy kis Unboxing Porn: Samsung Galaxy Tab 10.1 és szexi nő! [link]

Hölgyek és az Android #26

Ma Ágoston Viktóriával ismerkedhettek meg. Vikit egy #twittertali eseményen ismertem meg (még mondja valaki, hogy a social media elhatárolja az embereket egymástól…) és mivel láttam, hogy egy Sony-Ericsson X8 van nála, azonnal felkértem interjúra. :)
Viki jelenleg a Waldorf gimnázium tanulója és ha minden jól megy, író vagy pszichológus lesz belőle egyszer. Hobbija az írás, ezen a címen olvashatjátok novelláit illetve ha a hétköznapjaira vagytok kíváncsiak, twitteren is megtaláljátok.

readya: Milyen készüléket használsz és milyet szeretnél használni?
Viki:
Sony Ericsson Xperia X8-am van, 2.1-es androiddal. Nagyon szeretem, és fogalmam sincs, milyet szeretnék használni, mert például egy csomó telefonnak sokkal jobb a fényképezője, mint az enyémnek (ami szinte az egyetlen benne, amivel elégedetlen vagyok), de mindegyiknek van rossz tulajdonsága is, ezek közül a legelső pedig általában az, hogy túl nagyok, és minél nagyobb, annál nehezebb -számomra- vigyázni rá, mert nem tudom hova tenni.

readya: Mikor és hogyan ismerkedtél meg az Androiddal?
Viki:
Nem igazán emlékszem, de apukámtól hallottam róla először, aztán az xperia x10 reklámját látva kezdett el érdekelni, és mikor új telefon után kellett néznem, biztos voltam benne, hogy androidosat szeretnék – habár nem teljesen tudtam, hogy miért lesz az nekem jó. Olvastam pár blogot, érdeklődtem ismerősöktől, és kipróbáltam az alkalmazásokat, amiket ajánlottak; hát, valahogy így.

readya: Van valami kedves történeted Androiddal kapcsolatban?
Viki:
Minden emlékem aranyos, kedves, amikben a telefonom szerepel, mert mindig kedves emberek és nevetés van bennük. Nem tudok elmesélni egyet sem, mert mindegyik ott, akkor, a környezet, vagy párbeszéd miatt volt vicces, de így utólag nem hogy kedves, még értelmes sem lenne. (:

readya: Mik a kedvenc Android alkalmazásaid és mi az amit nem találsz a Marketen, de örülnél neki?
Viki:
Természetesen amikkel twitterezni lehet. Most váltottam tweetdeckről a hivatalos twitter appra, még szoknom kell, de azt hiszem, jóban leszünk. LauncherProt használok, és winampot, ezek ilyen alapok. Foursquare-t, picplz-t és misot, ezek összevannak kötve a twitterrel és a facebookkal. Van szótáram, időképem és bkv menetrendem (utóbbi a kedvencem a nem közösségi alkalmazások közül). A játékokat pedig főleg anyukám szereti, én csak az angry birds rioval, és néha mahjonggal szoktam játszani. Egyszer szóba került, hogy kéne hang alapú tweet, és ehhez egy alkalmazás, de persze szükség az nincs rá, csak vicces lenne. Azt hiszem, nincs olyan, ami kéne, de nem találtam. (:

readya: Hétköznapjaid során ki tudod használni az Android nyújtotta előnyöket?
Viki:
Az előbb felsorolt alkalmazások részei a mindennapjaimnak, így mindig tudom, hol vannak az ismerősök, mi az örömük/bánatuk, vagy ha valamivel nem boldogulnak. Megkapom az értesítéseket e-mailben (ott nem nagyon szoktam “valós” üzeneteket kapni/küldeni), és igazából minden, ami érdekel, azt ha máshogy nem, böngészővel meg tudom nézni, tehát azt hiszem, egy 17 éves lányhoz képest igen, ki tudom használni az androidot. (:

readya: Mit kérdeznél egy Android blog írójától?
Viki:
Hogy applefób-e, vagy csak “simán” az androiddal több tapasztalata van, így azt jobban is szereti? (Én például applefóbnak mondtam magam, mert az ájfónosok mind sznobok, de ezt a véleményemet sürgősen meg kellett változtatnom, amint igazából megismertem iphone tulajokat. (: )
readya: Nem vagyok Applefób. :) Sokan tudják rólam, sokan nem, de egy Macbook Pron írom a bejegyzéseket és még a Wi-Fi routerem is egy Airport Extreme. Az iPhone-t is elsők között próbáltam ki anno, de sosem győzött meg. Számomra az iPhone nem több, mint egy érintőképernyős Nokia. Természetesen annál többet tud, de egyáltalán nem lehet testre szabni, tehát számomra nem adott semmi újat és az itunes is no way kategória. Valahogy így vagyok az Apple-el. :) Az Android pedig szerelem első látásra.

Remélem érdekesnek találtátok az interjút. Hölgyeim, kalandra fel! Ha van kedvetek válaszolni pár kérdésre és nem bánjátok, ha megjelenik az oldalon, írjatok a blog címére (holgyek (@) androidportal.hu), kommentben vagy akár a Facebook oldalunkon. Csak két feltételünk van: Android készüléket használjatok és válaszoljatok a kérdésekre. :)

Foursquare

Sokan, sokszor kérdezték már tőlem, hogy milyen alkalmazásokat használok, milyen játékokat ajánlanék és így tovább. Gondoltam egyet és úgy döntöttem, hogy nem csak az újdonságokat érdemes bemutatni – hiszen sok az új Android felhasználó – hanem az általam használt programokból is szemezgetek. Nemrég bemutattuk a Koordinátákat (Latitude), most pedig következzen a Foursquare, ami nem része az alap rendszernek (ellentétben a Latitude-el, ami a Google Maps része).

Akik ismerik már az alkalmazást, nyugodtan lapozzanak tovább, de remélem lesz akik számára érdekes lehet a Foursquare.

Miről is van szó
Ha a legnépszerűbb social alkalmazásokat vesszük, akkor nagyjából így határoznám meg: Twitter = mit csinálok éppen most, Foursquare = hol csinálom, Facebook = mit csináltam, Youtube = nézd meg, hogy csináltam.
Természetesen a Google Mapsen és a Facebookon is be tudunk jelentkezni, de előbbi a Google profilunkhoz van kötve, utóbbi pedig éppen most építi le ezt a rendszert (az oka nagyjából az, hogy nem csinálják jól és az emberek inkább a 4sq-nél maradtak).

