Tartósteszt: HTC Desire Z – csatahajó QWERTY billentyűzettel

“Kicsúsztatott billentyűzettel kicsit tényleg olyan, mint egy repülőgép-anyahajó.”

QWERTY billentyűzetes telefon-keresési folyamatom következő logikus állomása a mai kor legerősebb kinyitható billentyűzetes Android eszköze, a HTC Desire Z, amelyet közel két hétig nyúztam napi használatban. Lássuk, mit tud a QWERTY telefonok Musashi csatahajója.

A tesztkészülékért köszönet a mobilabban.hu-nak!

Hardver

Szokás szerint nézzük át nagy vonalakban, mit pakoltak bele ebbe az eszközbe a HTC mérnökei:

  • 800 MHz-es Qualcomm MSM7230 proci (Qualcomm Scorpion maggal), Adreno 205 GPU-val
  • 3,7″ Super LCD kijelző
  • 512 MB LPDDR SDRAM
  • 2 GB Flash EEPROM
  • Full QWERTY 4 soros kinyitható billentyűzet
  • FM rádió
  • 5 Megapixeles hátlapi kamera LED vakuval és 720p videó felvétel
  • 1300 mAh akku
  • 180 gramm súly (bocs, tömeg)
  • US SAR érték: 1,48 W/kg (fej), 0,69 W/kg (test)
  • Android 2.2

Sajnos európai SAR értéket nem találtam, de az amerikai értéken is látható, hogy viszonylag magas.

A hardverről a teljes adatlap pedig természetesen a PDAdb-n érhető el.

Külsőségek

És ha ezzel megvagyunk, essünk túl az eszköz legnagyobb hibáján: minden lötyög rajta. Ez a telefon olyan, mint egy (szintén lötyögősségéről híres) Kalasnyikov: kicsit nehéz, kicsit lötyögős, de bitang erős és robosztus. Az akksifedő alumíniumlap lötyög; a billentyűzetet tartó rugó rég eleresztett, és a nálunk járt tesztkészüléknek is sajátja volt a G2/Desire Z sorozat konstrukciós hibája, a magától kinyíló QWERTY billentyűzet. Egyrészt nem értem, miért kellett a HTC-nek vagánykodnia ezzel, miért nem felelt meg egy szimpla kicsúsztatós billentyűzet (tudom, a telefon 3 mm-rel vastagabb lett volna), másrészt ez pl. azzal jár, hogy ha pl. sétálás közben telefonálsz, a nyeklő-nyakló billentyűzet becsípi a füled körüli hajakat – na az egy elég vicces érzés. A telefon vibrátora olyan erős, hogy amikor beindul, megreccsen a telefon. Nem nagyon, de kicsit igen, érzed a nyomatékot, mint amikor a turbódízel autóddal nekiindulsz és érzed, ahogy kitekeri a kormányt a kezedből.

És nehéz is. A G1 (aka. HTC Dream), mint billentyűzetes előd 158 grammot nyomott (igaz, kisebb is), a Samsung 551, mint alternatív (persze sokkal gyengébb és szintén kisebb) QWERTY telefon 114 gramm, de még a Desire HD is, mint kvázi tesó (de erről még majd később) is csak 164 gramm, pedig az 4,3″-os kijelzővel jön. Persze ha azt vesszük, hogy a kétszer akkora képátmérőjű Samsung Galaxy Tab viszont 385 gramm, tehát pont kétszer annyi, akkor ez pont ennyi… De nem azt vesszük: a Desire Z nehéz.

Eddig a kritika, most pedig (ha már csatahajó) evezzünk békésebb vizekre a lefittyedő billentyűzetek Ádeni-öbléből, és térjünk át a telefon egyik előnyére, a… bármire.

