Tartósteszt: Motorola Atrix

A népszerű kétmagos csúcstelefonok közül járt már nálam hosszabb ideig az LG Optimus 2X, a Samsung Galaxy S II… Van még pár meglepi a csőben, de az egyik érdekesség, amit ki akartam próbálni, a Motorola Atrix 4G volt. A mobilabban.hu jóvoltából (köszönjük!) megvalósult ez a tartósteszt is, lássuk, mire jutottam egy hét alatt az amerikai kétmagos zászlóshajóval!

A száraz hardverspeckó

Szokásomhoz híven invokáljuk a tartóstesztet a PDAdb-ből szemezgetett fontosabb hardveres tulajdonságokkal:

• NVidia Tegra 2 kétmagos, magonként 1 GHz-es processzor, a hozzá tartozó NVidia GeForce grafikus maggal
• 1 GB RAM
• 16 GB ROM
• 4″-os, qHD (vagyis 960×540 pixeles) TFT kijelző
• 1280×720 pixeles HDMI out csatlakozó
• 5 Megapixeles hátlapi kamera LED vakuval
• 0,3 Megapixeles előlapi kamera
• DLNA támogatás
• Android 2.2.1 (illetve amíg nálam volt jött a 2.2.2 OTA upgrade)
• 1930 mAh akksi
• 135 gramm súly
• SAR: 1,47 W/kg

A teljes specifikációt itt találod.

Külsőségek

Belecsapok a közepébe: az Atrix valahogy nem tűnik olyan nagynak, mint pl. egy Optimus 2X, pedig ebben is 4″ kijelző lakik, igaz körülötte fölül alig van valami, alul is csak a négy kapacitív gomb (menü, home, vissza, keresés). A különbség a legfontosabb, magasság paraméterben kicsit több, mint 6 mm (tehát nem sok), de valahogy ennél kisebbnek tűnik a telefon – a Motorola mérnökei jó munkát végeztek a méret-érzet fronton, de hát végülis David Copperfield és Bill “I did not…” Clinton is amerikai, ők pedig nagy illuzionisták.

Ami viszont elég gyenge, az az anyaghasználat: sajnos volt alkalmam kitapasztalni (egy kb. 80 centiről való esés útján), hogy milyen puha műanyagból készült az Atrix teste. Viszonylag kis magasságból leejtve is meglátszik a telefonon a balszerencse. Emellett a hátlap úgy van kialakítva, hogy élesen elüt az előlaptól, folyamatosan lepattintgatásra sarkallva az unatkozó (és tudjuk: manuálisan fixált) felhasználót. Ez pedig sejthetően egész rövidtávon kopáshoz, töréshez vezet. Használjunk tehát tokot, ha Atrixozunk! (Itt jegyzem meg, hogy a képernyőn az eséskor semmi karc nem esett, tehát érdekes módon a hátlap puhább, mint az előlap plexije.)

Ami aztán még szembetűnik első blikkre, az a képernyő méretének érzete. A qHD felbontásnak köszönhetően ugyanis a 4″ inkább kb. 6″-nak tűnik, és ez elég cool dolog. Nem annyira cool, mint amennyire az iPhone 4 bejelentésekor megpróbálták elhitetni, de azért mitagadás: látszik a különbség a 800×480 és a 960×540 között! A képernyő színei viszont inkább átlagosnak mondhatók, nem annyira élettel teliek, mint egy IPS vagy S-AMOLED. Szóval +1 a felbontásra, +0 a színekre, és máris ott vagyunk, hogy a lee már megint nem segített választani a Samsung, az LG és a Moto Atrix között.

Teljesítmény

Úgy tűnik, a MotoBlur-t kétmagos eszközre fejlesztették, legalábbis amennyire gyatrán futott a Moto Charmon, annyira nincs vele különösebb probléma itt. Teszi a dolgát, kizoomol, bezoomol, asztalt vált lag nélkül. A MotoBlur egyébként nem jó, de erről később.