A Foursquare viszont anonim, ha úgy akarjuk, játékos és még kedvezményrendszer is van.

[video:http://www.youtube.com/watch?v=DFXzyJ8mUh4]

Első lépések
Töltsük le az alkalmazást a Marketről, ebből meg is oldhatunk mindent. Ha kedvünk úgy tartja, sosem kell megnézni a hivatalos honlapot. Regisztráció után érdemes megkeresni a barátokat. Ehhez tudjuk linkelni a Facebook illetve a Twitter fiókokat és ha talál ismerőst, azonnal fel is ajánlja őket barátként. Nekem indulásként olyan 40 ismerőst adott fel. Itt rögtön be is állíthatjuk, hogy a Facebook illetve twitter accountok milyen információt jelenítsenek meg (minden bejelentkezést, csak a jelvények szerzését vagy a Majorságot is).

Innentől kezdve nincs más dolgunk, mint bejelentkezni, ha kedvünk úgy tartja. Ehhez nem szükséges a GPS használata, mobil cella alapján is meghatározza a körülbelüli helyzetünket és feladja a közelben lévő Venue-ket (“találkozó hely”), amelyekre bejelentkezhetünk. Ha nem találunk valamit, érdemes a search (keresés) funkciót használni és ha akkor sincs meg a helyszín, fel tudjuk vinni magunk is a térképre. Javasolt nem szemetelni, hogy a Superusereket ne dolgoztassuk feleslegesen. Azaz ha új helyszínt viszünk fel, töltsük ki helyesen az adatokat, a címet és címkézzük helyesen (pl. ha a kedvenc testépítő termünket visszük fel, akkor nem building a helyes címke, hanem a gym).

Hogyan tovább
A bejelentkezések után pontokat kapunk, amely mutatja mennyire vagyunk aktívak és a barátaink közül hol állunk az aktuális 7 napos statisztikában. Sok mindentől függ, hogy mennyi pontot kapunk egy adott bejelentkezésre. Ha barátokkal együtt tesszük, ha mi vagyunk a Major, ha sokat utaztunk két bejelentkezés között stb. akkor több pontot kapunk, mint ha csak úgy bejelentkezünk egy helyszínre.
Adott helyszínen (Venue), adott intervallum alatt a legtöbbször bejelentkező lesz a Major (Polgármester). Ez nem azt jelenti, hogy naponta többször be kell jelentkeznünk, a Majorsági versenyben napi 1 check in számít.
Fontos megemlíteni a Badge-eket (jelvény, kitűző). Ezeket a bejelentkezések alapján kapjuk. Ha pl. egy helyszínen egyszerre 50-nél többen vagyunk bejelentkezve, akkor máris miénk a Swarm badge. Ha 30 nap alatt tízszer bejelentkezünk egy konditerembe, akkor miénk a gym rat badge és így tovább. Vannak azonban partner jelvények is. Ezekről a partner Foursquare oldalán kaphatunk információt. Pl. az MTV – 2011 VMA Moonman jelvényhez, követnünk kell az MTV 4sq oldalát, majd be kell jelentkeznünk egy zenei helyszínre és máris miénk a jelvény.
Eddig a játékos részéről volt szó, most nézzük, hogy milyen értéket nyújt számunkra a 4sq. Vannak az úgynevezett Special-ok, ezek általában kedvezményeket jelentenek. Pl. a CigarTower-ben, minden harmadik bejelentkező kap egy kubai szivart. Az U26-ban az első check in egy limonádét ér, de könyveket is vásárolhatunk 10% kedvezménnyel a Scolar kiadónál. Javaslom a dotdot.hu oldalt tanulmányozásra (ők hozták össze, a Vodafone-al közösen az első Magyarországi Super swarmot a Sziget fesztiválon, ami 250 bejelentkező/adott helyszín) . A speciálokra külön kereshetünk az alkalmazásban, a helyzetünktől adott távolságban.

Mire is jó ez
Nos, a kedvezményrendszer azt hiszem magáért beszél. Egyébként leginkább játékra jó és nem tudom miért, de engem pl. jó érzéssel tölt el, egy-egy újabb jelvény birtoklása. Illetve egyik fő célomnak a társasházunk Major címének elhódítását tűztem ki. :)
Amit viszont fontosnak tartok még elmondani, hogy ezzel a közösségi életünk is más szintre emelkedik. Mindig azt mondják, hogy a Facebook és egyéb közösségi oldalak az emberi kapcsolatok rovására mennek. Nos, szerintem ez csak használat kérdése. Mondok gyorsan három példát, az általam használt közösségi alkalmazások pozitív oldalára.
Nyár végén, az utolsó Android Workshopon bejelentkeztem Facebook-ra. Majd mielőtt távoztam volna, egyszer csak szembejött három nagyon kedves barátom, akiket évek óta nem láttam. Kiderült, egyikük látta a bejelentkezésemet és mivel úgyis sörözni indultak, arra a helyre jöttek le, ahonnan bejelentkeztem. Ebből természetesen hajnalig tartó beszélgetés lett.
A twitternek köszönhetően, a holnap megjelenő interjú alanyát ismertem meg egy twittertalin.
S mivel most a Foursquare a téma, csak annyit mondok, a Sziget fesztiválon igazán vicces volt olvasni egymás bejelentkezéseit illetve a kommenteket, amikor kiderült, hogy adott helyszínen több ismerősöm is van és az információ birtokában pár perc alatt összehoztunk rengeteg baráti találkozót.

Miért Barnes & Noble nook Simple Touch?

Régóta törtem a fejem egy ebook olvasó vásárlásán, mert olvasni jó, de a könyv sok helyet foglal. Mivel azonban a szemeim elég gyászos állapotban vannak (általános IT-melós szindróma), nálam hosszútávú ebook olvasáshoz alapkövetelmény a passzív kijelző, az eink. (Ha nem tudod, mi az eink, katt ide.)

A másik oldalon viszont finnyás vagyok: “csak” ebook olvasót nem akarok, mert akkor ha egyszer vennék egy tabletet, akkor már 3 mobil eszközt cipelnék magammal, annak meg mi értelme. Az ebook olvasó ezért akkor jó, ha nyújt alapvető mobilkommunikációs-produktivitási funkciókat a könyvolvasáson felül: email, RSS, web, szükség esetén jegyzetelés, naptár, és chat.