A QWERTY billentyűzet

Bár csak 4 soros, a Desire Z billentyűzete nagyon el van találva, büszkén viszi tovább a HTC Dream dicső hagyományait. Nem tudom hány mérnöki óra szokott benne lenni egy telefonba szerelt QWERTY billentyűzet megtervezésében, de ég és föld bír lenni a különbség egyes eszközök között – a Desire Z pedig abszolút a top kategória ebből a szempontból. A billentyűk jó anyagból vannak, jó távolságra egymástól, pont jó (se nem kevés, se nem sok) a visszajelzés amit egy gomb lenyomásakor kapsz, a gombok elrendezése pedig a 4 sor korlátaihoz képest a lehető legjobb. A 4 sor kiküszöbölésére pedig mindkét oldalra kaptunk egy-egy FN gombot, tehát úgy lehet vele gyakorlatilag vakon, és nagyon gyorsag gépelni, hogy a bal oldali számokhoz automatikusan a jobb oldali FN-t használom, és vica versa. Nem szorosan a billentyűzet része, de a telefon akciógombja (ott a képernyő alatt, tudod) jó HTC-s hagyományokhoz híven egyben trackpad is, úgyhogy a szövegben navigálás és a CTRL is egyszerre megoldott.

Ez a billentyűzet így szuper, ahogy van, emailre, SSH-ra, amire csak kell. A teszt végefelé már azt próbálgattam, hogy hogy tudok olyan régi Nintendo játékokat letölteni, amiket billentyűzetről lehet vezérelni.

Általános teljesítmény

A telefon újabb erős (nagyon erős) pontjához értünk el, ez pedig az általános, mindennapi használatban tapasztalt teljesítmény. Mert bár a Desire Z procija csak 800 MHz-es órajelen fut és ez sok embert megtéveszt, “ez a 800 MHz nem az a 800 MHz”. A trükk az, hogy míg pl. egy HTC Desire-ben 1000 MHz-es Snapdragon van Adreno 200 GPU-val, addig ebben a CPU nem Snapdragon (hanem MSM7230, egy másik, izmosabb ARM v7-es architektúrájú mag) van, viszont Adreno 205, ami az Adreno 200-nál eggyel újabb grafikus mag. Nem sok eszközben van ez a proci, pedig bika. A 800 MHz-e ellenére a telefon sokkal erősebb, mint egy Desire, és nem sokkal gyengébb, mint egy Desire HD (amiben ötvözték a Gigahertzes Snapdragon procit az Adreno 205-tel, tehát az az igazi nehézsúly). A Quadrant benchmarkon a Desire Z 1299 pontot kapott, amivel az egymagos telefonok közül tényleg kb. csak a Desire HD nyomja le, a maga 1780-as Quadrant pontjával.

Ez a teljesítmény aztán tényleg napi szinten érezhető. Volt nálam Desire HD is, és a Desire Z semmivel sem lassabb. Sose akad, egy pillanatig nem érzed, hogy ennek az eszköznek bármi megerőltető lenne, vagy hogy kifogyott volna az erőtartalékaiból. A csatahajós analógiánál maradva itt kérem egy házi atomreaktor dolgozik, ami addig és úgy viszi a hajót, amíg a legénység meg nem unja.

Akkuteljesítmény

1 nap reprezentatív használat (3G full on, sok email, közepes web, kis Youtube és Angry Birds) mellett 24 óra alatt 60%. Igen, ez a telefon gyakorlatilag 2 teljes napot elmegy normál használat mellett egy akkutöltéssel, állandó internetkapcsolattal. Gondolom egyrészt ezért nehéz, másrészt ha egyszer nem kell a procinak megerőltetnie magát, akkor minek erőltesse meg, minek egyen akksit.

A rendszer

A Desire Z-n Android 2.2.1 van, természetesen a HTC saját felületével, a Sense-szel kiegészülve. 2011 nyarán érkezik rá a gyári Gingerbread ROM is (nem beszélve az alternatív megoldásokról), tehát nem lehet panaszunk, ez az eszköz még 1 év múlva is igen jó eszköz lesz, még a kétmagos őrület közepette is.