A telefon általános teljesítménye természetesen kiugrik az átlag mezőnyből és hozza a kétmagos számokat: Quadranton az “eredeti” Android 2.2.1-es firmware-rel 2694 pont, a nálamlét alatt OTA-zott Android 2.2.2-vel 2725 pont; és új elemként toltam egy An3DBench tesztet, amin némileg a Samsung Galaxy S fölé érkezett az Atrix. És természetesen a kétmagos NVidia procinak köszönhetően érezhetően melegszik is az eszköz. Ha tükörtojást nem is sütünk rajta, mint az Intel magos retteneteken, azért egy kávé megmelegítésére jó lehet.

Bekapcsolva

A telefont bekapcsolva az első élmény a MotoBlur kötelező regisztrációja. És akkor itt térjünk is ki egyből erre a custom ui-ra, essünk túl a csodálatos MotoBlur összes hibáján:

1. A telefon használata kötelező MotoBlur regisztrációhoz kötött. A MotoBlur fiók elvileg (a MyMOTOBLUR portál használatával) telefonkövetésre, kontaktszinkronizálásra használható, de ezeket Google szolgáltatásokkal is megoldhatnám, tehát értelmetlen, ráadásul kiadtam az adataimat, lokációmat egy telefongyártónak. A MotoBlur fiókot nem lehet törölni, ami szánalom.
2. A MotoBlur widgetek. Megbízható forrásból tudom, hogy a MotoBlur widgetek terveztésekor a Motorola először 50 évig (tehát 2060 körülig – nem kis erőfeszítés!) dolgozott egy időgépen, amivel aztán visszamentek 1992-be és felbérelték azt az ui designert, aki később a Windows 95 felületét megálmodta. Anakronisztikus ez a widget set, és amíg ez egy lassabb telefonon (pl. Moto Charm-on) nem annyira feltűnő, egy csúcskategóriás készüléken vicces hatást kelt. Mivel a felület gyors, olyan, mint amikor a Pentium IV-es gépedre felteszed a Windows 95-öt, és igazából azt várod, hogy mikor lesz túl gyors neki a hardware és térdel le egy divide by zero exceptionnel.
3. A beépített szociális háló integráció. Egyrészt a dizájn miatt elég hamar alternatíva után nézel. Másrészt nem push, és ha már pl. 3 account be van állítva (nem olyan sok ez: egy Facebook, egy Twitter, egy LinkedIn, és megvagy), a telefon rendszeres időközönként standy-ban csücsülve (tehát sitby módban) is elkezd dolgozni, és a két mag úgy felmelegszik, mintha a Motorola mérnökei titokban távolról Need For Speed Shift-eznének a készüléken. Végülis elképzelhető, hogy a MotoBlur EULA elfogadásakor erre is engedélyt adtál!

A MotoBlur-t tehát érdemes elkerülni: a launchert rövid úton lecseréltem ADW.Launcher-re, a MotoBlur widgetek helyett pedig a szerencsére a rendszerben hagyott default (Google-féle) Android widgeteket használtam. Teljesen sajnos nem lehet elkerülni ezt a bumfordi felületet: a háttérben futnak szolgáltatásai, és pl. a kontakt kezelésbe meglehetős mélyen belenyúltak.
Az elmúlt hetek hírei alapján viszont a Motorola is érzi, hogy valami nincs rendben a MotoBlur-rel, így remélhetjük, hogy valami pozitív változás fog bekövetkezni a téren – pl. a MotoBlur elfelejtése örökre.

Általános használat

A launchercsere és a Blur minél jobb kiiktatása után az Atrix jól használható, a két magtól elvárható sebességű (tehát gyors) telefonná válik. A billentyűzet nekem kicsit nehezen megszokható volt, de megszokható (és különben is: lecserélhető), és azért bekerült a telefonba három olyan funkció, ami ötletes, és a többiekben nincs:

1. A kapacitív home gombra kétszer tappantva megnyílik a böngésző. (Konfigurálható egyébként, hogy mi nyíljon meg.) Ez nagyon hasznos, ha megszokod, jó folyamatgyorsító feature.
2. A Webtop, illetve (méginkább) Lapdock. Ezek dokkoló állomások az Atrixhoz: a 180 dolláros Webtop készlet segítségével asztali számítógép, az 500 dolláros Lapdock segítségével pedig egy laptop varázsolható az Atrixból, és ha van erre pénzed, ez nagy ötlet: egy üzleti útra innentől csak a telefont és pl. a Lapdock-ot kell vinni, és ha gyorsan cikket írnál, kézre esik a megoldás. Más kérdés, hogy 500 dollárból hasonló teljesítményű netbookot vehetsz – de akkor hol lenne a geek faktor!
3. Végül, de semmiképpen sem utolsó sorban: a telefon tetején található bekapcsoló/unlockoló gomb nem egyszerű gomb, hanem ujjlenyomat-leolvasó. Mivel ez nem kerül 500 dollárba, azt mondom, hogy ez a legvagányabb egyedi Atrix funkcionalitás. Segítségével a telefon valóban lockolható, és csak az ujjlenyomatoddal tudod feloldani. Több ujjat is megadhatsz neki, úgyhogy ha véletlenül az irodában felejted a jobb mutatóujjadat, a ballal még mindig feloldhatod a készüléket. Ezt a funkcionalitást a teljes teszt alatt használtam, és nagyon jól működik. Szeretném azt hinni, hogy a villamoson a többieknek is feltűnt, hogy “hm, ez a sármos úriember ujjlenyomattal oldja fel a készülékét, ez nagyon egyedi és szokatlan megoldás, remélem, egy napon majd ilyen emberek uralják a Földet”.

A telefonba az átlag Android eszközökön felül belekerült néhány Motorola-specifikus alkalmazás. A DLNA támogatás hasznos eszköz, segítségével arra alkalmas tévén, számítógépen, konzolon tudjuk nézni a telefonon tárolt filmjeinket. Egész kivételesen a DLNA app dizájnja eggyel szebb, mint a Samsung versenyműve a témában, na nem mintha DLNA appnál ez különösen számítana.

A beépített YP alkalmazás sajnos USA-only, ezért kishazánkban kevéssé működik. Ezen felül érdekes módosítás, hogy a böngésző címlapja az AT&T Yahoo! kezdőoldalát hozza be, emlékeztetve a felhasználót arra, hogy egyszer létezett egy ilyen keresőóriás, hogy Yahoo!.

Akkuteljesítmény, kamera

Az Atrixban is benne van a Motorola-féle Battery Manager, amelynek segítségével az akksit intelligensen menedzselhetjük. Nem tudom, mi lenne nélküle, de szerintem se pro, se kontra nem módosít az akku élettartamán: az Atrix a szokásos “átlagos használat mellett 1 nap, éjszaka tölteni kell” eredményt hozza.

A beépített kamera se nem jó, se nem rossz: 5 Megapixel, tehát mindenre elég, nincsenek különösebben szép színei, de csúnyák sem. A beépített vaku mintha kicsit világosabb lenne, mint az ugyanezen időben a háztartásban fellelhető HTC Desire és Nexus S, a végkövetkeztetés tehát az, hogy egy tök átlagos mobilkamerával állunk szemben, ami sok mindenre jó, de azért Szpál Márton nyomdokaiba ne ezzel akarj lépni. (Bár a csajokat az ujjlenyomatos feloldással megfűzheted.) A teszt végén található galériába feltöltöttem néhány tesztfotót.

Az utolsó szó (bekezdés) jogán

A Motorola Atrix jelenlegi formájában erős és jó hardveren, ötletes megoldásokkal, de rémes ui-val megáldott készülék. Kis munkával most is jó telefon varázsolható belőle, bár a MotoBlur regisztrációt lélekben mindenképp el kell fogadni.

Szerencsére a helyzet hamarosan változni fog: egyrészt várhatóan még júliusban megérkezik rá a hivatalos Android 2.3 Gingerbread ROM OTA frissítés formájában. Másrészt, és ez a nagy hír: a júliusi frissítés részeként unlockolják a bootloadert, vagyis megnyílik az út a főzött ROM fejlesztők és -felhasználók előtt, hogy az Atrix pl. egy “vanilla” Android alapú ROM-ot kapjon, MotoBlur nélkül, sallangok nélkül. Ezzel pedig az Atrix hirtelen szuper kétmagos telefonná fog válni, ami minden kicsit is geek szemléletű telefonvásárlónak ajánlott.