Így aztán nagyon megörültem, amikor a Barnes & Noble piacra dobta a piac szerintem eddigi legjobb (és mellesleg: hackelhető) einkes ebook olvasóját, a nook Simple Touch-t, és rövid gondolkodás után beruháztam egybe. Már most elmondom: nem bántam meg – a részletekért olvass tovább!

Fő pozitívumok

Először is a három fő selling point:

  1. A nook Simple Touch einkes, vagyis háttérvilágítás nélküli, napfényben olvasható
  2. Az eszköz (WiFi only változata) 129 139 dollárba kerül (igaz, USA-ban – hazaszállíttatásával együtt 30 000 Ft körülre jön ki)
  3. A rendszer Android alapokon fut, és rootolás után ez rengeteg extra funkcionalitást tesz elérhetővé

Az érintőképernyő

Az alap jóságokon felül a Simple Touch érintőképernyős. Ezen egyesek felhúzzák biztosan a szemöldöküket: hogy lehet egy einkes kijelző érintésérzékeny? Nos, a nook Simple Touch (mostantól nST, és akkor az ínhüvelygyulladást is megúszom), tehát az nST egy optikai érintőképernyő technológiát alkalmaz. Ennek lényege, hogy az eszköz képernyője körül infra LED-ek, és érzékelők helyezkednek el, tulajdonképpen mini fotocellákat alkotva.

A felhasználó ujja “zárja” ezeket a fotocellákat, amelynek a változásaiból az eszköz már fel tudja ismerni az ujj mozgását… És már kész is a kvázi-érintőképernyő! (A technológiáról bővebben itt tudsz olvasni, a magyarázó ábrát is innen kölcsönöztem.)

A megoldás meglepően jól működik, ráadásul akár kesztyűben is használható (hiszen nem feszültségekkel operál, hanem optikai úton). Én semmilyen problémát nem érzékeltem vele, teljesen jó kapacitív élményt ad. (Itt teszem hozzá, hogy bár elvileg a rendszerem támogatja a multitouch-ot, azt még nem volt alkalmam kipróbálni, mert egyszerűen nincs rá szükség.)

A hardver

A hosszúra nyúlt bevezető után a tőlem megszokott speckó pr0n helyett most fókuszáljunk kicsit inkább az ebook olvasóra. Azt azért elárulom, hogy a nST-ot 800 MHz-es Texas Instruments OMAP proci hajtja. A lényeg ezúttal mégsem a sebesség, hanem ezek:

  • kicsi: a teljes eszköz akkora, mint egy A5-ös füzet, simán befér egy oldal- vagy farzsebbe
  • könnyű: az egész kütyü kb. 210 gramm, ami simán feleannyi, mint gyakorlatilag bármilyen mai tablet, már abszolút a használható , könnyen kézben tartható kategória
  • szuperül látható/olvasható: a nST 6″-os, 800×600 pixel felbontású Pearl eink kijelzőt kapott (ami ráadásul érintőkijelző, lásd fönt)
  • nagyon jó a kialakítása: mivel nem tablet és nem kell csillognia, a Barnes & Noble a designkommandók retorzióinak veszélye nélkül gyárthatta a nST-ot csúszásgátló műanyagból, ahogy egy ebook olvasót kell; kellemes adalék, hogy elég masszívnak is tűnik a kis eszköz, bár szerencsére ezt nem volt még alkalmam tesztelni
  • a teljes könyvtárad elfér rajta: 240 MB felhasználható belső memória mellé akár 32 GB-os microSD kártyát szúrhatsz; ha mindenképpen számokkal kell kifejezni: ez több millió könyvre elég
  • iszonyú sokáig bírja: gyári állapotában (rootolatlanul) 2 hónapig elmegy egy töltéssel, de ha álandóan WiFi-zel vele, 2 hetet még akkor is
  • microUSB-n tölthető, árammal és adattal egyaránt
  • ePub, PDF, JPEG, PNG, BMP, GIF formátumokat támogat

Ilyen jellemzőkkel már nem lehet rossz, igaz? Be is rendeltem, és egy minimális rászámított áfáért meg is érkezett, pont időben a nyaraláshoz. Itt szeretném megköszönni a Magyar Posta logisztikai üzletágának – na nem a házhoz szállítást, amit a pontosan megadott cím ellenére mellőztek, és nem is azt, hogy az eszköz a 15 napos teljes szállítási időből 10 napot csücsült a magyar vámon, a Magyar Posta vendégszeretetét élvezve. Azt szeretném megköszönni, hogy nem lopták el. Örüljünk a kis dolgoknak.

Mielőtt továbbhaladnánk, hadd térjek ki arra, hogy mi nem az nST:

  • nincs benne G-szenzor, nem forog el automatikusan a kép (van rá szoftveres mód, de egyrészt minek, másrészt erről majd később); a könyveket is csak portré módban tudod olvasni
  • nincs benne semmiféle hang képesség: se hangszóró, se 3,5 mm-es jack a fülesnek; ezzel zenét hallgatni nem fogsz
  • természetesen az eink miatt filmet nézni se ezen fogsz, ez a technológia statikus, ritkán változó dolgok megjelenítésére alkalmas
  • és persze: ez nem telefon, ez ebook olvasó

Az ebook olvasó

A nST természetesen alapvetően ebook olvasó, és annak igen jó. Eleve az, hogy swipe-pal tudsz lapozni eink-en, nagyon cool. (Ha a swipe nem jön be: a képernyő két oldalán harveres lapozógombok is helyet kaptak.)

Az alapfunkción (könyv megjelenítése, lapozása) felül egy rakás kényelmi funkció került a B&N könyvolvasó alkalmazásába:

  • könyvjelző
  • betűtípus, szövegméret, margók, sorköz állítása
  • kiemelés (highlight)
  • gyors megjegyzést hozzáfűzése (add note)
  • keresni (look up)
  • kijelölés megosztása Twitteren, Facebookon

Ezen az elég erős funkciólistán felül természetesen az eszközön elérjük a Barnes&Noble könyváruházát, ahol egyszerűen vásárolhatók új könyvek. Magyar nyelvű könyveket itt nem fogunk tudni vásárolni, azokat más úton-módon kell megvenni és rátölteni a nST-ra.

És kevéssé ismert tény, de a gyári állapotú (nem rootolt) készülékben működik a webböngésző is: ha a WiFi be van kapcsolva, a “Search” opció nem csak a könyvtárunkban keres, hanem URL-t beírva az eredményt az Android Browser fekete-fehér változatában mutatja meg. Érdekes állat viszont ez a böngésző, nem tudom pontosan meghatározni, hogy mi nem működik benne, de random dolgok nem jelenítődnek meg, pl. Index cikkoldalt hol betölt elsőre, hol csak új ablakban… Valahogy talán a JavaScript-ekre vezethető vissza a dolog, de nem foglalkoztam vele mélyebben.