A Sense-ről írtam már többször, hogy (az elejétől fogva stock Android felhasználóként) nem az én szájízem (kivéve a gyönyörű wallpapereket), de újdonsült Android felhasználóknak, illetve azoknak, akik a Hero óta HTC telefonokat használnak jó választás az integrált Facebook és Twitter klienssel, és a nagyon jól átgongolt, szép ui-val. Jön vele a többi megszokott HTC app és widget, pl. a Car Panel és a belőle is indítható HTC Places, a GPS/térkép alkalmazás, ami első indításkor 42 MB-os letöltéssel örvendezteti meg a mobilszolgáltatónkat, vagy a notification area-ba pakolt alkalmazásváltó, amit speciel átvehetne a stock Android is. (Igaz, nekem ott power widget van…)

Természetesen szintén alap a WPA titkosításra képes wifi hotspot, ami, szemben más gyártók készülékeivel, itt működik is, egyszer sem tapasztaltam vele hibát.

Két érdekességet viszont találtam a rendszerben, ezek sejthetően Sense bugok:

  1. A telefon a fotókat rövid ideig hagyja csak az eredeti folderükben, utána (ne kérdezd miért) átmozgatja őket egy másik folderbe. Ez aztán azt eredményezi, hogy a Galéria app (aminek nem lehet konfigurálni, hogy hol keresse a fotókat) egyszerűen nem látja a fotókat. Amikor először észrevettem ezt, azt hittem kitörölte az összes fotómat valami másik app – aztán fedeztem fel ezt a turpisságot.
  2. Amikor Sense-et használtam launchernek (“home app”), kellett kb. 1 másodperc, mire unlockolás után “felébredt” a felület. Addig pl. a notification bar-t nem lehetett lehúzni. Ez nem telefon felébredés probléma, mert másik launcherrel nem volt ilyen hiba.

Gondolom ezeket az apróságokat a nyári Gingerbread upgrade javítani fogja.

Kijelző, kamera

A kijelző gyönyörű. Persze mit várunk egy 800×480-as felbontású Super LCD-től, ráadásul egy ilyen eszköznél. Szép színek, szép fények, minden ott van és úgy, ahogy lennie kell. Nem is vesztegetek rá szavakat, jöjjön a kamera.

A Desire Z 5 Megapixeles kamerát kapott, ez elég szép képeket gyárt, rossz fényviszonyok közepette pedig mondjuk úgy, hogy használhatóakat – a tükörreflexes fényképezőt nem emiatt fogom otthon hagyni, de az ultrakompakt kamera kiváltására tökéletesen megfelel. Érdekessége (hiszen egy csatahajó nem szokott ilyesmit tudni) a 720p videofelvétel lehetősége, ami egyrészt szuper funkcionalitás, és mindenféle manapság divatos számbűvölde ellenére tökéletesen elég, amíg a szemünk ennyit tud, amennyit, valamint amíg a videók 99,5%-a úgyis a Youtube-on köt ki. (Tehát tisztázzuk: ha a Dallas Cowboys stadion kijelzőjén szeretnéd később megnézni a családi ebéden készült videót, akkor szerezz egy 1080p felvételre alkalmas eszközt. A többire jó lesz a 720p.)

Itt a cikk alatt, a screenshotok után természetesen láthatsz néhány teszt célzatú fotót.

Összességében

A Desire Z minden tekintetben az abszolút high-end kategória, kivétel a “lötyögős” összeszerelés: a billentyűzet és az akksifedél. Minden más tekintetben annyira jó az eszköz, hogy hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a HTC direkt csinálta ilyen lazára, új státusszimbólumot csinálva a nyeklő-nyakló alkatrészekből: “én még azt is megengedhetem magamnak, hogy magától kinyíljon a billentyűzet”.

Komolyra fordítva a szót: azok, akiknek szüksége van a hardveres QWERTY billentyűzetre, ráadásul az elérhető legjobbra, nem félnek kifizetni egy ilyen drágább eszközt, és egyből vesznek hozzá egy tokot hogy ne a zsebükben nyíljon ki, bátran beszerezhetnek egy Desire Z-t, mert a laza illesztéseken kívül csak jót fognak kapni tőle.