És még egy dologra akarok kitérni, amit bélyegezhetünk negatívumnak is: a rémes rézkarc jellegű lockscreen-ek:

Einknél ugyebár olyan nincs, hogy a képernyő elsötétül, mert nincs értelme (csak a képernyőváltás használ áramot, a megjelenítés nem). Egyrészt ez az a csodálatos feature, ami miatt egy nST 2 hónapig elmegy egy akkutöltéssel, másrészt ez az oka annak, hogy a lezárt eszközön alapesetben híres írók csíkokból álló képeit kell csodálnunk.

Szerencsére azonban ez igen egyszerűen orvosolható: egyszerűen a nST-re USB háttértár módban fel kell másolni a kedvenc képeink 600×800 felbontású változatát, a NOOKscreensavers mappán belül egy általunk létrehozott mappába, és a [nook gomb] / Settings / Screen / Screensaver menüpontban kiválasztani az általunk elnevezett mappát. Ha a mappába több képet teszünk, akkor minden lezárásnál másikat fog közülük mutatni. (A cikk végén található képgalériában már ennek az eredményét láthatjátok.)

Összességében

Remélem elég meggyőzően ki tudtam fejteni, hogy miért nem bántam meg a nook Simple Touch beruházást. Tökéletes ebook olvasó, amely nem fárasztja a szemet, nem nehéz, az érintőkijelzőnek köszönhetően kényelmesen használható, és nem utolsósorban: olcsó. Nyaralás alatt, tömegközlekedésben tökéletes társ.

Amiket eddig leírtam, azok a nST alapfunkciói, bárki, aki vásárol egyet, ezt a csomagot kapja. Aki azonban hajlandó feladni a garanciát, és egy kicsi (tényleg csak kicsi) extra energiát belefeccölni, az az ebook olvasóból pillanatok alatt egy Androidos “ebook reader plusz kommunikációs központ” kombót varázsolhat.

Elérkezett tehát a nook Simple Touch rootolásának ideje – ez lesz a következő cikkem témája.

Update: Kommentben érkezett 2 lehetséges beszerzési mód is, ha nincs haverod az USA-ban:
PurelyGadgets – 138 angol font + szállítás + áfa
Ebay – 149 dollár + szállítás + áfa (köszi csaadaam)

Update 2: Megjelent a cikksorozat második része: Miért Barnes & Noble nook Simple Touch: a rootolás után

Goldenblog 2011: az androidportal.hu a 3 legjobb IT blog között

Örömmel és meghatódva fogadtuk ma délután a hírt, hogy a zsűritagok szavazatai alapján az androidportal.hu a 2011-es Goldenblog IT-blogok kategóriájában bekerült a 3 legjobb blog közé. A zsűri így indokolta a döntését:

Android Portál

A blogként működő, magát portálként definiáló oldal felvállalt célja, aminek a jelek szerint eleget is tesz, hogy összehozza a hazai Android-felhasználókat. Érthető stílusban dolgozzák fel az aktuális történéseket, pontosabban azokat, amelyeknek valahogy közük van az Android rendszerhez. Abban is kitűnik a többi androidos blog közül, hogy igyekszik jobban fókuszálni a hazai történésekre, és a hírezés mellett ki is próbálja és értékeli a szolgáltatásokat, alkalmazásokat, lehetőségeket. Pozitívan értékeltük az élvezetesen megírt és elgondolkodtató véleményírásokat is, egyik zsűritagunk pedig őszinte örömmel üdvözölte és hiánypótlónak nevezte a magyar androidos lányokat/nőket bemutató postsorozatot.

Köszönjük a bizalmat a zsűrinek és persze legfőképpen nektek, kedves portál olvasók, felhasználók! Illetve innen is grat a két másik blognak: a Kereső Világnak és a Gépírás Blognak, és a Top 11 többi tagjának is!

Az pedig, hogy hármunk közül ki kerül az élre, szeptember 8-án, a Goldenblog díjátadón derül majd ki. (Az eseményen természetesen ott leszünk, és ha nyerünk azért, ha nem nyerünk, akkor meg azért gyertek és igyatok meg velünk egy bambit!)

ZDefense

Ma ismét egy Tower Defense játékot mutatok be nektek. Gondolom már rájöttetek, hogy szeretem az ilyen típusú játékokat. :) A ZDefense grafikailag hajaz a Hexdefense és Defensoid játékokra.
Mondhatnánk, hogy elég volt az “egy kaptafára épülő” játékokból, de a ZDefense mindenképpen említésre és játékra méltó.

A grafika valóban az említett elődökre hajaz, de ettől még ez egy remek Tower Defense játék. A szokásos elemeket itt is megtalálhatjuk. Különböző lövegtornyokat használhatunk és a pályák felépítése is szórakoztató.
Ami mindenképpen kiemeli a tömegből, az a pálya szerkesztő. Tervezhetünk magunknak saját kihívásokat, és meg is oszthatjuk azokat. Ebből adódóan időnként értesítést kapunk arról, hogy újabb pályákat tölthetünk le. Ezeket vagy a közösség egy tagja tervezte vagy a készítők.

[video:http://www.youtube.com/watch?v=T3ed3CpOwI8]

Szintén figyelemre méltó, hogy van playback funkció is. Azaz visszanézhetjük az adott “csatákat”, tanulhatunk belőlük, megmutathatjuk másoknak vagy akár videofelvételt is készíthetünk róla. Ezen kívül a játék Openfeint támogatással is rendelkezik, így ha valaki szeretné látni, hogy hogyan teljesít másokhoz képest, annak sincs akadálya.

Rendelkezésre áll egy ingyenes verzió is, ha valaki szeretné kipróbálni a vásárlás előtt.

HP TouchPad Androiddal? Gyárilag?!

Azt már (ha máshonnan nem akkor) a Hírhétfőből tudhatjuk, hogy a HP, leállítván a WebOS fejlesztését (és tulajdonképpen az életét) egy utolsó megalázó lépésként úgy döntött, hogy 99 dolláros villámáron elpasszolja az összes raktáron levő TouchPad-et.

Namost: a TouchPad a maga kétmagos, 9,7″-os mivoltában 99 dollárért egy igencsak jó vétel, ráadásul természetesen már folyamatban van az Android portolása az eszközre.

És most jön a csavar: néhány vásárló ugyanis “gyári” előtelepített Androiddal kapta meg a TouchPad-jét. (A cikk végén videót is mutatunk z Androidos TouchPad-ról.) Összeesküvés!

A dolognak a jelek szerint egészen prózai oka van: a TouchPad Qualcomm chipsetet használ, a Qualcomm-os szakemberek pedig ugyanúgy csak geekek, mint mi. Márpedig a geek, ha a keze közé kerül egy hardver, arra megpróbál nyílt oprendszert tenni. Így tettek a Qualcomm mérnökei is, és néhány TouchPad így Androidos teszt-tabletként végezte. Aztán a “mindennek menni kell” akció keretében vélhetően nem volt idő már a hivatalos WebOS buildet rátenni, így maradt az Android.

Persze ez tesztverzió, Android Market pl. nincs is rajta, de bizonyítja, amit már eddig is tudtunk: a TouchPad remek alapanyag Androidos tabletnek.

És hogy hogy pattan TouchPad-en az Android? Hát így:

[video:http://www.youtube.com/watch?v=YTLZHH50V7A]

Samsung Galaxy Ace, S, és S II betiltás: igen, de aztán mégsem

Tegnap futótűzként terjedt el a hír, hogy egy hollandiai bíróság betiltotta a Samsung Galaxy Ace, S, és S II mobilok árusítását Európában. Persze az ügyet senki sem követte, így a pár órával később beeső kiegészítés már nem kapott túl nagy publicitást, az Apple FUD gépezet tökéletes eredménnyel zárta a napot.

Szóval lássuk, Jereváni Rádió, 2011:

  • Az eredeti jelentés szerint a csúszkás unlock eljárás szabadalmát és a galériában scrollozás szabadalmát sérti a Samsung.

    Az igazság ezzel szemben az, hogy a csúszkás unlock szabadalmat (és 9 másikat, amit az Apple szerint sért a Samsung) a bíró megsemmisítette, “prior art” okán – vagyis már megcsinálták előttük. A gallery scroll szabadalomsértés pedig alkalmazás-frissítéssel (vagyis a kifogásolt technológia eltávolításával) megszüntethető.

  • Aztán: a tiltás nem egész Európára terjed ki, illetve ez így nem pontos.

    A tiltás három, hollandiai Samsung disztribútor cégre vonatkozik, akik történetesen valóban az európai disztribúció derékhadát képviselik. De ti tényleg komolyan elhiszitek, hogy egy Samsung nem tud ingzsebből előhúzni egy új disztribútor partnert (vagy még valószínűbb: átpriorizálni egy más meglevő disztribúciós csatornát)?

  • És ami a legfontosabb: a tiltás nem azonnali, csak október 13-ától lenne érvényes.

    A Samsung addig nyugodtan tovább forgalmazhatja az eszközöket. Ráadásul ha október 13-ig (szoftverfrissítés útján) megszüntetik az egyetlen kérdéses szabadalomsértést, akkor a tiltás nem lép életbe.

Sony Ericsson Xperia Arc tartósteszt – adja az ívet

Amióta megjelent a CES-en (még idén januárban), tetszett nekem a Sony zászlóshajója, a megjelenésekor “világ legvékonyabb telefonja” badge-et magáénak tudható Sony Ericsson Xperia Arc. Így aztán örültem, hogy most a kezembe foghatok egyet, mi több: hétköznapi használatban tesztelhetem.

A készülékért köszönet a Sony Ericsson Magyarországnak.

Hardver

Ezer szónál többet érhet egy processzortípus, lássuk, milyen fontosabb hörcsögök és manók hajtják belülről az Xperia Arc-ot:

  • 1 GHz-es Qualcom MSM8255 Snapdragon CPU, Adreno205 grafikus maggal
  • 512 MB RAM és 512 MB Flash EEPROM, ebből 287 MB érhető el felhasználói programok számára (microSD bővíthetőség persze adott)
  • 4,2″-os, 480×854 pixeles felbontású TFT kijelző
  • 1280×720 pixel (tehát 720p) felbontásra képes HDMI Type D video out
  • 8 Megapixeles hátlapi kamera LED vakuval, 720p videofelvétel képességgel
  • 1500 mAh akku
  • FM rádió
  • 0,66 W/kg EU SAR érték

A teljes speckó természetesen a PDAdb-n található, a SAR értékeket a SARdatabase.com-ról gyűjtöttem.

Ami a speckókból látszik: mai szemmel nem csúcskategóriás a hardver, egymagos proci van benne és nem túl sok belső memória (persze bővíthető). Érdekes még, hogy tulajdonképpen a specifikáció a korábbi zászlóshajó Sony Ericsson Xperia X10-zel van pariban, hol kicsit több, hol (meglepő módon) kicsit kevesebb: több RAM van benne, de feleannyi ROM; a proci ugyanolyan sebességen fut, de az Arc-ban egy generációval újabb a Snapdragon; a SAR értéket viszont sikeresen lefelezték az Arc-ban az X10-hez képest, a végeredmény pedig egy ipari szinten is szuper alacsony érték lett.

A piac többi szereplőjétől nyilván designban és operációs rendszerben fog akarni differenciálódni a gyártó – lássuk hogy sikerül neki!

Külsőségek

A Sony dizájnerei jó munkát végeztek az Xperia Arc-on: a telefont egyértelműen a 8,7 mm-es vastagsága és a különös, ívelt forma határozza meg. Bár a 8,7 mm-t azóta a Samsung überelte a Galaxy S II 8,49 mm-ével (érted, teljes 0,21 mm-rel vékonyabb!), a Sony jó irányba lépett kommunikációval, hogy az egyedi formát hangsúlyozta a terméken névvel is, reklámmal is: az Xperia Arc egy jól megjegyezhető, egyedi forma. (Fogadok, hogy kaptak rá mintaoltalmat is.)