Nyomkodj gombokat >>Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on Twitter
lipilee on sabwordpresslipilee on sabtwitterlipilee on sabinstagramlipilee on sabgoogle
lipilee
Napközben project manager és architect, azon kívül apa, bringás, zenész, és blogger. Fő lelőhelye Hollandia, illetve Instagram és Twitter.
  • TotoHU

    jo cikk, gratula! Az en Z-men nem lotyog az akkufedel es a billentyu is patent 4 honap igen intenziv hasznalat utan is. A kalasnyikovos hasonlat talalo, haromszor ejtettem el a keszuleket, mindharom alkaloomal betonra, es karcolasokon kivul semmi baja. Egy belgiumban elo cimboramnak pedig nem nyilik le a billentyuzete se magatol, szepen t artja a rugo. Lehet hogy az ujabbakban mar javitottak?

    • szögi

      +1, nekem sem lötyög az akkufedél. véletlenül sosem sikerült kinyitnom a billentyűzetet, még úgy sem, hogy szoktam vele kézben játszani (forgalom). szóval én nem értem ezeket a lötyögös sztorikat :)

    • Obsidian

      Az enyém sem lötyög, pedig esett párszor.

      A Quadrant eredmény meg siralmas, nekem 800Mhz-en dob 1700 pontot és 1000Mhz-en pedig 2100+ pontot. 1400Mhz-en simán dob 2800 pontot…

      • lipilee

        neked nyilván valami főzött ROM dübörög rajta, én viszont mindig a gyári állapotot nézem.

        • Obsidian

          Gyári ROM, csak tuning kernellel. De az alap gyári rootolatlan rom is 1700 pontot dobott.

          • lipilee

            pedig nem pakoltam rá midnenféle háttérben futó appot.

  • baal-amiga

    off: respect a marinodnak, zsír bicaj!

    Ilyen táska hol szerezhető be? (privátban is jöhet). on

    • lapaj
      • baal-amiga

        Köszi, sejtettem :) Melyik típus/méret? Már régóta akartam rendelni, most újra eszembe jutott.

        • lipilee

          azt hiszem L-es, viszont a típusa egyedi :) (saját designos a cucc.)

          • baal-amiga

            Köszi és bocs az offért.

  • hrgy84

    Hat kivancsi leszek, holnap megyek a sajatomert. Kicsit lehangolora sikerult a cikk, remelem nem ennyire rossz a helyzet.

    • daveeer

      No para! tetszeni fog!

      én abszolút nem értem kinek mi baja a billentyűzet nyitókájával. pont annyira erős amennyire kell és nekem akkor nyílik/záródik amikor én akarom! ejtettem már én  is le, akkor sem lett semmi baja csak pár karc a burkolaton.

      az összes magyar tesztnek ami ezzel a telóval foglalkozik ilyen a hangulata! nem értem miért de ez van :D

      a telónak azért tényleg vannak gyenge pontjai, akkufedél nálam a gyári akksival nem lötyög, de utángyártottal egy nagyon picit tényleg mozog ha mozgatjuk. más: nekem(kerek 5 hónapos igen aktív használat után) kiestek a htc betűk az akkufedélről és a kamera körül félig lekopott a krómozott csík festése részemről ennyi bajom van vele…

       

      • lipilee

        egy pillanatig nem akartam “ilyen hangulatú” cikket írni, a billentyűzeten meg az akksifedélen kívül minden porcikájában állat a telefon.

        arról meg nem tehetek, hogy a nálam járt példány 1 hónapos korára lötyögős lett (pedig elvileg kímélve volt.)

        szóval szerintem elfogadható, hogy vannak szerencsés és vannak szerencsétlen példányok – a teljesítmény remélhetőleg kárpótol az esetleges kalasnyikov szindrómáért :)

        • lipilee

          …de mindjárt átírom a cikk címét, hogy

          HTC Desire Z – a telefon, ami csak nálam lötyögött

          :)