Ami kevésbé látszik a képeken, és sajnos nekem kevésbé is tetszik, az az anyagfelhasználás. Az előlap természetesen többé-kevésbé oké, hiszen 4,2″-os kijelzőnél az előlapot a kijelző uralja. Az Arc esetében a kijelző alatt még találhatunk (szintén az Xperia telefonokra jellemző módon) 3 krómozott gombot: vissza, home, és menü. (Ide kívánkozik: az alsó gombok nincsenek kivilágítva, ezért ha nem tudod a gombok sorrendjét, este fonák helyzetbe kerülhetsz.) Apróság, de tetszik a Sony Ericsson és az “XPERIA” felirat elhelyezése és színezése (krómhatása), exkluzivitást kölcsönöz az előlapnak. Az oldalsó krómcsíkok szintén marhajól néznek ki, vitán felül. Amivel problémám volt, az a hátlap: ezt a Sony az X10-ben sokkal jobb anyagból kovácsolta, az Arc-on ez a fröccsöntött és kék festékkel random pöttyözött hátlap azt az érzetet kelti, mintha 2 hónap használat után elkezdene kopni és elő akarna majdan tűnni alóla az a bizonyos törtfehér puha műanyag alap, amire festettek. Jobb lett volna valami szép homogén matt felület ide!

Ezzel együtt összkép szempontjából az Xperia Arc szép tárgy (a jegyzeteimbe azt írtam: “alakja gyönyörű”), jól simul a kézbe, és nem utolsó sorban: 117 grammos súlyával (tömegével) nagyon könnyű. Nem esik nehezemre öltöny-nyakkendős setupokhoz ingzsebbe elképzelni.

Alaprendszer

Mielőtt rátérek a rendszerre, egy kis ipari kitérő.
Nem titok: régebben sokat szapultam a Sony Ericsson-t a frissítési politikájuk (illetve annak hiánya) miatt. Az, hogy 2011 elején egy zászlóshajó készüléken Android 2.1 ketyegett, de pláne, hogy egyáltalán volt még olyan készülékük, amin 1.6… Nos, ez meglehetősen negatív képet festett akkor a gyártóról. Ám a Sony (multicégtől egészen ritka módon) felismerte a helyzetet és pont azt lépte rá, amit a felhasználók vártak: vállalást tettek, hogy friss verziókat használnak és gyorsan frissítenek, és elkezdtek aktívan kommunikálni sok fronton a felhasználói és fejlesztői közösséggel. Olyannyira, hogy Hírhétfő rovatunkban többször is “Így kell ezt csinálni” kategóriát kapott egy-egy fontosabb lépésük. És olyannyira, hogy a közelmúltban az Xperia X10 is kapott egy Gingerbread alapú gyári ROM frissítést, és újra nagyon jó telefonná vált. Ebbe a környezetbe csöppen az Xperia Arc, a maga frissnek tekinthető Android 2.3.3 rendszerével. (Definíció ötlet a frissre: ha az aktuális CyanogenMod verzió is ugyanezt használja, akkor friss.)

Nos tehát: a Sony jót alkotott. Az alaprendszer nagyon pattanós, nem is érezni rajta, hogy “csak” Snapdragon van alatta, még az összes rendszeranimációt bekapcsolva se. A Timescape, mint a régi főellenség most használható sebességű lett, amit annak tulajdonítok, hogy energiát fektettek az optimalizációba, hiszen az animáltsága ugyanúgy megmaradt. (Azért 10 perc Timescape böngészés után könnyen megtalálható, hogy hol van a proci a telefonban. Hideg, langyos, meleg…)

A Sony saját launchere kifejezetten tetszik: foldereket kezel a home screenen, így könnyű kategorizálni az alkalmazástípusainkat, nyitott folder esetén a folder háttere félig áttetsző, így az alatta levő asztalrészlet is látszik… Elegáns. Az app drawer-ben pedig ikonon hosszan tappantva minden “wobbly” lesz (elkezd rezegni) és várja a további parancsaidat: törlés, mozgatás, stb. Ha pedig törlöd, a kuka teteje kidobás után zörög. A sját médialejátszó widget lejátszás közben pezseg: (amennyire megfigyeltem a zene intenzitásától függően) kis buborékok törnek fel belőle, ahogy halad előre a kis bütyök az épp hallgatott számban.
Van egy csomó ilyen apróság, amik annyira belesimulnak a rendszerbe, hogy nem zavaróak (nem fél másodperc extra animáció egyik sem), de kifejezetten élvezetes tőlük használni a rendszert, és ismétlem, mert fontos: nem érzed úgy, hogy ezek terhelnék a rendszert. Me gusta.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a *Scape-t jónak tartom. Az optimalizált felület alatt ugyanis elég hamar következetlenségeket/sorjásságot találunk: a részletes, görgethető négyzet nagyon nagyvonalúan van tervezve, egyszerű, mint a faék, és ha egy tweetet vagy Facebook üzit részleteiben akarok megnézni, ahhoz minden esetben webböngészőt nyit a rendszer, még akkor is, ha egyébként már feltelepítettem a hivatalos Twitter vagy Facebook klienst. Valamiért az SMS-eimet mindig a lista legtetején tartotta, akkor is, ha már érkezett azóta szociális üzenet, márpedig engem a tweet jobban érdekel, mint a legutóbbi bankkártyahasználat-értesítő. Az ilyen apróságok miatt a TimeScape akkor jó, ha igazából csak görgetni akarod a timeline-jaidat; ha bármit kezdeni is akarsz velük, elég gyorsan eljutsz oda, hogy TimeScape widget le, hivatalos Twitter/Facebook app és widget föl. Itt még van hova fejlődni: van potenciál a TimeScape-ben (mert végülis jó a design koncepció és most már gyors is), de hétköznapi “power user” használatra nem ajánlom. Szerencsére a rendszer általános teljesítménye annyira üdítő, hogy a megfelelő appok feltelepítése után a TimeScape csak egy múló kellemetlen álom marad.

Kijelző, kamera

Az Xperia Arc kijelzőjében a Sony Bravia engine dolgozik, ami a marketing maszlag szerint tisztább, zajmentesebb képet ad, összességében szebb kijelző élményt. Kétségtelen, hogy bár nem egy IPS, vagy AMOLED, a Sony kihozta a kijelzőből, amit lehet. De ha a szemeinket akarjuk kényeztetni, arra a legmegfelelőbb céleszköz az Arc kamerája.

A Sony telefonok mindig is híresek voltak a beépített kamerájukról. (Ezt a cég tudja is, és bár már nem szokás, a telefonon külön hw gomb van a kamera elsütésének szentelve – ez jó.) Már az X10-nél el voltam ámulva tőle, aztán az X8 sem okozott csalódást, és most az Xperia Arc is beállt a sorba, és hozza, amit elvárok tőle: a készülék 8 Megapixeles kamerájával szuper minőségű képeket lehet készíteni. Nem tudom, hogy az Exmor R technológia a képek mely minőségi jellemzőjéért felelős, de az biztos, hogy Alfred Exmor nagy ember volt, hogy feltalálta. Gyönyörű színeket rögzít még rossz fényviszonyok között is, a makró módja pedig nagyon közelről kimagaslóan jó képeket eredményez. Már az X10-nél is állítottam, és most csak még igazab lett: ha ez a telefon van nálad, a kompakt és bridge kategóriás gépedet otthon is hagyhatod.

Ami még feltűnt a kamerával, a családban fellelhető HTC Desire-rel és Nexus S-sel történő összehasonlításban: a kamera app egy kicsit talán lassabban indul el, viszont ha egyszer betöltötte a keresőt és a funkciókat, gombnyomásra sokkal gyorsbban készít képet. Ez szintén előny, a mobil kamerák elég gyakran szenvednek a “lenyomom, kávézok, elsüti” teljesítmény-problémától, pedig a “kávé” és “süti” szavakat szívesebben használnám más szókapcsolatban. (“Lenyomom a sütit, elkávézok.” Vagy valami ilyesmi.)

A cikk alatti galériában természetesen találtok néhány tesztfotót. A méreten kívül semmiféle retus nem történt rajtuk.

Akku, teljesítmény

A telefon Quadrant benchmarkon 1485 pontot hozott. Ez természetesen nincs pariban a kétmagos készülékek 2000+-os pontszámaival, ilyet ne is várjunk egy Snapdragontól, hacsak nincsen szemérmetlenül overclockolva. Az akkuteljesítményben pedig az átlag pozitív végén helyezkedik el. A szokásos “teszthasználatom” (állandó 3G, sok email, sok Twitter, kevés net és Youtube, némi játék) mellett egy teljes nap alatt 100%-ról 25% körülre csökkent az akku töltöttsége. Vagyis ha kimarad egy éjszaka töltés nélkül, nem kell aggódni, reggel még fogsz tudni taxit hívni a telefonról, sőt, minősített esetben még meg is tudod nézni GPS-en, hogy hova keveredtél.

Összességében

A Sony Ericsson Xperia Arc ma már középkategóriásnak számít egymagossága miatt. Ebben a kategóriában viszont az én szememben a prémium érzetét adja: design-ja, a szépen kidolgozott és jól működő rendszere, kamerája, és nem utolsósorban a Sony Android verziókövetéssel kapcsolatos vállalásai révén nagyon sok területen veri a hasonló hardverrel érkező vetélytársakat. Mivel szerencsére 40-50 ezer forinttal a kétmagos bestialitások alá van árazva a szolgáltatóknál, bátran tudom ajánlani azoknak, akiknek nem feltétel az abszolút csúcsteljesítmény, de szeretnének egy exkluzívabb kinézetű, mégis jól használható eszközt vásárolni.

Latitude avagy Google koordináták

Gondolom sokan hallottatok már a Google koordinátákról (Latitude). Mégis azt gondolom, érdemes pár szót írni erről az alkalmazásról, hiszen a Térkép (Google Maps) részét képezi (5.3-as verziótól) és minden Androidos készüléken ott van. A koordináták segítségével el tudjuk helyezni magunkat a Térképen és megoszthatjuk másokkal is a helyzetünket illetve itt is be tudunk jelentkezni (check in) helyekre, ahogyan a Foursquare-en (csak itt nem kapunk jelvényeket).

A dolog egyszerű, ám nagyon hasznos tud lenni. Ha szülők vagyunk, a gyermek(ek) helyzetét nyomon tudjuk követni (GPS sem kell hozzá, GSM cella alapján is viszonylag ügyesen határozza meg a helyzetünket a telefon). De jól jöhet egy bajba került barát megsegítésénél vagy bármilyen élethelyzetben.

Természetesen helyzetünk megosztása felelősségteljes dolog és bizalom is kell hozzá, használjuk hát okosan. Szerencsére minden lehetőség adott ezekhez.

Az alkalmazást indíthatjuk a Térkép alkalmazásból is (beállítások gomb, Google koordináták) vagy egyszerűen bökjünk a Koordináták ikonjára. Meghatározhatjuk, hogy csak a várost mutatjuk meg, ahol vagyunk vagy a pontos helyzetünket, esetleg semmit nem kívánunk megosztani. Felvehetünk ismerősöket (ehhez csak az adott személy gmail címére van szükség, amivel az Androidos telefonját használja), ilyenkor az ismerősünk egy felkérést kap és neki kell engedélyezni, hogy láthatóvá váljon számunkra a helyzete. Itt még nem ér véget a biztonsági beállítások sora,mi határozzuk meg, hogy adott személy mennyire pontosan lássa a helyzetünket.

A mese itt véget is ért volna pár hete, de már olvashattátok korábban, hogy elérhető Magyarországon is a Google Navigáció illetve tömegközlekedést is tud tervezni a szoftver. Válasszuk ki a barátok listájából, hogy kire vagyunk kíváncsiak. Eldönthetjük, hogy térképen szeretnénk látni vagy útvonaltervet szeretnénk kérni hozzá. Ha a térképre esik a választásunk, azonnal megjelenik a helyzete a Térképen. Ha útvonalat kérünk, ki tudjuk választani, hogy gyalogosan, autóval vagy tömegközlekedéssel szeretnénk hozzá eljutni. Tömegközlekedés esetén megkapjuk a járatokat, amit használnunk kell és egy becsült utazási időt.
Ha autós vagy gyalogos útvonalat kérünk, térképen megmutatja illetve szövegesen is megjeleníti az útvonalat. Természetesen ha a navigáció ikonjára bökünk, oda is navigál a szoftver.

Mivel a telefonban alapból ott van a Térkép, kérdezhetitek, hogy mi értelme van a megosztásnak. Hiszen ha eltéved pl. a gyermek, elég csak megnéznie, hogy hol van. Igen ám, de lehet olyan eset, amikor ez kevés. Viszont ha a megosztás be van kapcsolva, elég ha telefonál egyet és annyit mond, gyere értem. De nem csak szülőknek lehet hasznos. Érhet minket baleset és az élet számtalan helyzetet tud produkálni, amikor jól jöhet a funkció. Ha egy ismerőshöz jutna el az ember, de nem tudja a címet vagy nem ismeri a tömegközlekedést arra felé, akkor sincs gond. Nem kell kérdezni semmit, ha a megosztás engedélyezve van, pár másodperc alatt minden információ a rendelkezésünkre áll.

Végezetül, szeretném megismételni. A helyzetünk megosztása másokkal, bizalmi kérdés. Csak akkor tegyük meg, ha biztosak vagyunk magunkban. Gabónak pedig köszönet a tesztelésért. :)

A Google visszavezeti az Android böngészőt a Chrome (és a Webkit) kebelére?

A cím nagyjából mindent elmond, ami fontos: várható, hogy az Android stock böngészője hamarosan gyakorlatilag egy Chrome lesz, legalábbis Andrej Popescu, a Google fejlesztője szerint.

A döntés logikus: a tabletek elterjedésével (és végső soron a telefonok fejlődésével is) a böngészővel szemben támasztott követelmények egyre inkább egy asztali böngészőt tesznek szükségessé. Másrészt az Android stock browser eretetileg maga is egy Webkit alapú böngésző volt, még ha egy kicsit el is kóválygott a main branch-tól.

A Google-nek pedig nyilván annál jobb, minél kevesebb különböző branchet kell ugyanarra a célalkalmazásra karban tartaniuk, ennek ellenére egyelőre nem fűznek nagy kommentárt a dologhoz:

The Android Browser and Chrome already share a lot of code, such as the same WebKit rendering engine, V8 JavaScript engine, and HTTP [Hypertext Transfer Protocol] stack. We expect them to continue to share more code over time and have actually started harmonizing our efforts so that Google will have just one port of WebKit to maintain. Beyond that, we have nothing further to share at this time.

Vagyis bár az Android Browser és a Chrome már jelenleg is rengeteg technológiában egyezik: a WebKit engine, a V8 JS engine és a HTTP stack, és bár nekik is jobb lenne a teljesen közös kódbázis, jelenleg nincs konkrét info arról, hogy ez mikor fog valóban azonos kódbázist eredményezni.

Meglátjuk; az Android Browser most sem egy rossz böngésző, de talán a Google is belátja, hogy ha másért nem, branding szempontból jobb lenne egy Chrome ikont villantain több százmillió mobil eszközök a mostani földgömb helyett.

A Samsung Kubrick-kal érvényteleníttetné az Apple mintaoltalmát

A szabadalmi világban ismert kifejezés a “prior art”: lényege (jogász olvasók, pontosítsatok, ha kell), hogy csak olyan megoldásokra lehet szabadalmi oltalmat kapni, amit addig senki már nem csinált. Ha kiderül, hogy létezik a “prior art”, vagyis a megoldás már korábban is létezett, az oldalom semmis.

Nos, ez járhatott a Samsung geek jogászainak fejében, amikor Stanley Kubrick 2001 űrodüsszeiájának egy részletével gondolták érvényteleníttetni azt az oltalmat, ami alapján az Apple betiltatná a Galaxy Tab forgalmazását egy rakás országban.

Ági cikkéből idézve az oltalom:

Mik a mintaoltalomban kiemelt jellegzetességek?

(i) egy négyszögletes termék, négy lekerekített sarokkal
(ii) egy sima, tiszta felszíni felület, amely a termék előoldalán található
(iii) egy látható fémkeret, amely a sima tiszta felszíni felületet határolja
(iv) egy képernyő, amely a tiszta felszíni felület alatt központosítva található
(v) a tiszta felszíni felület alatt a képernyő egyértelmű, semleges lehatárolása minden oldalról
(vi) ha a termék be van kapcsolva, színes ikonok jelennek meg a képernyőn.

Nos, tekintsük a következő képet (a FOSS Patents blog cikkéből):

A képen az látható, ahogy az űrhajósok evés közben a tabletjükön töttyölnek. Egyrészt Stanley Kubrick egy zseni, másrészt a Samsung is az, ezzel a magyarázattal:

Attached hereto as Exhibit D is a true and correct copy of a still image taken from Stanley Kubrick’s 1968 film “2001: A Space Odyssey.” In a clip from that film lasting about one minute, two astronauts are eating and at the same time using personal tablet computers. The clip can be downloaded online at http://www.youtube.com/watch?v=JQ8pQVDyaLo. As with the design claimed by the D’889 Patent, the tablet disclosed in the clip has an overall rectangular shape with a dominant display screen, narrow borders, a predominately flat front surface, a flat back surface (which is evident because the tablets are lying flat on the table’s surface), and a thin form factor.

Ha az Apple mintaoltalmát valóban megsemmisítik ez alapján, érdekes világ elébe nézünk: hirtelen mindenki Sci-Fi-ket fog turkálni, és az alapján prior art-ot igazolni. Mindenesetre zseniális ötlet!

Ismét frissül a Market

Ismét frissül az Android Market alkalmazás. Ahogyan ez szokott lenni, minden készülékre (Android 2.2 és felette) automatikusan érkezik a frissítés a következő napokban, hetekben. Aki nem szeretne várni, letöltheti az alkalmazást innen és installálhatja (ismeretlen forrásokat kell engedélyezni az install előtt, ha még nem tettétek meg).

Általában nem szoktunk írni a Market frissítésekről, de most két fontos újdonságot kapott, a pár hete új dizájnba öltöztetett Market.

Kevésbé fontos, de jópofa, hogy mostantól lehet nyomni a Google+ féle +1-et az alkalmazásokon. Ha tetszik egy alkalmazás/játék, akkor +1. :-)
Amit viszont régóta vártam, az a PIN kód. Mostantól a Market beállításokban (Market alkalmazást nyisd meg – ha már az új verziód van – és nyomd meg a a beállítások gombot) be lehet állítani egy PIN kódot (minimum 4 számjegy, ahogy ez szokott lenni). Ezután pipáljuk be, hogy csak a PIN kód megadásával lehessen vásárolni. Szintén okos megoldás, ha beállítottunk PIN kódot, azután csak annak megadásával lehet változtatni ezen a beállításon.
Miért is fontos ez? Gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy direkt internetes vásárlásra használatos kártyaszámot adtam meg, de ezen is van egy összeg és ezt is illik védeni. Márpedig eddig, ha valakinek a kezébe adtam a készüléket, az illető minden gond nélkül tudott vásárolni az engedélyem nélkül. Főleg gyermekes szülőknek jöhet jól ez a funkció, hiszen így meg lehet akadályozni a véletlen vásárlást. Bár nálam ez a veszély nem reális, mégis beállítottam, hiszen fő a biztonság. Tehát akár megvárod, hogy frissüljön, akár letöltöd és installálod magadnak, ha a telefonodon az új Market van, szerintem állíts be PIN kódot.